Facebook

Sokáig nem értettem, mi is a lényege ennek a közösségi oldalnak. Túl sokan használják --> nekem túl népszerű --> idegenkedtem tőle. Tegnap azonban Esztertől kaptam egy meghívót. S lám, én is tag lettem. Fura oldal. Kicsit még idegen. De jóóó! Igen, belátom, ismét túl hamar ítéltem. De ez szinte mindig így van. Ha valami nagyon sok embert érdekel, akkor kicsit furcsán állok a dologhoz. Aztán néha én is belebolondulok az adott dologba, néha viszont abszolút nem. Ismerkedem az oldallal, közben "szembejönnek" az ismerőseim képei. Előbb-utóbb mindenkit megtalálok! :)

Mellesleg meg sikerült egy kisebb megfázást összeszednem. A torkom már nem fáj annyira, az orrom viszont elkezdett folyni...

És holnap reggel ismét harc: tárgyfelvétel. Mibe fogadjunk, hogy Neptunka ismét ellenünk lesz és nem mellettünk??

balekhét - 1 év múlva ismét

Tegnap este, illetve a ma reggeli kiköltözéssel befejeződött a 2009-es balekhét. A gólyáknak minden elismerés, hiszen a vetélkedők összesített eredményei alapján a második helyen végeztek!! Hogy milyen feladatok voltak a szokásosokon kívül, vagy volt-e valami újdonság a tegnapi családvetélkedőn, arról nem tudok mit mondani. Ennek egyetlen oka, hogy nem akartunk bemenni ingyenszaunázni a Kék terembe. De nem voltunk messze!
A vetélkedő után még egy nagy buli volt - elvileg. Erről nem tudok beszámolni, mivel inkább jöttem haza aludni. Mint már írtam valamelyik nap, öregszem, na. De azért ha lesz rá lehetőség, jövőre is szeretnék lent bulizni vendégkártyával!

Anyámnak semmit...

Előfordult már veled, hogy azt kívántad, bárcsak ki se dugtad volna az orrod a szobából?
Velem igen. És nem is olyan régen. A sztori a következő. Fél3 után hazaértem. Anyám erre felkelt. Szokásos ellenőrzés: gyerek rendben hazaért, nem hozták, nem hozott fel senkit...
Ma reggel nem bírtam sokáig aludni. Egyszerű ok: valahol már megint csiszoltak vagy vágtak, vagy nem tudom mit csináltak (nem értek hozzá), de azt hangosan. Felkeltem. Kinyitottam az ajtót, kinéztem, hogy szülők itthon-e vagy nem-e. Itthon. A nagyszoba ajtaja zárva. Ez nem szokás. Nem nyitok be. Inkább vissza a szobámba, és bekapcsolom a gépet. Fél perc sem telik el, már nyílik az ajtóm, anya jön a "szokásos élménybeszámolót" meghallgatni. Aztán valahogy elkottyintom magam, hogy igen, vettünk 5 üveg bort, amire voltunk heten. Nem tévedés, nem voltunk annyian, hiszen eredetileg mindenkinek volt 1 üveg. De neki nem kell mindenről pontosan tudnia. Erre megszólal, hogy igaza volt nagyanyádnak, az sok!!... ... ... ????? Bennem felment a pumpa, és kifejtettem a véleményemet.
1, Nem iszom folyamatosan minden este és nem hoznak haza olyan állapotban, hogy ne tudjak magamról
2, Ha jól esik, néhanapján miért ne iszogassak?
3, Pár év múlva x gyerek mellett úgysem lehet majd jóideig.
4, Most vagyok fiatal.
5, Ne nekem szóljon be, hanem apámnak, akinek a hangulatához kell igazodni, ha iszik akkor azért, ha meg nem, akkor meg azért. És ha folytatni akarná azt, hogy megmondja, ez szerinte sok vagy kevés, akkor menjen ki a szobámból, mert nem vagyok erre kíváncsi.
És nekem legyen lelkiismeret-furdalásom, mert beszóltam egy alkoholellenesnek. Én érezzem magam szarul, mert úgy kezel az ital szempontjából, mint apám rengeteg más dologban: mint aki 10 éves sincs.
Ott rontottam el, hogy hagytam, hogy a fejemre nőjenek, és nem voltam sokkal karakánabb az elmúlt években. De tudjátok mit? Ezt az 1 évet még valahogy kihúzom itthon, aztán el ebből a lakásból, amint lesz munkám. És addig is. Ha anyám megkérdezi, hogy mit ittam, mert kicsit fura állapotban keveredtem haza, akkor vagy ismét a negyedét mondom el a dolgoknak, vagy annyit se (neki 1 pálinka, 1 vodka-sprite és 1 doboz sör egy egész estére sok...). És előbb-utóbb annyit fog tudni az egészről, mint a szerelmi életemről: egy jó nagy büdös nullát...

