Zene

http://www.youtube.com/watch?v=hPod6QDrIrU



És milyen igaz!

Osztálytalálkozó

Öt év. Gyorsan telt el. Kettős érzés. Mintha nem is váltunk volna el, és ugyanott folytattuk volna, mintha nem is ballagtunk volna el, csak egy nyári szünet telt el. És mégis! Mindenki változott. Ki többet, ki kevesebbet. De főleg belül. Talán mindannyian felnőttünk egy kicsit. De még nem teljesen. A főbb jellemvonások változatlanok. Mint ahogyan a klikkek is megmaradtak. Semmi nem változott, de mégis minden más. Ez így szép, így van jól.

Kutattunk éjszaka

Rövid szervezkedés és megannyi lemondott alkalom után végre újra találkoztam Edittel és Rékával. A cél ezúttal Tapolca volt, hiszen a kellemes időt még ki kellett használni. Séta, röhögcsélés, egymás ugratása, mint régen. Aztán irány a belváros, és a Thalia. Ott viszont nem töltöttünk sok időt, hiszen a Kutatók Éjszakája programsorozat egyik helyszínévé vált, ahol szociológusok tartottak előadást. Köszöntük, ez most nekünk nem hiányzott, így gyorsan leléptünk. Az egész rendezvényre azt hittem, hogy ma este lesz. De nem baj. Irány az egyetem! És jó döntésnek bizonyult! Találkoztunk Alizékkal. Játszottunk főváros, magyar város, és lógó felismerést, aminek a végén sütit kaptunk. Kis gyerekeket meghazudtoló elszántsággal és buzgósággal nyúlkáltunk a vizes kukoricakeményítőbe, amiben óvatosan lehetett mozgatni a kezed, de hirtelen mozdulatoknál vagy nem jutottál a keverékbe, vagy nehezen tudtad kiszabadítani a végtagjaidat. És a legnagyobb élmény: tanbánya! Érdekes volt odabent! Hatodik tanévemben viszont sikerült ezt is látni, úgyhogy büszke vagyok magamra! :)  És egy megállapítás a végére: Edittel és Rékával gyakran nem jönnek össze az előre eltervezett találkák. De a spontán dolgok annál jobban sikerülnek!

Mellékhatás

Harmadik napja kertészkedem. Itt a jó idő, ezt ki kell használni! A levegő kellemes, süt a nap, és díszítésnek időnként feltűnik egy-egy bárányfelhő is. Az arborétum megtelik élettel; mindenki serénykedik, kapál, ásózik, betakarítja a termést. Ez a nap volt a legnehezebb. Ennek oka talán, hogy ismét nehezen alszom mostanában. Vagy amikor tudnék, akkor jönnek a fűnyírók, esetleg a legfelső emeleten lakóra jön rá a zörgési kedv - ez utóbbi természetesen vagy éjfél vagy hajnali 4 körül... Nézem a jó oldalát: nem kell alkohol, mégis enyhén zsibbad az arcom, és oly nehéz a fejem, mintha valaki teleitta volna. És a járásom sem különb: bizonytalan, néha botladozó. Pedig most ki se törtem a bokám... És azt a hidegrázós állapotot is kezdem érezni, amikor az alkohol kezd lebomlani. Ez mind a kerti munka mellékhatása. Megyek is aludni...

Fűnyíró

Minden csendes. Békés. Pihen. Egyszer csak egy távoli, vészjósló hang szólal meg. Mint egy dongó. És közelít. Fordulok az ágyban, hátha csak egy rossz álom. De nem az. Hiszen nincs egy hónapja, hogy itt jártak! Egyre hangosabb. Míg végre bosszankodva, (szó szerint) égnek álló hajjal fel nem kelek. Csak pár percig vannak itt, és már ismét a távolból hallom, hogy megint dolgoznak a köcsög fűnyírók...

Árpa...

Harmadik napja ismét árpám van. Óóóó jeee... És már múlnia kellene, ennek ellenére egyre nagyobb napról napra. Ha így haladok, holnap reggel nem fogom tudni kinyitni a szemem. És már nem kellemetlen, ez már fáj. Annyira élvezem, hogy 10 esetből 8szor, ha eltervezem, hogy pár nap múlva milyen jó lenne kisminkelni magam, megjelenik az árpa valamelyik szememen. Talán ezért is van az, hogy a szilveszteri sminkkel együtt összesen kétszer voltam kikenve ebben az évben... Pedig néha jól esne. Ha meg nem ez a köcsögség jön ki, akkor meg vagy a homlokom ragyás, vagy az orrom olyan, mint a részeg, taknyos mikulásé, hála a sheborrhea dermatitisnek... Annyira élvezem...

Hétfő II.

