A fösvény

Moliére még mindig a topba tartozik. Ennyi év után is izgalmas olvasmány. Sőt! Ma már jobban megértem, mint anno. Bár sokkal több vicces részre emlékeztem, mégis kellemes élmény volt.

S hogy ezt is elolvastam, egyetlen dolgot jelent. Az összes kötelezőt sikerült újra elolvasnom. Ebből pedig az adódik, hogy végre olyan könyvekben is elmerülhetek, amikhez már nem a kötelesség és belső kényszer, hanem csak az utóbbi hajt. :)

A Pál utcai fiúk

Nem szerettem. Nyűgnek tartottam. Nem tetszettek a szereplők. A történet vége pedig még úgy se. Ez a múlt. Nem tagadom. A jelen viszont teljesen más. Jó volt a stílus, a párbeszédek, az egész történet. Igaz, a végével még mindig nem tudtam teljesen megbékülni. Ha nem is vett az elmúlt közel 1,5 évtized során 180 fokos fordulatot az ehhez a regényhez való viszonyom, valahol 170-178 körül mégis ott mozog az a bizonyos irányváltás.

Farsang

Pénteken rekord hosszúságú nap volt. Délelőtt tanítás. Aztán készülődés a nagy eseményre. 3 óra után nem sokkal elkezdődött a ceremónia. Keringő, zombik, görög istenek, diszkópatkányok jive, katicák, az elmaradt bálra betanult tánc... És akkor még nem is beszéltem az egyéni indulókról: Pinokkió, rabló, bokszolók, Spongyabob, hercegnő, királylány, Nesqickes doboz... Akiket kihagytam, azoktól bocsánat, még mindig az átélt élmények hatása alatt vagyok... Aztán rövid disco következett. És az utolsó busszal haza. Ami nem szokott késni. De most kivételt tett, így nem értük el a kinézett buszt. Nem baj, séta a centrumhoz, s a reggeli fél5-ös kelést követően este fél10 után hazaértem.

Szent Péter esernyője

Mikszáth nagyot alkotott anno. Sokadszorra. Szép történet kerekedett ismét. Azonban hiába kitalált falu a Besztercebányától nem annyira messze elterülő Glogova, a helyszín, a Garam folyó említése, vagy az egyszer-egyszer olvasható Selmecbánya rengeteg emléket idézett fel az egyetemi évekből.
Egyetlen dolog tudta csak beárnyékolni a könyv nyújtotta élvezeteket. Korrektort bizonyosan nem alkalmaztak a könyvnél. Például a mondat kellős közepén törik meg, s folytatódik új bekezdésben a történet. A gépelési hibákról, valamint a néhol e-ként megjelenő c betűkről nem is beszélek már...

Portugál

Múlt héten (ez a két szó is mutatja, hogy lenne miről írnom, csak az időhiány üldöz...) színházban voltam Edittel és Rékával. Hosszú idő után sikerült jegyet vennünk a Portugálra. Jó kis darab! És már azt is tudom, hogy az iskolások miért szeretik annyira. :) A történet fantasztikus. Kis hazánk számos eldugott, vagy kevésbé eldugott településein zajlik minden nap szinte ugyanúgy. Változatlanul. Eseménytelenül. De az élmények mellett tanulságot is hordoz magában. Csak egy váratlan fordulat kell, és az elborult elméjű, értelmi fogyatékosnak tűnő Sátán teljesen normálissá válik. Az életvidám, cserfes Masninak pedig elég egy hatalmas csalódás, hogy befelé forduljon, s feltegye azt a bizonyos sisakot. A mindennapi életben is találkozhatunk a szereplők élő megtestesítőivel...

A kőszívű ember fiai

Legyőztem a nagy mumust. Vagy az győzött le engem? Mindenesetre inkább közösen győztünk, mint egyikünk sem. Már közel 2 hete, hogy befejeztem Jókai regényét. És amennyire irtóztam tőle már hetedik osztályban is, annyira elvarázsolt és megtetszett a végére. Még olvasnám. Még elvarázsolhatna. Olyan gyorsan lett vége, s kicsit lezáratlanul. De talán így is jó.