Csütörtöki Rocky

Tegnap ismét délután jutottunk le a balekhétre. Az esti program a következő volt: borkóstolás, majd a többit meg meglátjuk. Vagyis ez volt mindazoknak, akik gólyák, vagy szervezők. Néhányan vendégkártyások más megoldást választottunk. Amíg a többiek kóstolgatják a bort bent, addig mi iszunk kint. A terv zseniális, és meg is valósítottuk. Fejenként 1 üveg borral indult a party. Aztán ahogy múlt az idő, a VBK-ra egyre többen lettünk. Aki tudott ugyanis, menekült. A pincében hideg volt és mindenhonnan csepegett a víz - az elmondások szerint. A hangulat pedig elég lapos volt. Így történt, hogy elfogyott a bor, de még jól esett volna. Fuci, Ibi és Máté éppen ezért elindultak egy közeli kisboltba, vettek pár üveg finomságot. A bekevert itókából még a buszútra és egy szolid konyhapartyra is futotta. Ott pedig előkerült a vodka jellegű valami, ami 3009.12.08-ig őrzi meg szavatosságát. Mondanám, hogy majd meglátjuk, de max valamelyik következő életünkben. A szolid konyhai italozást egy jó kis csütörtöki Rockys buli követte. De rájöttem valamire. Öregszem. Már nem bírom az iramot. De szerencsére Zsú és Fuci sem! Ez azért megnyugtatott. Így fél3 utánra hazaértem.

És még el nem felejtem megírni, kaptam Zsútól egy szimatszatyrot! Ezúton is köszönöm!! :)

balekhét

Idén is eljött, itt van, benne vagyunk. Régi és új emberek keveredése. Feléledt nyári álmából az egyetem. Azonban a mostani balekhét nem hozza azt a színvonalat, amit régen. Valahogy, nem tudom. Olyan furcsa. És nem hiszem, hogy azért, mert kiöregedtem volna, vagy ilyesmi.
Kezdjük a zenével. Tegnapelőtt nem maradtam bulizni, de azt mondják, nagy buli volt. Tegnap a bölcsészeknek a mad nevű helyen volt valami retro party. Magáról a helyről most nem szólnék túl sokat, mivel nem igazán áll hozzám közel (egyrészt mert túl messze van, másrészt meg most ezt hagyjuk). De ott a program, menjünk. Mentünk. Úgy látszik, a retro nem ugyanazt jelentette nekünk és a dj-nek. Nagyon nem. Számomra ismeretlen számok, ez egy dolog. De hogy még a korszakot sem lőtték be, sem pedig a stílust!!... Na, hát mi úgy döntöttünk, hogy irány a Rocky. A kékben karaoke party volt. Kb 5 számot hallgattunk meg. Addig bírtuk. Úgyhogy éjfél után nem sokkal már itthon is voltam.
A második pont legyen a kaja kérdése. Szegény gólyákat nagyon sajnálom. Érdekes módon nálunk az étkeztetés valahogy nem igazán megy. Tegnap este a madben gyrost kaptak volna. Igenám, de volt olyan, aki fél12 körül kapta meg a maga vacsiját. Sokan meg feladták a várakozást, és inkább visszabattyogtak korgó gyomorral a koliba. És ez enyhén szánalmas megoldás volt így.

