Csempé(s)zés

Tegnap történt, hogy este Zsú felhívott. A mondanivalója lényege kb. az volt, hogy mit szólnék hozzá, ha holnap csempézni kellene egy Miskolc címert. A válasz nagyjából miért ne volt. Így ma délre az emeszpé székházba voltunk hivatalosak. 1x1-es csempe darabokból kellett kiraknunk a címer egy részét: egy ív 16 darab 29x29-es részből állt, és összesen 9 ilyen minta volt. de megnyugtatásul: nem nekünk kellett mindet kirakni. Mit is mondjak? Jó meló volt! Legalábbis olyan pepecselős, amit én élvezek, hiszen a keresztszemes miatt jobban át is láttam (Fucival együtt) a mintákat. 6 óra alatt majdnem sikerült 2 teljes ívet megcsinálnunk, ennek híja csupán annyi volt, hogy kevés piros csempénk volt. Őszintén? Élvezném (egy idő után), ha az egyetem elvégzése után ilyen munkám lenne. Igen, tudom, megint szakmát tévesztettem (mint már annyiszor mondhattam is ezt a mondatot...).
Aztán a pezsgő-kávé-pezsgő kombináció annyira jót tett, hogy mire Gergő kitett hármunkat (Zsút, Fucit és engem) az Avas közepén, cseppet készen voltam. Csupán annyira, hogy 23 év után először sikerült az, amire mindig is kíváncsi voltam, vagyis a rajtam lévő cipzáros pulcsit a kabátommal összecipzároznom. Azt hiszem, ez jelentette a "Három Grácia" estéjének tetőfokát. Nagy nevetések után szétváltunk. Fuci várt velem egy buszt. Majd még egyet. És a következőt. Meg az azutánit is (talán). Végül felvetette, hogy mi lenne, ha az egyik gyógyszertár alatti vendéglátó helyre betévednénk. És "véletlenül" sikerült is ez, fejenként 2.5 üveg sör elfogyasztását követően, ami nagyon jót tett a pezsgő-kávé-pezsgő kombináció elfogyasztása után. Annyira, hogy most alig találom el a megfelelő betűket, és nagy valószínűség szerint lesz néhány (?) nagyon értelmetlen mondatom is. De annyi minden kavarog most az agyamban, és túl gyorsan ahhoz, hogy leírjam, pláne ilyen állapotban. Ugyanis egy buszmegállóval hamarabb leszálltam, hogy hátha józanodok egy picit, és nem is kell olyan sokat felfelé sétálni akkor, nadehát ez nem vált be annyira.
Szóval ott jártam, hogy Fucival beültünk a gyógyszertár alatti helyre, ami nagyon is kulturált és hangulatos. Azzal együtt, hogy néhány srác megállított a kétbetűs kitérő után, hogy mit csinálok akkor, ha már nem kell több ital. Mondom, akkor nem iszok tovább... De a lényegtől már megint elfelé pötyögök. Szóval Fucival beszélgettünk. Elég sokat. Sokmindenről. Olyan dolgokról, amelyek mindkettőnkhöz, vagy valamelyikünkhöz közel állnak, illetve nem tudjuk hová tenni, vagy megvitatásra alkalmasak; de a legtöbbet a "pasitéma" tette ki.
És mostanra haza értem, alig tudok pötyögni. És bekapcsoltam a slágert. Egy, számomra sokat jelentő szám szólt rajta Cserhátitól: Hamu és gyémánt. Nagyon bennem van az érzés, hogy ezt egyszer elénekeljem annak, akinek kell. Akiről tudom, hogy "megérdemli". ÉS van néhány szám, amelyeket egyszer szeretnék viszont hallani. Legyen az majd az eljegyzésünk, esküvőnk, vagy valamelyik évfordulónk. Nemcsak az a lényeg, hogy mikor, sőt! Egyáltalán az, hogy előadja. Szívből. Mert így érez. Az egyik Demjéntől a "Szerelem második vérig" című szám. Azt hiszem, nem kell magyaráznom a szövege miatt, hogy miért jelent nálam egy esküvel hasonlító dolgot. A másik pedig a "Vallomás" című szám. Talán jobban felismered, kedves olvasó, ha úgy írom, "Az vagy nekem..." De túlságosan elmentem már alkoholosállapontban-romantikus állapotba, és bár terveztem egy mail megírását, jobban teszem, ha magamban tartom a dolgot.

