Napi győzelmek - konyha és könyv

Kijelenthetem, győztem. Önmagam fölött. Tegnap és ma is sikerült megvalósítani a konyhában, amit akartam. Pedig új dolgok, az egyiket a múlt heti főzőcskén találtuk ki Edittel és Rékával. A másik csanálosi recept, és bár sokáig kacsingatott rám az ostya, most mégis sikerült elkészítenem. És nem csak ezek az élmények teszik a Napnál is fényesebbé ezt a hétvégét.
Tegnap legyőztem az egyik nagy mumust. Jobban mondva, ő is győzött, meg én is. Én azért, mert a végére jutottam A kőszívű ember fiainak. Ő pedig azért, mert megtetszett a regény. Azt hiszem, mostanra értem meg rá. Ennyi év kellett ahhoz, hogy megértsem, felfogjam. Még így is voltak részek, amik kissé érthetetlenné váltak a latin kifejezések miatt. De talán, ha majd egyszer újraolvasom, még jobban át tudom majd élni a leírtakat.

Félév végén

Tegnap a lurkók megkapták a félévi bizonyítványt. Bukás volt bőven, de ebből csak kettőhöz kötődik az én nevem. Az új félév pedig nem csöngetett, nem kopogtatott, egyenesen betört már a múlt héten, és dübörög tovább még hosszú hetekig. Jegyek már vannak. Lesznek is még bőven. Szép félév elé nézünk. Már csak azért is, mert egyre hosszabbak a nappalok.

Vissza

Még azelőtt, hogy megszólalna az ébresztő hangja, kinyitom a szemem. Úgy érzem, végre kipihentem magam. Aztán amikor pár perccel később a reggelihez készülődök, kiderül, hogy nem. Emlékeim szerint a vajas dobozban már nem sok van. Előveszem tehát a másikat, ami előtt egy sztrapacskával teli mikrózható műanyag leledzik. Mikor a vajat már megkaparintottam, tenném vissza a sztrapacskát, ami kiesik a kezemből, és mint a reklámban a leeső kókuszdió, úgy válik külön az alja és a teteje, az étel egy része pedig a járólapra kerül. Mérgesen és szomorúan összetakarítom, majd konstatálom, hogy nem azt a vajas dobozt kellett volna kivenni. Ezek után, azt hiszem, normális az érzés: minél előbb vissza kellene kerülni az ágyikómba.

Tantárgylista bővítéséhez

Mind szép és jó, mit az egyetemen megtanultunk, tapasztaltunk. Azonban a következő órák igazán helyet kaphatnának a képzésben, vagy bővebb ismeretet is kaphatnánk róluk.

- Problémamegoldás: hogyan válassz szét két gyereket, akik az órádon összeverekednek, vagy a folyosón kezdi egyik ütni/vágni/fojtogatni a másikat.
- Tolerancia: hogy megértsd, miért rajonganak a tücc-tüccért és más zeneszámokért.
- Türelem: hogy ne robbanj, amikor negyedszer mondod el ugyanazt a nem túl nehéz feladatot, és még ötödször is megkérdezi valamelyik, mert éppen jobb dolga volt, méghozzá beszélgetés/vihogás/pofázás területén.
- Türelem 2. félév: hogy ne robbanj, amikor dolgozatnál rögtön megkérdezik, hogy mit kell csinálni, pedig a feladat normálisan leírja.
- Kódfejtés: mert némelyik írásképet kibogozni majdhogynem egyenlő a lehetetlennel.

Emellett még egy használható javaslatom lenne. Visszatérni az írásvetítős korszakhoz, a videóhoz vagy a projektoros vetítéshez. Ugyanis a digitális tábla, bármennyire is modernnek és húdeszuperjónak tüntetik fel, szerény meglátásom szerint nem más, mint időpocsékolás. A tanulói laptop pedig egyenlő az oktatás megrontásával. Nincs is annál idegesítőbb, mint amikor könyörögnek, hogy vigyem már be a laptopokat. Minek? Hogy miközben egymás mellett ülnek, facebookon cseteljenek?!?!

Életképek

Romantikus

Nincs is annál romantikusabb, mint amikor egy férfi tartózkodik egy bizonyos szándékkal a nő ablaka alatt. Ma reggel "szerenádot" kaptam. Bár ne kaptam volna! Egy részeg hajolt előre, a fű fölé, bár állni is alig tudott. Mögötte bontott borosüveg. Mellette egy nő. Ő is részeg. Hogy mit mondott, nem hallottam. Zárva volt az ablak...