Éjjel már éppen ledőltem, hogy na akkor aludjunk erre a nagyon izgalmas bulira. Na jó, le is dőltem, aztán hirtelen fel is ugrottam. Sms. Bocsi, Linda, de most ezt én itt közzé teszem. :)
"Egy hülyegyerek véletlenül fejbe vágott egy borosüveggel. Szédítő élmény volt. Ott milyen a buli?" - Linda
"Jujj! Remélem, azért jól vagy! Itt annyira silány, hogy kb 10 perce értem haza. A legizgalmasabb élmény pedig, hogy kiégett a wc-nkben a villany..." - én
"Nálunk a pottyantós wcbe esett be egy csaj, mert vki kivett egy deszkát. Szar ügy... A fejem még fáj tejjel kell jegelnem de előtte jó volt a buli. Remélem még vissza tudok menni. Jó éjt. Puszi." - Linda
Mindez olyan éjjel 1 óra előtt.

Rutin vizsga

Azzal kezdeném, hogy amióta (pár hete) autóban ülök, sosem fulladtam még le. Nos, ez a varázs ma megszűnt. Miért ne most, hiszen csak rutin vizsgázom?!... És ha még csak egyszer történt volna... De nem, ahol csak lehetett sikerült. Az emelkedő alján, ami a vizsgafeladatom volt, többször is. De a lényeg: SIKERÜLT!! Így jövőhéten csütörtökön irány a forgalom. Ezennel felkérnék minden kedves miskolci lakost, illetve azokat a hölgyeket és urakat, akik a fent említett időpontban Miskolcon tartózkodnak, hogy ha lehetőségük adódik rá, gyalogosan ne közlekedjenek a városban. Autóval meg pláne ne!!

Találka

Tegnap este Lacival siettünk a buszhoz, amivel haza juthatunk. A siettünk kicsit gyenge kifejezés, ugyanis én szinte rohantam Laci mellett. Mindez egy félreértésből adódott: nem a 31-es busszal jöttünk, hanem a 29-sel. Lehet, azért kellett rohanni, mert ezt elfelejtettem közölni vele... :)
A buszmegállóban egy régi kedves ismerőssel is összefutottam, szívem csücske-kedvenc gépészemmel, Kesivel. Bár egy utcában lakunk, egész nyáron nem találkoztunk. De ezalatt az idő alatt semmit sem változott, de azt előnyére. :P Mindenesetre megkaptam, hogy nem vettem észre a városban. Hátőőő, na erre mondok most valamit. Ha valakit nem vennék észre, az azért van, mert néha csőlátásom van, csak arra figyelek, hogy eljussak a célig. Ilyenkor a teendő:
a, felhívni, hogy "Hééé! Fordulj már vissza!"
b, az arcomba integetni
c, hirtelen elém ugrani
Mindenesetre beszéltük Kesivel, hogy majd valamikor felugrok hozzá borozni. Ezt egy bő fél éve is megbeszéltük, bár azóta is elmaradt...

Hmm...

Holnap rutin vizsga. Kár, hogy nem ma volt. Ugyanis ilyen jól még sosem ment a vezetés. Szépen, pontosan, precízen hajtottam végre a feladatokat. Bár az Y-nal és az emelkedővel néha még vannak problémáim.
És elkezdődött a balekhét is. Jön majd a pár gólya, megint a szervezők lesznek többen. Meg a vendégkártyások. De nem baj, mi jól fogjuk magunkat érezni! (Reméljük, ők is...) :)
Holnap iszunk. Ha sikerül a rutin, akkor azért, ha nem sikerült, akkor meg azért.