3 rossz

Tegnap Múzeumpedagon játszottunk. A lényeg az első körben az volt, hogy amíg a csapat fele kint várakozott, addig a másik fele átrendezte a termet, és nekünk bekötött szemmel kellett tájékozódnunk a labirintusban, majd mi variáltuk át a termet, és ők tapogatóztak. A második körben pedig azonos súlyú kockákat kellett csukott szemmel összepárosítani, majd az azonos tapintású és illatú/szagú dolgokkal is ezt kellett csinálni, mindezt persze bekötött szemmel, a párunk irányításával. Jó móka volt, 22-23-24 évesen játszottunk, és még élveztük is!!
Azonban megtörtént rövid időn belül a harmadik rossz.
1, Ellopták a növényeinket
2, Az ORTT elvette a Sláger frekvenciáját
3, valamelyik kendőt nem szerette a szemem, és mivel már este éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, nem maradtam a Kisbót koncertre. Cserébe viszont reggelre szép nagy árpa lett a szememen. És mivel szerencsére van kivezetője, időnként úgy nézek ki, mint egy csipás macska...
Most már valami nagyon jónak kellene következnie, csókolom!!

Kéne, kéne...

Be kéne mennem vizsgaigazolást kérni. De ahhoz kb. 10 percen belül el kéne indulni. Ugyanis 2től órám van. Amire oda kéne írni. Ennek ellenére a víz még csöpög a hajamból, én meg itt ülök, és pötyögök. Hát igen. Ha a lustaság fél egészség, akkor én nagyon egészséges vagyok ám! És mivel úgysem érek már be a felügyeletre úgy, hogy órára is kiérjek, és előtte még Zsuzsával is találkozzak, így ismét jön a megszokott mondat: majd holnap. De most már tényleg! És ennek ellenére hosszú idő után ismét kikenem a körmöm, igaz "csak" átlátszó körömerősítővel. Hogy következik ez a történet elejéből? Ha én azt tudnám...

Sláger Rádió

Eredetileg úgy terveztem, hogy kisebb kommentet írok a tegnapi balekvizsgáról, ami ma hajnalban, 4.05-kor ért véget, ugyanis ekkor mentek át a tanszéken az utolsók. Azonban bekapcsolva a gépem rákattintottam az egyik híreket összegyűjtő oldalra. Megdöbbentett, amit ott láttam.

Évek óta szinte napi rendszerességgel hallgatom a Sláger Rádiót. Attól függően, hogy éppen hogy alakulnak a napi dolgaim, reggel, délben, este és éjszaka is a műsoraik szólnak, legyen az a Bumeráng, Csizi, István Dani, Juhász Gergő, Vas Maya, Gaják Petra, Pilán Éva vagy nagy ritkán (igen, akkor általában már vagy még alszom) Kalácska Gábor műsora.
Feldobtak, amikor szomorú voltam. Melengették szívemet, mikor jótékony tetteket hajtottak végre. Megnevettettek, amitől időnként félre nyeltem, pláne amikor a reggeli órákban már megint éppen akkor kerültek elő a mellékhelységhez kapcsolódó témák, amikor éppen reggeliztem. Együtt örültem velük. És most sokakkal együtt szomorkodom az ORTT dühítő döntésén, mely szerint elvették a Sláger Rádiótól a frekvenciát.
Helyette, ahogyan azt Heal Edina, a Sláger Rádió vezérigazgatójának sajtóközleményében olvasható, egy politikai beszélgetős műsoros valami lesz. Egyetlen rádió volt kicsiny hazánkban, amelyiken naponta egyszer hallhattuk a számokat, amiken a szüleink és mi is felnőttünk, és nem a mai tücc-tücc szarságok szóltak minden második órában. Ezt veszik el ezzel a döntéssel tőlünk. Hát igen. Ismét elmondhatjuk, hogy ami jó, azt el is basszák ebben az országban.
Egy viszont biztos. Abban a pillanatban, amikor a Sláger Rádió megszűnik sugározni, én is kikapcsolom a rádiót. Előítéletes vagyok, de engem nem érdekel a két új valami. A rádiók azt követően már csak porfogók lesznek nálam, bár nagy valószínűséggel elő fog még fordulni, hogy reflexként bekapcsolom még, várva a már megszokott hangzást. És akkor ismét és ismét csalódni fogok a hazai döntéshozásban.
Az ORTT tagjai pedig tehetnek egy szívességet, és felköthetik magukat szépen sorba a villanypóznákra. Vagy ha tudnak, aludjanak nyugodtan azzal a tudattal, hogy több millió ember hétköznapjait sikerült tönkretenniük.