"Hajléktalanok"

Tegnap hazafelé kaptam el az alábbi gyönyörű szavakat. Az egyik szereplő nem túl magas, kövérkés, vörös arcú ember, akinek rövidre vágott ősz haja kilátszott a siltes sapka alól. A másik vékony, az előzőtől kicsivel magasabb. Fején kötött sapka. Ruhájukból kitűnik, hogy vagy csövesek, vagy kétkezi munkát végeznek. Beszélgetésükből kiderült nemcsak számomra, hanem a busz összes utasának is, hogy utóbbi.

-Úgy megnézett a sofőr, hogy biztos lyukasztom-e a jegyet. Biztos hajléktalannak hisz.
- Hát ezzel a szakállal úgy is nézel ki.
- Hát ha növesztem a szakállam, b.zd meg!
***
- Nem értem. Most mit szólsz be? Mi a bajod a munkámmal?
- Az, hogy iszol.
- Mondtam már, hogy ha iszok, nem dolgozok. Ha meg dolgozok, akkor a belemet is kidolgozom.
- Csak ha iszol, olyan nagy szájjal mondod, hogy "majd meg lesz"!
***
- Álljál már idébb!
- Le fognak szállni.
- Még nem most szállunk le.
- Mondom le fognak szállni - mondta erélyesebben. - Süket vagy?!
***
- Megmondom a főnöknek, hogy ha legközelebb akar valamit, vigyen el kocsival. Én nem fogom magam égetni a buszon.
- Miért? Szerinted én élvezem?
- Megmondom, hogy vigyen el kocsival. De legközelebb nem kéne elvállalni a francia ágy lehozását a hatodikról, ha nem fér be a liftbe...

Feladatlapok

A múlt évben már dühöngtem egy sort. Most jön a következő. De most nem a munkafüzetek feladatai verték ki a biztosítékot, hanem a tankönyvekhez kapott feladatlapok. Már korábban is előfordult, hogy olyan kérdést tettek fel, amire nem egyértelmű a válasz/nincs benne a válasz.
Most azonban az egyik ötödikes feladatsor első feladata már feldühített. Fel kell sorolni a szövegben szereplő állatneveket, összesen 8 pontért. A bibi ott kezdődik, hogy csak 7 állatnév van. Hacsak az óriáskígyók és a komodói varánuszgyík másik neve nem számít ide, de az akkor már  9. Még ezt valahogy el is... De utána a feladatokban megnevezik az összes (!!!!), vagyis 7 darab állatnevet. Még a hülye is be tudja ez alapján írni!
Ezt követte a következő kiborulás, a hatodikos feladatlapnál. A szerző ugyanis nem vállalja be, hogy a dolgozat 30 pontos legyen. Olyan dolgokra ad 2 pontot, amikre 1 bőven elég, így 42 pontos lett a feladatlap. Nem értem, egyetlen névért vagy városért miért kell 2 pont... Mondom magamban, megnézem a másikat, az irodalomhoz tartozót. Eger váráról ír, pont jól jön. Minden szép és jó volt addig, amíg a Szivárvány gyermekújságból vett részletben orbitális tárgyi tévedés nem szerepelt. Az újság és a feladatlap szerint ugyanis Bornemissza kocsikerekekből (!!) csinálta az égő kerekeket (!!). Már most, kérem szépen. Egyetlen halálkerék volt, az is a felrobbantott malom kereke, a többi töltött hordó volt. Ha ezt íratom meg velük, az életben keverni fogják, hogy nem kocsiból, hanem malomból származott az égő ketyere, és csak egyetlen volt, nem pedig több...

És hogy miért is merem mindezt a megíratás előtt leírni? Hát csak azért, mert sem a hüllőkről szóló, sem pedig a tárgyi tévedéses szöveget nem vagyok hajlandó megíratni. Még jó, hogy nyelvtanhoz és irodalomhoz is van külön feladatlap...

Időzavar

Nincs is annál szebb, amikor nem tudod, mennyi az idő. Székemmel fordulva körülnézek a négy órán, mindegyik mást mutat. Melyik az igaz? Melyiknek higgyek? 1-1 perc az eltérés csupán, de azalatt az összesen 3 perc alatt néha a világot is meg lehet váltani. Igaza volt annak, aki azt mondta: csak egy órád legyen, akkor mindig tudni fogod, hogy mennyi a pontos idő.

Az első öröm

Nyugis, viszonylag csendes szilveszteren vagyok túl. Három év után itthon töltve, nézve a tévét, vagy inkább csak ki a fejemből. Este még hallottam, hogy 11-et csipog az óra, aztán a tűzijátékot, rikoltozásokat kintről, de az egész nem tartott túl sokáig, így hamar visszaaludtam. Délelőtt pedig indult a nagy kaland: lementünk öcsivel sétálni, közben pedig árgus szemekkel kerestük a tűzijátékok maradványait. Öt darabot sikerült is meglelnünk, egész jó állapotban. A földbe szúrósnak ugyanis a fa része kisebb takarítást követően kitűnő karó a virágaimhoz.