Bál - cirkusz

Jelenleg sem bálba sem cirkuszba nem készülök, úgyis mindkettő megvan itthon is. Ugyanis szinte folyamatosan áll a bál. Mikor miért. Szakadó esőben petrezselyem keresése miatt, vagy csak azért mert nagybátyám olyan dolog miatt kereste apámat, ami nem érdekelte. És mivel anya vette fel a telefont, és adta oda apámnak, így folyamatosan hallgatni kell a zsörtölődését, és hogy őt nem érdekli - de azért folyamatosan mondja. Antiszociális. Szerintem még mindig bántja, ahogy nagyiékkal beszélt, csak nem tudja levezetni a feszültséget - csak rajtunk. Hátigen. Bármikor bármit csinál, azt nekünk kell majd hallgatni, mert sajna muszáj vele élni. Vagy inkább mellette... És itt jön a cirkusz része a dolognak, csak nem kenyér kell hozzá, hanem inkább pattogatott kukorica...

"Nyaralás" helyett

Eredetileg úgy terveztem, hogy egy kisebb bejegyzésben megemlítem, mi is történt a "nyaraláson". Mivel nincs túl jó hangulatom, és a téma sem valami kedves az események alakulása miatt, csak pár szóval:
- 2 gyerekkel utazni
- első nap 95%-ban jó hangulat
- második nap délig jókedv
- délután családi történetek, kezdődő feszültség
- este apám egy barom módjára viselkedik a szüleivel: lélekbegázolás ezerrel
- harmadik nap reggel feszültség, favágás
- dél még mindig feszült
- délután indulás haza
- este hazatérés
Ami pozitív volt: kb. 1 éve láttam utoljára a nagyszüleimet, ami szégyen is meg nem is, de jóval inkább az. Viszont a lélekbegázolásig nagyon jól éreztem magam, meg utána is, csak ez beárnyékolta. És 2 igazi kinccsel lettem gazdagabb: megkaptam az 1868-as családi Bibliát, benne az egyik szépapám írásával. Valamint egy csodálatos hálóinget, ami selyem, 50 éves, nagyi kapta nászajándékba. Ezek megérték a teljes mondatokat, a felsorolás nem.

"Nyaralás" helyett című beszámoló utolsó mondata: kellene valami cserepes növény, még mindig pasihelyettesítés célzattal.

MasterCard

Egy bulihoz megvásárolni a hozzávalókat: x összeg. Egy lassan 24 éves barátnak, aki fiú, ajándékozni rózsaszín foglalkoztatókönyvet (amiben Disney hercegnők vannak), Disney hercegnős labdát, bébi dobozos italt, spagettis bio bébipapit, hajcsattot, ami rózsaszín, és zsebibaba van rajta, valamint tejfogkrémet, nos ez két nemnormális barátnő szervezkedése. De az, amikor elolvassa az üdvözlőkártyán lévő, teljesneves-becézős szavakat, és gyilkos szemekkel néz rád, felbecsülhetetlen!

Holnapi utazás

Holnap délben utazunk. Mondhatnám, hogy Hurrá!, de nem mondom. Még a nyári vizsgaidőszakban mondtam itthon, hogy majd ki fogok menni nagyszüleimhez, 2-3-4 napra, vagy ahogy összejön. Én úgy gondoltam még akkor, hogy a kimegyek, az e/1-ben van, tehát csak és kizárólag én... Megint naiv voltam. Ugyanis néhány napja apa, rá nemsokkal pedig anya is bejelentette, hogy de "én is megyek". Szenzációs - gondoltam. Pár nap nélkülük nekem is jár(na)!! Ma viszont ismét kaptam egy pengét a hátamba: apám kijelentette, hogy nem tart érettnek arra, hogy egyedül vonatozzak, majd buszozzak nagyszüleimhez, mert az milyen veszélyes... KÖNYÖRGÖM!!! Lassan 23 vagyok, megvan a magamhoz való tyúkeszem, és talán enyhén röhejes és szánalmas, hogy ennyi idős koromra ennyire gyökkettő évesnek kezel!! A Búza tér veszélyesebb, mint a vonatút oda, az ottani állomás, meg a buszút... Annyit viszont sikerült elérnem, hogy - mivel nem én megyek velük, hanem ők jönnek velem -, akkor és azzal a vonattal megyünk, amivel én akarom. Vagyis semmiféleképpen sem azzal, amivel reggel 8ra ott vagyunk nagyimék kapujában. Ennek köszönhetően a legnagyobb melegben fogunk utazni. Ha már lúd...