Óraátállítás

Tegnap éjjel ismét át kellett állítani az órát. Szerencsére nem előre, hanem hátra. Így "kaptunk" egy plusz órát. Viszont ezért hamarabb is jön az éjszakai sötétség. Jó ez nekünk? Kell ez? Még mindig spórolunk vele áramot, vagy éppen ellenkezőleg?
Mindenesetre szerintem már nem túl sok semmi értelme van, ráadásul nehéz is hozzászokni...

Lopás

Kb. 5 éve vannak kint növényeink a lépcsőfordulóban. Ezalatt az idő alatt szépen helyrejöttek a lakásban csak senyvedők, megnőttek, szerették az új helyüket. A mai naptól kezdve egyetlen növényünk marad kint, egy kaktuszhoz hasonló, mert annak az instabilitása miatt a mozdítása is életveszélyes, a tüskék pedig a nedvével együtt allergiás reakciót okoznak.
Hogy mi az oka ennek a hirtelen változásnak, és annak, hogy a szép lépcsőház kopár lett?
Az, hogy ma reggelre 3 nagy cserép növényünket lopták el. Mindháromért sokat küzdöttünk, volt, hogy nagyon úgy nézett ki, nem fognak megmaradni. A fura az volt az egészben, hogy kb. 3 hete a szomszéd bácsi kitett plusz 2 cserép növényt, hogy hátha azok is megerősödnek. Mivel most a fiáék laknak itt, nagyon ritkán van itthon. Kevesebb, mint egy hete történt, hogy ez a 2 cserép növény eltűnt. Gondoltuk, biztos talált nekik jobb helyet, és oda rakta. Olyan fél órája a fiától megtudtuk, hogy erről szó sincs. Tehát egyetlen hét leforgása alatt 5 nagy cserepet loptak el...
Akiket tudtunk bemenekítettünk, a muskátlikat levittük a pincébe, a kb 12 éves hatalmas karácsonyi kaktuszt, a korallvirágot és az egyik ellopott növény egy korábban letört pici hajtását behoztuk a lakásba. Most jön majd a sakkozás, hogy kit hova rakjunk...

A mieinkről néhány szót, egyfajta nekrológként.
Az egyiket pici sarjként még a gimiből hoztuk. Ki lehet számolni, hogy az már nem ma volt, a növény 6 év körüli. Sokáig úgy nézett ki, hogy nem fog megmaradni, a szára néha teljesen kopár volt, és csak néhány levél lifegett a tetején. De túlélte, jól érezte magát, és csak nőtt és szépült.
A múltkor letört róla egy hajtás, ennyi maradt meg belőle.
A második az egyetlen, aminek tudom a nevét. Vitorlavirágnak hívták. Sokáig meg sem moccant a növekedésben, 2 éve viszont nyáron virított.
A harmadik mióta kint volt hatalmas leveleket hozott. Őt is temettük már, nem is egyszer. Néhány pici is kezdett már megjelenni nála. Az elvesztése pedig azért is fáj, mert már nagyinak sincs belőle (azon a télen, amikor eltörte a bokáját, kifagyott).

Remélem leszárad a keze a tolvajnak, és jóval többször él majd át ezután ettől sokkal nagyobb fájdalmakat.

Hogy mi nyugtathat meg valamennyire? Hogy a nagy karácsonyi kaktuszt nem vitték el. Annak ugyanis a valós értéke alsó hangon 25-30.000 Ft...

Tegnapelőtt-tegnap-ma

Értelmes cím, tudom. De más nem jutott eszembe. Olyan sem, ami jobban összefoglalná a történteket. Lássuk szépen, sorban.

