Állóvíz

Amikor azt hiszem, az én kis nyugodt lelkivilágom csak azzal bonyolódhat, amivel szeretném, hogy bonyolódjon, rám cáfol az élet. Nem egy kő, nem egy vihar zavarta meg az egészet. Minden a feje tetejére állhat, miközben csak kapkodom a fejem, s remélem, hogy az örvények elnyelnek, de nem fulladok bele. Érdekes napok, izgalmas órák jönnek. Új lehetőségek. És azt hiszem, ez még csak a jéghegy csúcsa. Mondtam én, hogy 2013...

Barack

Mert amiből pálinkát lehet, abból nálunk lekvár lesz. Így történt, hogy a mai napon alig négy óra alvás és egy kis kertészkedés után konyhai szolgálatban álltam vagy hat órán keresztül. De végül siker koronázta a műveletet: 7 üveg befőtt és 21 üveg baracklekvár készült el. Azt hiszem, utóbbi mennyiség legalább két évre szól, ha nem többre. És most mondanám, hogy na akkor dolgozzunk frissen, üdén, kipihenten, de inkább csak annyit, hogy dolgozzunk...

Csak két dolog

1. Ha vársz valamit, visszagondolva a leghosszabb jelszó sokszori bepötyögése is túl rövidnek hat... Éljenek a kettős/kétes (meg)érzések!

2. Tudtam én, hogy nem kell úgy sietni, nem is siettem, mégis várhatok, hogy tudjak dolgozni... Rendszerfrissítés, én így nem szerelek.

Felhozatal

Eddigi társkeresős próbálkozásaim nem jártak túl sok sikerrel. Agyilag teljesen lefáradtam. Viszont ha striguláznám azokat, akik alkalmi légyottokra fénykép ellenére is simán vállalkoztak volna, azt hiszem, már sikítva menekülnék. Mindegy a kor, a helyszín, minden mindegy, csak legyen nekik egy lyuk. Semmi mást nem látnak. És én olyan szívesen adnék nekik. Egy vascsövet. Azzal aztán tegyenek, amit akarnak...

Telefonmániás még mindig nem bír leszakadni. Talán eljutok már a bunkó üzemmódba: nem válaszolok két szót sem. Pedig még felajánlotta azt is, hogy menjek vele kutyát sétáltatni. Igaz, hogy neki nincs, de szerez egyet...

Tihamér egy új gyöngyszem. Vagy kamu, vagy szegénynek súlyos értelmi problémái vannak. Állítása szerint 32 éves, nője még nem volt, és mindenképpen a számomat akarta annak ellenére, hogy az ország másik végén lakik. Hmmm... Bezzeg a fehérvári lány megadta neki... Legyenek boldogok!

Kevés a normális, elvész a tömegben. Akadni akad, de nem sok. És bár érdekes velük beszélgetni, valahogy egyik sem olyan, akire azt mondanám, Ő kell.

És még egy kicsit a tegnaphoz/mához

Ez sajnos a tegnapiból kimaradt. Prózai az ok, a bejegyzés megírása után történt, nem akartam már módosítnai rajta. Egyik, állítása szerint négy hónapja egyedülálló delikvens ecsetelni kezdte a paramétereit, s érdeklődött, nekem megfelelne-e hosszban és vastagságban. Egy. Örülj neki, hogy csak négy hónapja. Kettő. Nem tudom. Nem akartam mondani neki, hogy eddig egyszer sem mondtam, még fel sem merült bennem, hogy hirtelen, de nem hirtelen ötlettől vezérelve döfjem fejen, szíven, s mindenhol a pasit, hogy
"Jó, most állj meg így, hozom a centit!"



Este már elterveztem, hogy ezt így megírom. De biztosan nem kellett volna, hiszen büntetést is kaptam érte. Merthogy egy órán keresztül (2-től 3-ig) hadakoztam egy szúnyoggal. Hol a takarót a fejem búbjáig húzva, hol csapdosva, hol kitakarózva, hogy "Most már szíjjad, nem érdekel, csak ne zúgjá mááá!"
Aztán azt hiszem, sikerült lecsapni...

Társkereső, avagy ki vitte el a kerítést?!

Igazából nem tudom, mi is vitt rá  pontosan. Elkeseredettség? Magány? Kíváncsiság? Unalom? Rejtély. Mindenesetre valaki tényleg rácsaphatott volna a kezemre, mielőtt megnyomom a regisztrációt. Egy kalapáccsal. De nagyot.
Gondoltam magamban, nem leszek merész, úgysincs egy normális aktuális képem sem, így azt a lépést kihagyom. Szerencsére nem volt kötelező, bár akkor ez a bejegyzés sem született volna meg.