Ma este pedig bográcsozás és Csabi előszülinap!! Már várom! :)


És mivel nem biztos, hogy holnap még a gép elé keveredek, így viszlát, civilizáció! Majd a hétvégén (ha túlélem) ismét, talán...

Legszebb pillanatok a jövőben 1. - Lakás

Azt hiszem, életem egyik legszebb pillanata akkor lesz, amikor meglesz a saját lakásom. Tudom, azt követően még jó sok bonyodalom vár az ember lányára a festéstől kezdve a különböző tárgyak beszerzésén át egészen addig, amíg a beköltözés után kb. 3-6 hónappal az utolsó papírdobozból is kicsomagolja a régen elfeledett, majd ismét felfedezett és hirtelen újra elfelejtett holmijait. Igen, most sokan mondhatnák, hogy nem olyan könnyű az, hogy legyen egy saját lakásunk, és fenn is tudjuk tartani. Ezt természetesen igaz, pláne manapság. De ezt főleg olyanok mondják, akiknek ez a saját lakás már a rendelkezésükre áll. És egyébként is: ha annyira nehéz, akkor miért is vágtak bele/hagyták ott a szülői házat?! Naugye!!
Tehát nézzünk egy gyors listát pro és kontra, vagyis mik is az előnyök és hátrányok mindkét esetben. Figyelem, a most következő érvek listája nem teljes.

Szülőkkel lakás - Előnyök:
- nem vagy egyedül
- valaki mindig szól hozzád
- ha valamit nincs kedved/erőd megcsinálni, megkérheted a szülőket, vagy aljas módon egy gyors szundit bevágva ösztönözheted őket arra, hogy ne neked kelljen megcsinálni
- mindig vár melegítendő étel a hűtőben
- jóideig anyuka robotgép, apuka pedig ezermester funkcióban szolgál

Hátrányok:
- nem vagy egyedül
- valaki mindig szól hozzád
- mindig vár melegítendő étel a hűtőben, és ráadásul általában az, amihez éppen nem sok kedved van
- ha aludnál, valaki mindig felver
- ha valamihez hozzákezdenél a konyhában (sütés, főzés), általában vagy megelőztek, vagy más a tervezet, ezért nem sűrűn csinálhadot azt, amit akarsz
- folyamatosan alkalmazkodnod kell a többiekhez, akikben még mindig él az a megszokás, hogy beosszák az idődet, és ha valamit eltervezel, amivel nekik "keresztbe teszel", akkor hallgathatod, hogy "De szólhattál volna..."
- nem rendezhetsz házibulit, vagy nem hívhatod fel egy hosszan tartó, egész estét buliba a barátaidat, mert vékonyak a falak
- gyakori az a nézet, hogy még mindig 2/4/6/16/jóvalkevesebbmintvalójában éves vagy, ezért például vizsgaidőszakban hajlamosak beleszólni, hogy ugyan tanuljál már
- nehéz úgy becsempészni valakit, hogy az éjszaka közepén is kinyitják neked az ajtót, vagy felkelnek leellenőrizni, hogy éppen milyen állapotban értél haza