Tegnapelőtt
Szerda volt. Csak azért mondom, hogy pontosan lássuk. Mint már írtam, sikerült a forgalom vizsgám. Ennek örömére úgy kifáradtam, hogy irány az ágy, és alvás. Egy óra elteltével Zsazsi hívására keltem, beszéltem vele, amire emlékszem is. Vagyis úgy nagyjából... a körvonalakra... Aztán fél óra ismételt alvás után sms-es ébresztő, de erre olyan nagyon jó volt felkelni. Este pedig családtalálkozó címszóval irány a Liget. Nem voltunk valami sokan, és főleg idősebbek, a gólyáink közül alig jöttek el. De jót mulattunk! Majdnem ledartsoztam Danit a hajtogatott repülőmmel. És sokakat kiakasztottam, feldühítettem és felháborítottam azzal, hogy csak részleteket láttam a Szex és New Yorkból, és hogy az sem tetszett. A másik sokk pedig az volt, hogy nem nézek Született feleségeket sem, bár ebből láttam vagy 3 részt... De ezek nekem nem jönnek be, na! Én főleg a nyomozós-helyszínelős-efbíájos-cijáés filmeket és sorozatokat szeretem, és ezzel nem azt mondom, hogy nem nézek meg romantikus filmeket!...

Tegnap
Szinte semmi nem történt, és az ördögnek való tartozásomat is leróttam, amikor feleslegesen mentem ki a Felügyeletre. De hát ez van, ilyen az én szerencsém...

Ma
Éppen azért pötyögök, mert várok. Hogy mire? Az élesztőre. Ugyanis lángost sütök. Már ha az élesztő is úgy akarja. Mert eddig nem úgy tűnik. Utána pedig végre nyugodtan locsolhatok és babusgathatom a növényeimet, és nem fél óra alatt kell majd végigöntöznöm őket. És közben hallgatom a Sláger Rádiót, ahol ma csak magyar zenék szólnak. Ezazzzz!!

Forgalom vizsga

Elérkezett a nagy nap, irány a forgalom, méghozzá egy vizsgabiztossal a hátam mögött. Stressz? Áh! Hol már? Csak a lábam remegett úgy, hogy attól féltem, nem fogok tudni elindulni a lámpáknál, és folyamatosan lefulladok majd. De túl vagyok rajta. És SIKERÜÜÜÜÜÜÜLT!! :)) Bár voltak necces helyzetek, életemben nem parkoltam még ilyen rosszul, és kb. nagyanyó-sebességgel indultam el. Utóbbira a mentségem csupán annyi: igaz, hogy lassan, de sikerült elindulni, és így legalább nem fulladtam le minden lámpánál...
Reszkess világ, hamarosan az oktatóm nélkül leszek a vezető ülésben! Bár most nemhogy beülni, autóra nézni is nehezen megy...

Jah, és amit elfelejtettem tegnap megírni: nagy az öröm, rám jön, össze tudom gombolni, és még kicsit nagy is az a farmerom, amelyiket nyáron fel sem sikerült rángatnom! :)

Szülinap

Tegnap volt a szülinapom. Nem, nem a 12. életévemet töltöttem be, mint ahogyan azt egyesek gondolnák, hanem a 23. volt soron. Igen, nőből vagyok, de ezt a számot még be merem vallani, viszont már gondolkodom azon, hogy jövőre ismét a 22 leszek... :)
A nap során rengeteg köszöntést és jókívánságot kaptam: iwiw-en, sms-ben, személyesen jöttek a kedves szavak, gondolatok, idézetek. És nagyon jól esett, hogy ennyien gondolnak rám (volt néhány nagyon meglepő is!!). És bár hétköznap... mit hétköznap? A hét legeleje volt, mégis irány a jól megszokott Thalia. Zsuval, Fucival és Robival igen kellemes esténk volt, bár Zsu igen hamar ment, mondván holnap előadást kell tartania. És ma kiderült, hogy még maradhatott volna... Aminek nagyon örülök, hogy Robival olyan volt a hangulat, mint a kiborulásom előtt, vagy mintha az meg sem történt volna. Azért a buszmegállóban sikerült jól elhülyéskednünk, és közben 2-3 busz is elment, így vagy egy órát várt velem. :)
Mindent összegezve szép nap és jó este volt. De remélem, a következőre (nem, nem a szülinapomra, hanem a jó estére gondolok) nem kell majd sokat várnom.