Általánosságban elmondható, hogy főleg az elején igyekeztek megtalálni a megfelelő zsákmányt keresők. Ki ajtóstul, ki hátulról. Egyik rögtön rákérdezett, másik fél órát tökölt, mire elővette az amúgy is várható kérdést. Már gyanús, ha még három mondatot se beszéltünk, de már becézget. Valamint megtudtam egy harmadiktól, hogy mivel nem tartok igényt a szolgálataira, idióta vagyok. És még ekkor ki sem töltöttem teljesen az amúgy elég hosszú adatlapot. Jelentem, most sem. Tarthattok prűdnek, de nem fogok olyan, csak rám tartozó kérdésekre válaszolni, hogy "Az intim régiót karbantartod?", "Milyen kinézetű az intim régiód?", "Jellemzőek rád ezek a fétisek?", de még a mell-, derék- és csípőméretemet sem fogom kivesézni és a "nagyérdemű" elé tárni... Szóval hellyel-közzel kitöltöttem az adatlapomat, aztán várnom sem kellett a kedvesnek nem mindig mondható delikvenseket.
Mindegyik megkérdezte, hogy miért nincs kép. Volt, aki megértette, és olyan is, aki szerint bunkó paraszt vagyok, mert nem tettem fel képet, de megnéztem az övét. De könyörgöm, mit vár, ha ő ír rám?! Meg minek teszi fel a képét úgy, hogy mindenki láthassa, mekkora menő csávó is ő?! Egy másik szerint nem vicces, hogy én nem teszek fel magamról, és majdhogynem követelte.
Csetelés közben néhány fura fazonra bukkantam. Vagyis ők rám, mert arra sem nagyon volt időm, hogy a felhozatalt rendesen megnézzem. Jöttek szépen sorban a "Mit csinálsz ma este?" (semmi olyat, ami kapcsolódik hozzád), "Miért nem válaszolsz rögtön?" (talán mert rajtad kívül még öten vannak), "Facebookon fent vagy? Legalább ott megnézném a képeidet!" (na azt aztán lesheted) kérdések.

És íme még néhány gyöngyszem a válogatásból, nem szó szerint, akik rögtön kaptak ragadványnevet:

- Telefonmániás: Face, vagy skype, de ha van okostelód, azon is nyomhatjuk. Előfizetéses vagy, vagy számlás? Melyik szolgáltató? Keress meg nyugodtan, ha segítség kell, vagy ha csak dumcsizni akarsz, ha lehet, ne az éjszaka közepén, de akár akkor is...
Nem is értem, hogy miért bántok én egy lelkes, munkáját végző embert, aki így próbál ügyfélkört építeni...

- Hosszúlevél: Bevallom, el sem olvastam végig, mert hosszabb volt, mint a Dumas Összes lenne, ha kiadnák. Nem ez ijesztett meg, hanem a stílusa. Volt benne valami olyan hatás, hogy egy ilyen lányt keresek, ha nincs akár csak egyetlen porcikája az elképzelésemnek megfelelően, akkor...

- Hithű katolikus, 16 cm: Aki egész normálisnak tűnt annak ellenére, hogy leírja a farokméretét. Aztán kiderült, hogy mégsem az. Őt még nem ismerem, de az exéről már minden tudok, hogy mit nem engedett, meg mennyire egyoldalú volt a nemi élete mellett... Meg arról, hogy mikor akarja sterilizáltatni magát...
Mondjad csak, aranyom, kész pszichiátriai esettanulmány vagy.

- Öreg: Hiába írom én, hogy 32 éves (magamban megjegyezve plusz 1-2-3 év nem számít) a felső korhatár, mégis ír. Tartós kapcsolat reményében, 56 évesen.
Apám lehetnél, de legalább megérted, hogy a nem az nem igent vagy talánt jelent, hanem nemet.


Azért akadt egy-két értelmes figura is, akikkel jól el lehetett beszélgetni. Megértették, hogy képet nem kapnak, de megmutatták a sajátjukat. Intelligens ember benyomását keltették. Az egyikkel még paktum is született, hogy a megadott e-mailcímemre ír 50 (igen, jól látod, ötven) levelet, és csak utána küldöm el a képet. De megegyeztünk, hogy legyen csak 49, mert hát azért elég sokat írtunk egymásnak. Valamiért kamut szimatolok, de megérdemelt annyi lehetőséget, hogy ennyit írhasson nekem.

Szóval ez volt a délután termése. Vegyes most a lelkiállapotom. Olyan 'úúúúristen, nem hiszem el, hogy én idáig vetemedtem', s mindez keveredik a 'te jó ég, ennyi parasztot egy helyen' érzéssel. Szerintem oda maximum holnap hajnalban, a műszakom végén fogom betenni a lábam. Kíváncsi vagyok, milyen levelekkel bombáznak még.



De ha még egyszer megkérdezi valamelyik, hogy mit csinál egy korrektor...