Saját lakás - Előnyök:
- egyedül vagy
- nem szól hozzád senki, ha nem akarod
- akkor és azt főzöl és sütsz, amit akarsz és/vagy tudsz
- nyugodtan felbonthatsz és megihatsz egy üveg bort anélkül, hogy bárki is (alkoholellenes anya) rádszólna
- senkit sem érdekel, ha már 2 órája áztatod magad a fürdőkádban - kivéve, ha kifolyik a víz
- tarthatsz csajos estéket, vagy sörözést/borozást a barátokkal anélkül, hogy bárkit is zavarnál - kivéve a szomszédokat, de erre is van néhány megoldás
- bárkit felvihetsz, és nem kell magyarázkodnod
- úgy rendezed be a lakást, ahogy akarod, és azzal, amivel akarod
- fel kell nőnöd a feladathoz, hogy egyedül mindent meg kell oldanod, hiszen gyakran csak telefonos segítséget kérhetnél

Hátrányok:
- fel kell nőnöd a feladathoz, hogy egyedül mindent meg kell oldanod, hiszen gyakran csak telefonos segítséget kérhetnél
- egyedül vagy
- ha akarsz, akkor sem minden esetben szólhatsz valakihez
- fenn kell tartanod a lakást
- saját példa: anya már most naponta akar majd telefonálni nekem, amikor szinte ugyanolyan "élménybeszámolót" kell majd tartanom, mint amikor minden hétköznap megkérdezte: "Milyen volt a suliban?"...

Blablabla

Címadásban nem vagyok jó. Kreativitásom pedig most nincs olyan szinten, hogy mást találjak ki. Nos, az elmúlt 24 óra nem volt valami eseménytelen.
Péntek este lévén hol máshol lehettem volna, mint a Thaliában. Szegény Fucit folyamatosan zaklattam; nem elég neki, hogy alig futott be Miskolcra. Dehát na! Ha szülinapja van, akkor szülinapja van! Vagyis akkor még szülinapja lesz volt. Nah, értitek...
Aztán kaptam egy pohár bort. Nem garatra ment, nadrágra. De legalább nem én borítottam ki.
Utána pedig sikerült komplett idiótát csinálni magamból. Ezt inkább nem részletezném. A lényeg az, hogy azt hiszem, sikerült eltolnom a dolgokat. És ha nem jön össze, akkor az nem a "majdnembarátnő" miatt lesz, hanem az én alacsony önértékelésemből, szorongásomból, és nyafogásomból fog adódni, vagyis adódik...
Ébredés után pedig kiderült, hogy a múltkori telepítés nem sikerült, így apa újrarakta a gépet. Állíthatom be megint a böngészőt, és úgyis holnapután is lesz olyan oldal, ahová még nem írtam be a jelszót...
De legalább az éjszaka most csak az enyém. Anya nagyiméknál, apa dolgozik. Vééégre!! Szabadság... Csak kár, hogy holnap reggel véget ér.

Zagyvaságok

Szóval van az úgy, hogy az ember gondolatai hasonulnak a lengedező szélhez, mely egyre erősödve akár hurrikánig fokozódhat. Vagy mint egy apró patak, aminek nincs még kialakult vonala, de egyszer a tengerig jut. Ha máshogyan nem, majd eső formájában hullik alá. Ez enyhén zavaros lett, belátom. De a lényeg, hogy a gondolatoknak nem lehet útját szabni. Van, amikor csak egyetlen téma körül forognak (nem, nem arra gondolok), vagy csak egyszerűen az egyik kapcsolódik a másikba, az pedig a következőbe, és így tovább. Hogy mit is akartam ebből kihozni, már magam sem tudom.
...
...
...
De mivel bennem van az írhatnék, hát elkezdem valahol. Szóval az elmúlt este és a mai nap folyamán sikerült újrarakni a gépemet, elsőre. Tudom, nem egy nagy was ist das, de még erősen élnek bennem azok a képek, amikor apa volt kollégájának a fia jött telepíteni, és kb. fél nap múlva, mikor már majdnem végeztünk, valamit rosszul nyomott --> kezdjük az egészet előről...
Szóval az este nem pont úgy telt, ahogyan terveztem, mivel feltett szándékomban állt msn-en beszélni Lindával, hogy megnyugtassam, kezdem visszanyerni az ép (???) elmémet (hogy mit?). Sajnos ez nem jött össze. És bár délután majdnem sikerült elaludnom, szinte jobban jártam volna, ha éjjel nem alszok semmit. Ugyanis a szűk 6 óra tervezett alvás közben sikerült legalább óránként egyszer felkelnem. Hogy ennek a meteoriteső volt-e az oka, vagy nem-e, na ez jó kérdés. Mindenesetre régen voltam ennyire nyugtalan... És hogy miért csak ennyi volt a tervezett? Mert reggel, bocsánat! hajnali fél 7kor a Búza téren kellett lennem, és az irány a rutinpálya volt, ahol majd a vizsga is lesz nem is olyan sokára.
...
Sötét van, nem ég a villanyom. Ennek köszönhetően néha melléütök. Egy időben terveztem, hogy egymás mellé kellene írni ezeket az elütött betűket, és azokat a szavakat, amik más helyre kerültek, vagy félreolvastam/hallottam. Kíváncsi lennék, mi jönne ki belőle. Valószínű semmi. Vagy az, hogy nem vagyok normális.
...
Jajjj, te magasságos!! Ez a RRRrrrr! című film nagyon fárasztóóóó!
...
Említettem feljebb a meteoresőt. Még sosem sikerült látni. Vagy nem volt jó az időpont, vagy elfelejtettem, vagy felhő takarta az eget. Mellesleg a közvilágítás sem tesz valami jót a látványnak. De egyszer, talán, egy kellemes, romantikus éjszakán sikerül majd megcsodálni. Romantika... Témánál vagyunk... Az a baj, hogy mindig ide keverednek a gondolataim... Az elérhetetlenhez, megfoghatatlanhoz... Vajon fel lehet venni a versenyt egy "majdnembarátnő"-vel?
...
...
...

Visszatérések időszaka

Lassan a végéhez közeledik ez a nyár is. Egyre kevesebben utaznak, s mind többen térnek vissza - bár az ismeretségi és baráti köröm ennek kicsit ellentettjét mutatja, hiszen sokan csak eztán mennek nyaralni. Ez a hét mégis a visszatérések időszaka, hiszen Zsú ma tért haza a táboroztatásból (már várom a beszámolót, mondjuk egy pohár/üveg bor mellett), Fuci pedig holnap este jön vissza Pestről (remélem, iszunk!).
Az egész mintha egy körforgás lenne. Aki elmegy, az előbb vagy utóbb visszatér. Most pedig azt hiszem, nyitok egy újabb bejegyzést, amibe belefér a többi zagyvaságom...

Újratelepítés

Elérkezett az ideje, hogy újratelepítsük a gépem. Apa valahogy azt gondolja, ezzel megoldható lesz az a csepp probléma, hogy nem ír ki dvd-t... Viszlát, civilizáció! Valamikor leszek megint, lehet, hogy még a mai nap folyamán belépek a másik gépről. Amin szintén rossz az író. És a képernyő néha egy csíkká ugrik össze... És ami a szüleim szobájában van, tehát gépezés közben egy légtérben kell velük lennem.
Nyüff...

Első gázolás

Nos, én mindig is mondtam, mióta megtudtam, hogy milyen kocsin fogok megtanulni vezetni, hogy én aztat összetöröm. Ma ez majdnem sikerült, ugyanis életem első gázolását sikerült megejteni. Az áldozat a rutinpálya egyik oszlopa. Szerencsére sem azon, sem a kocsin nincs semmilyen nyoma. Hátőőő... Na igen, nem mindig érzem még, hogy meddig is tart a kocsi, és honnantól dűtök, horzsolok, okozok kárt valamiben...