És ami a rémisztő, csak hogy ilyen is legyen: holnap forgalomból vizsgázom. Reakció? Kb: Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Amennyi látszik...

Kezdem elhinni, hogy apának egy dologban nagyon igaza van...
Na, de kezdjük az elején. Ma voltam vezetni. És jó szokásomhoz híven hiába kelek fel magamtól vagy a telefoncsörgésre korán, mégis mindig az utolsó pillanatban kell elkezdenem készülődni. Mert eltrécselem/netezem/szórakozom az időt. Jó, most az is benne volt, hogy vártam, hogy a szüleim végre lemenjenek a kertbe, és nyugodtan tudjak készülődni. Igenám, de apa hazajött amikor már a cipőt húztam volna, hogy az egyik szomszédtól, aki visszaadja a kertet, vett egy ásót, és hozzak már ki neki 500 Ft-ot. Jó, persze, miért is ne (közben gyors pillantás az órára, hogy ajajj, megint mindjárt lekésem a buszt). Mivel kicsit megkavart, a sportcipőm helyett a csizmámat vettem fel... Nem vettem észre, hogy kopog, sem azt, hogy hosszan melegít, és még azt sem, hogy az 5 centis sarok miatt (amihez nem vagyok hozzászokva) kicsit fáj a sípcsontom, amikor sietek benne... És mikor esik le, hogy mi van a lábamon??? Amikor a Népkertet is elhagytam busszal, és kb. 15 perc kellene, hogy hazaérjek, és ennyim van odaérni a Felügyeletre... Nagyszerű, gondoltam, megint sikerült alkotni egy nagyot. Leszállás után spuri a Centrumba, ahol vettem egy drágának mondható tornacipőt... (cseppet sokalltam az árát, de a szükség néha törvényt bont... csak az a szép, hogy abszolút nem hordok ilyet, úgyhogy ha kell valakinek egy 38as tornacsuka, sikítson, csak egyszer volt, 1 óra vezetésre a lábamon!!) Szóval, odaértem csepp késéssel, és vettem át a cipőt. Az oktatóm meg közölte, hogy abban a csizmában is vezethettem volna... Mondom nem baj, üsse kő, de legalább ennek lapos a talpa. Aztán hazafelé eszembe jutott, hogy nem kéne szembesülniük az agyamentségemmel és a pár cipővel... Szerencsém volt, nem voltak itthon, nemrég értek csak haza... Majd holnap elmondom anyának, segítsen elrejteni.
De azt hiszem, igaza van (legalábbis ebben az esetben) apának: "Annyi eszed van, amennyi látszik. Semennyi." Vagy még annyi se...

Reggel...

A mai reggellel a többihez képest jó sok problémám van:
- nehezen tudtam csak eldönteni, hogy kedd vagy szerda van
- sötét
- hideg
- esős
- szeles
- bő 1 óra múlva pedig vezetnem kell, mert jövőhét szerdán forgalom vizsga...
És ez a nap nagyon-nagyon-nagyon hosszú lesz...

Lehet, hogy a címbe csak annyit kellett volna írni, hogy "Nyüfffff"...?!

Sokminden

Az elmúlt időszak cseppet fárasztó volt. Néha eszembe jutott, hogy írni kéne, mert elfelejtem, és... El is felejtettem... De azt hiszem, mindent megmagyaráz, hogy egy mai telefonban szalagrendelés helyett lenmagrendelést értettem...

De legalább tegnap sikerült az éven először (!) összefutni Rékával, este pedig jót nosztalgiázni Lindával. Már várom, hogy mikor sikerül 1-1 újabb találkát összehozni!

