Antiszoc?

Kezd elegem lenni. De úgy igazán. Mindenből. Az alkalmazkodásból, a meg nem értésből. Hogy én mindig, mindenkihez, aztán ha panaszkodok, akkor jön a válasz, hogy de ott volt még... Azt hittem, már belefásultam végre, és nem tud érdekelni. De nem. Az idegroham, a rohanni vágyás, a düh, a tehetetlenség és a sírógörcs határán talán a dac az egyetlen fegyverem, amivel tartani tudom még magam. És feldereng, a "mi lett volna, ha" téma. Kire számítanának akkor? Viccnek veszik, holott komolyan gondolom, hogy próbálják megoldani nélkülem, és ennek ellenére nem hagynak nyugodtan. Egyre többször gondolok arra, hogy máshová kellett volna felvételiznem, vagy valami szakmát kellett volna tanulnom. Hogy minél távolabb kerüljek. Hogy ne függjek tőlük. A nyelvvizsga szó szerint az orrom előtt, a szakdogák leadásáig csak egy köpésnyi időm van. Elszúrtam, hogy eddig nem annyit foglalkoztam velük, amennyit kellett volna, ezt elismerem. De tudják jól: mindig, mindent az utolsó pillanatban, de akkor gőzerővel! Most ezt nem lehet. Mindig menni kell valahová. Mindig segíteni kell valamiben. Én meg tudom oldani nélkülük a dolgaimat, a problémáimat, ők miért nem tudják nélkülem?? Most ide kellene menni, ma ezt meg ezt kellene csinálni, holnap meg gyere már el velem... Unom! Nekem is lenne saját életem! Vagyis kellene, hogy legyen... Amit most, mint mindig beáldozok a "családi idill" kedvéért. És hogy miből áll ez a kifelé szépnek mutatott, befelé rothadó almához hasonlítható idill? Feszültségből, kimondott és kimondatlan tényekből, vitákból. Elegem van. És hamarosan csak még rosszabb lesz az egész. Még nehezebb. És a saját dolgaimmal persze, ha nem haladok jól, én leszek az idióta, a hülye, a köcsög, a rohadék, és minden egyéb. Ha pedig azt mondom, hogy "bocs, de most nem", akkor szintén én leszek az idióta, a hülye, a köcsög, a rohadék. Rövidtávon senki és semmi nem menthet meg ettől. Hosszútávon viszont két dolog is. Az első, hogy találok munkát, ami innen nagyon messze van. A másik ha hirtelen gyorsasággal férjhez megyek. De! 1. Köszönöm, de inkább egyedül laknék jelenleg. 2. Úgysincs olyan elmebeteg, aki...