Papír időben leadva. Van új záródoga témám, és a leveleket is feladtam. Viszont kétszer jártam ma a postán, hogy apa már ma este tudjon játszani az új játékával (távirányító). Hosszú volt ez a nap, úgyhogy bekapcsolok zombi-üzemmódba. Úgyis mindent félreolvasok már... És a mai nap meglepetése: tudtam venni 2 jó felsőt!

Hétfő

Az esetek nagyobb részében nincs gondom ezzel a nappal. De ma! Tipikus hétfő. Amikor kinyitom a szemem, még nem tudom, mi vár rám. Szép napsütés. Aztán anyámmal leülök beszélgetni, aki szerint ha a gyerekrajz pszichológia, akkor a zenehallgatás és az olvasás is... Aztán nyomtatnék. Ha tudnék... Ha nem mondtam volna el, hogy patront kellene venni, mert erősen fogytán van... És nem is magamnak kell a papír, ráadásul határidős. Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Elfuserált egy nap...

Meggy

Pár hónappal ezelőtt feltettem a kérdést:
- Nem kellene még esetleg venni pár kiló meggyet, és befőzni?
- Elég lesz ez az évre, tettem egy pár csomaggal a fagyra, úgyhogy lesz majd gyümölcsleves.
- Biztos?
- Biztos.
Következmény: egy kis adag meggylevesre való még éppen van... Mi lesz velem egész télen?!

Hozzáállás

Általánosságban elmondható, hogy mindenkinek a saját problémája, munkája a legfontosabb, és ezekben akar változást, haladást elérni. Azonban gyakran a különböző feladatok keresztezik másokét. Normálisabb esetben kevésbé hátráltatjuk ilyenkor a másikat, vagy legalábbis mindent megteszünk ezért. De nem az én családomban. Itt dominál az "én munkám a fontosabb, úgyhogy gyere és segíts/(ne)csináld ezt vagy azt, mert csak hátráltatsz", illetve a "ha nem mondod el, hogy mi a problémád, akkor nincs is problémád" elv. Hogy ez mennyire kiábrándító...

Írástudatlanság

Egy ismerősömtől származik a következő: "Ma van az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja." Ez az állapot, vagyis a nemtudokírni nálam általában akkor jön elő, amikor kezd szorítani a határidő valamely dolgozat beadásával kapcsolatban. Most épp a szakdoga leadás közelít. Lehet, nemzetközi segítség kellene?

Peches nap

Mint kiderült, nemcsak a vajas kenyér esik vajazott felével a földre/asztalra, hanem a vajkrémes doboz teteje is. Továbbá időben kiderült, hogy gondolkodhatok új pedag záródoga témán. Illetve a lovári nyelvtanfolyam sem úgy indul, ahogy jó lett volna: vagy 1 hét csúszásba leszek a többiekhez képest, de novemberben vizsgázhatok, vagy később kezdem, de akkor marad a január. A gond csak az, hogy a honlapon más infók szerepeltek. Ezzel megvolt a mai három. És a ráadás is: ismét esik, tehát holnap nincs kertészkedés.

Viszont az éjjeli sms-ek jól estek. :)

Szilvás gombóc

Életemben először csináltam szilvás gombócot, és isteni lett. Íme a recept (hogy el ne felejtsem):

Tésztájához:
- 1 kg krumpli
- 20 dkg liszt
- 1 nagy evőkanál búzadara
- 2 evőkanál olaj
- 1 tojás
- só

Töltelékhez:
- 10-15 szem szilva
- porcukor
- fahéj

Külsejére:
- zsemlemorzsa
- cukor
- vaníliacukor

Elkészítés:
A krumplit megfőzöm, melegen megpucolom, majd krumplitörőn átnyomom. Amíg fő, kimagozom a szilvát, és a feleket felezem. A krumplihoz hozzáadom a lisztet, búzadarát, olajat, tojást és a sót, majd összegyúrom. Odateszem a zsemlemorzsát, és megpirítóm, majd cukrot és vaníliás cukrot keverek hozzá. A vizet melegíteni kezdem, olajat és sót teszek bele. A tésztát alaposan meglisztezett deszkán fél centi vastagságúra nyújtom, és kb. tenyérnyi kockákat vágok. A kocka méretét értelemszerűen a szilvadarabok mérete határozza meg. A kockákba kerülnek a porcukros fahéjban meghempergetett szilvák, majd batyukat csinálok, és azokat gombóccá formázom. A szilvát nem szabad túl hamar beleforgatni a cukorba, különben levet engednek. Ezt követően a lobogó vízbe rakom a gombócokat. Akkor jó, ha feljönnek a víz felszínére. Kiszedem, és a zsemlemorzsában megforgatom őket.

Ha kevés a szilvánk, vagy nem akarunk túl sok gombócot készíteni, akkor csinálhatunk a maradék tésztából nudlit, angyalbögyörőt, vagyis pucut. Ehhez a tésztát apró csíkokra vágjuk, megsöndörgetjük, majd kifőzzük. Végül ezt is megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában.