Jippijáááéooó

Már csak kétszer kell korán kelni, és itt az őszi szüneeeet! :D

Szösszenet

Elég volt a papagáj-üzemmódból. Ordítok. Kis ideig csend. Néhányan magukba szállnak, és óra végéig ügyesek. Mások azonban... Szépen erősödik a feladat megoldása helyett a zaj, köszönhetően 1-2-3-4-nek, akik nem tudják befogni a csipogójukat. Kiosztom az egyiket. Mint aki nem érti. Leordítom a másikat. Kis csend. Aztán újra pofázik. Ismételt ordítás. Visszapofázik. Ekkor már kezd felmenni a pumpa. Végül megsértődik. Azt mondja, akkor meg sem fog szólalni. Hála az égnek, gondolom magamban. De mégis megszólal. Hangosan. Zavarva az órámat. 40 centiről ordítok vele, hogy szálljon magába, fogja be a száját és tanulja meg, hogy hol a helye. Megfenyeget, hogy következő órán kikészít... Heh?!?!?!...

Ünnepek napja

Ma igencsak sűrű napunk volt. Nemcsak a gyerekeknek, hanem nekünk, tanároknak is.
Közeledik az október 23., melyre műsorral emlékeztek a diákok. Nem sokkal később az Idősek napját ünnepeltük. Nemcsak az ovisok és az iskolások, hanem a tanári kar is fellépett. Három számot énekeltünk, némelyiket kicsit átírva. Voltak, akik velünk együtt énekeltek, mások csak élvezték (remélem) az előadást. A végén hatalmas tapsot kaptunk.

Íme a három nóta, az előadás sorrendjében:

Tudat

A hétfő reggel legszebb pillanata az, amikor ráébredek, hogy másnap reggel nem kell korán kelnem.

2011.10.06.

Tegnap este megemlékeztünk az aradi vértanúkról. A műsort, a gyerekek felkészítését nekem kellett véghezvinni. Jelentem, sikerült. Nagyon ügyesek voltak! Az iskolai kopjafánál kezdtünk, majd a templomban, a templom előtti kopjafánál, s végül a polgármesteri hivatal lépcsőjén állva szavalták el a verseket, olvasták fel a szövegeket. Egyik kollégám is felolvasott a templomban, felelevenítve ezzel a történelmet. A megemlékezés kiegészült azzal, hogy meghallgattuk a református lelkész igéjét. Ahogyan mondta, Aradon kivágtak egy darabot a magyarok szívéből, Trianonnal pedig körbevágták az országot s a szíveket egyaránt. Ritkán hallani ilyen szép, vérig s csontig hatoló beszédet. Ami pedig különösen jól esett, az a templom előtt elénekelt Székely Himnusz volt.

Kossuth nap

Csütörtökön szép, napsütéses időben indultunk el túrázni. Jött az egész iskola (kivéve a betegek), és átsétáltunk Alsódobszára a vadászházhoz. Az út kb. 6,2-6.5 km, átvezetett szántásokon, földúton. A gyerekek élvezték. Mi, tanárok is. Jól esett a séta. Odafelé sikerült potyázni: életemben először ültem lovaskocsin. Igazi csikós gúnyába öltözött a lovak gazdája, aki a kicsiket is hazahozta. Játékos vetélkedő és finom paprikás krumpli után séta vissza. Többen (tanári felügyelettel) visszafelé is megtették a fent említett távolságot. Mások lovaskocsin vagy a falu kisbuszán ülve rövidítették le az utat.

Jó kis túra volt! :)