Gasztropercek 2 - Tepsis hal krumplival

Hozzávalók (1 tepsinyi):
- 1 szelet afrikai harca
- súlyra ugyanannyi fagyasztott tengeri halfilé, mint amennyi a harcsa
- hagyma
- krumpli (kb 10-12 darab közepes méretű)
- hagyma
- főzőtejszín
- reszelt sajt
- zsír (a tepsi kikenéséhez)
- só
- bors (őrölt)
- olaj
- mustár
- fokhagyma
- paradicsomos-paprikás lé (pl. ami a lecsó befőzésekor megmarad)
- 1 csipet szárított, morzsolt bazsalikom
- 1 csipet szárított, morzsolt izsóp

Elkészítés:
1 kanál olajjal, kb. 2,5-3 kanál mustárral, 1 deci paradicsomos-paprikás lével sóval, borssal és a szárított morzsolt fűszerekkel pácot készítünk, melybe apróra vágott fokhagyma is kerül. Ízre a pácnak olyannak kell lennie, mint a piros arany. Ebbe beleforgatjuk a halakat, melyeket előzőleg felkockáztunk akkora darabokra, mintha csirkemell lenne. A pácos halat fél napra hűtőbe tesszük.
Miután összeértek az ízek, megtisztítjuk a krumplit és a hagymát. A krumplit felkarikázzuk, majd a kizsírozott tepsibe tesszük. Ügyeljünk arra, hogy legalább 2, de inkább 3 réteg krumplink legyen. Erre öntjük rá a pácos halat, majd rászórjuk a hagymát, melyet felkarikáztunk, besóztunk, kifacsartunk, majd megmostunk. Így szépen darabjaira hullik, és a sós íze sem érezhető. Ezt az egészet megöntözzük főzőtejszínnel, majd reszelt sajtot szórunk rá jó vastagon. Alufóliával lefedjük, kb. 1,5 órát sütjük, majd az alufóliát óvatosan leszedve még 3-5 percig sütjük, amíg a teteje szép piros nem lesz.

Cikk - Az egyetemisták dublőreiket ültetik az iskolapadba

Csepp érdekesség, mielőtt az utakra hajtok.

Az utóbbi hetekben szokatlan hirdetések jelentek meg az ukrán álláshirdető internetes oldalakon. A hirdetéseket feladók olyan fiúkat vagy lányokat keresnek, akik pénzért vállalják egyetemi előadások látogatását és a jelenlét igazolását – írta online kiadásában a kijevi Szegodnya című napilap.

Az újság utánajárt a hirdetéseknek, és megtudta, hogy azokat a tanulás mellett munkát vállaló kijevi egyetemisták adták fel. A lap által megkérdezett egyik hirdető diáklány elmondta, hogy egy kijevi egyetem nappali tagozatának ötödik évfolyamos hallgatója, és azért keres valakit, aki vállalná helyette a fontosabb előadások látogatását, mert nem akarja elveszíteni az állását, és azt sem szeretné, ha a mulasztásai miatt gondjai támadnának a vizsgákon.

Mint közölte, a helyettesítőjének 20 hrivnyát (kb. 500 Ft) fizetne egy-egy előadáson való megjelenésért. Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha a dublőrt a tanár valamilyen feladattal a táblához szólítja, nem tudott válaszolni. A napilapnak az ügyben nyilatkozó egyetemi tanárok kifejtették: gyanítják, hogy az utolsó évfolyamokon a diákok nem látogatják rendszeresen az előadásokat, és a névsorolvasáskor mások jelentkeznek helyettük. Arról azonban még nem hallottak, hogy a mulasztó egyetemisták hirdetés útján keresnének óralátogató dublőröket.

forrás: http://www.coolpolitika.hu/az_egyetemistak_dubloreiket_ultetik_az_iskolapadba

Mi aza zantropológia?

Reggelre megint álmodtam. Hülyeséget? Azt hát... Abban a buszmegállóban álltam, amiben fel szoktam szállni. Le akartam menni a városba. Valahogy odakeveredett nagybátyám, és felszálltunk sárga buszra (!), hogy lejussunk a tacskóig. A sárgán rengeteg ismerőssel találkozott, és nagyban újságolta, hogy a rokon antropológus. Erre a kérdés? Mi az a zantropológia? Valami szerelő?... Az elsőnél még tiltakoztam, a másodiknál már csak hallgattam, a harmadiknál pedig megelőztem nagybátyámat: "Jah, valami olyasmi..."