Vágyakozás

Van, amikor úgy érzed, szükséged van valamire. Lehet új dolog, vagy olyan is, amire már régóta vágytál, de nem kaptad meg. Innét viszont mindig elágazik az út. Legalább három irányba. Az egyik az, amikor rögtön döntesz: igen, ezt akartam, meg is kell kapnom. A másiknál elgondolkodsz a kezdeti lelkesedést követően: kell ez nekem? És a végkövetkeztetésed egy alaposan megfontolt igen. A harmadik az elutasítás. Vagy rögtön és kategorikusan, vagy hosszas/rövid gondolkodás után. A kérdés csak az, hogy a későbbiekben hogyan fogod megélni döntésed következményeit. Felmerül-e benned, hogy tényleg erre volt-e szükséged, vagy esetleg azt mondod, hogy utat kellett volna engedni a döntésnek. A lényegen azonban nem változtat. Hoztál egy döntést, ennek szellemében kell cselekedned. Én is meghoztam a legutóbbi ilyen jellegűt. Régóta vágytam rá. Mikor megadatott a lehetőség, haboztam. Aztán ráléptem az útra. Visszafordíthatatlanul. Holnap megyek a könyveimért.

Életízesítő

Élet és étel. Azonos betűk, azonos hangok. Csupán a sorrend változik. Étel nélkül nincs élet. Élet nélkül nincs étel. Mindenki másként szereti. Sósabban, borsosabban, több vagy kevesebb feltéttel, nyakon öntve vagy szimplán. Mennyire hasonló a két szó! Mennyi hasonlóság van a jelentésében, ha kicsit mélyebben belegondolunk! Egyszer így vágyunk rá, máskor úgy. Ízesebben, felturbózva, teli fantáziával. Máskor viszont a hagyományos kell. Az egyszerű, szolid. Ami másoknak talán unalmas...
Az elmúlt napokban ízesebb volt az életem. A már említett L'art pour L'art és a szakmai nap csak a kezdet volt:

Csütörtök:
Színház az iskolával. A dzsungel könyvét néztük meg. Nagyon tetszik a darab! Még egyszer meg kell néznem, de most nem a karzatról, hanem onnan, ahonnan az elől játszódó eseményeket is látom, nyaknyújtogatás nélkül.

Péntek:
Jazz est. Kevesen voltunk, főleg a családtagok, ismerősök, és a betévedő vendégek alkották a közönséget. Ennek ellenére fantasztikusak voltak. Jó volt hosszú idő után ismét élő zenét hallgatni!

Szombat-Vasárnap-Hétfő:
Meg volt a pörkölés. A vállam vöröslik és ég. Még mindig. De már alakul. És talán nem is hámlik le...

Kedd:
Majális. A Népkertben. Kicsit fura volt belegondolni, hogy pont ott. De a zöldalmás vattacukor... Most is megennék egyet.

Szeretnék még egy darabig így, ennyi ízzel teli életet enni!