Bosszúság

Van, amikor az ember megállapodik valamiben a szüleivel. És bár külső szemlélőnek pozitívnak tűnik az, amikor a szülők felrúgják ezt az egyezményt, a harmadik félnek mégis rossz érzése lesz. Zavar, bosszúság, fájdalom, tehetetlenség amit érez. Miért? Mert valamiben megállapodtunk. Mert van, aminél azt érezhetné, igen, én is beletettem valamit, és nem csak ott voltam, és csináltam, hanem hozzá is járultam a dologhoz. Amikor azt érezhetné, hogy végre nem csak a hátsója alá tesznek valamit, amikor valamit elérhetne félig a saját erejéből. Amikor végre azt érezhetné, hogy tényleg kezdik úgy kezelni, mint aki felnőtt. De nem, mert nekik mindig mindenbe benne kell lenni, és a gyereket kiszorítani. Mert mintha annyira nagy szüksége lenne a folyamatos szülői pátyolgatásra, és mintha nem tudna előre tervezni És...
Most ezt inkább hagyom a fenébe, mielőtt elönt a szomorúsággal vegyes idegroham, vagy az idegrohammal kevert szomorúság.

Bajusz úr

Nem is oly régen, nem is oly távol történt, hogy az nagy Krumplikirályság kötött tehetetlenségéből és szabad akaratának figyelembevétele nélkül elhagyta az anyaföldet, s felköltözött az nem messze levő, sötét pincébe. Az királyság tagjai egyre csak koptak, majd aszottak vénségükben, de számuk folyamatosan csökkent. Mikor az gaz krumplievők már gondolták "Sehol egy darab se. Brühühü, hehehe!", akkor az sötét pince tisztításakor előkerült az egyetlen, tavalyról megmaradt krumpli, az nagy királyság utolsó, számkivetett tagja, kit az nagy krumplikirály letaszíttatott, s szinte örök feledtetésbe küldött. Azonban az elfeledett krumpli egy nagy polc alá gurulva túlélte egyedül is az nagy magányt és zord telet, majd hosszú bajuszt eresztett, hisz nem volt, ki megnyirbálta vagy letörte volna az két szál bajszát. S mikoron már elpusztult az nagy gaz fajtája, mely kitaszította, előkerülve az sötétből, s remete létéből szabadulva felkerült az világos erkélyre, hol mai napig muskátlikkal árnyékoltatja magát, s lógatja két, méteres nagyságot meghaladó bajszát.

Péntek este - gondolatok

Van az úgy, hogy az ember összeül más emberekkel inni. Lehet ennek valamilyen jelentősebb alkalma, vagy csak úgy. Általában nem ez a lényeg (bár meghatározható is lehet), hanem a társaság összetétele. Hiszen a legjobb iszogatós-beszélgetős estéket azokkal töltheti el az ember, akiket már ismer/kedvel/szeret (a megfelelő mindenkinél külön-külön aláhúzandó) valamilyen szinten, akikkel megvan a közös hang, bár ez nem jelenti, hogy mindenben maradéktalanul egyet kell érteniük. Sőt!
Ilyesmi volt a tegnap estétől a mai délelőttig tartó időszak is. Olyan emberekkel voltam körülvéve, akik társaságában jól érzem magam. Okos, őszinte, kedves emberek. Olyanok, akikre számíthatok, és akik rám is számíthatnak, bármit is sodor felénk a jövő. Bár az biztos, hogy a gitározást nem nekem találták ki...

Vezetés

Ma vezettem életemben először. Mondjuk ez az állítás csak félig igaz, mert egyszer nagybátyám ölében kormányozhattam a trabantot, miközben ő kezelte a pedálokat. (Megjegyzés: ez volt a szerencse, mivel én már akkor is a fa felé kormányoztam...) Viszont most először kellett egyszerre a kormányról, valamint a pedálokról gondoskodnom. Mit is mondjak?! Ez baromira nehéz!! Mert az hagyján, hogy váltani, meg kanyarodni, de még nézelődni, bocsánat, pásztázni a terepet, hogy mi van mögöttünk, meg ügyelni arra, hogy semminek ne menjek neki... Igaz, hogy a nőkre azt mondják, egyszerre több dologra is képesek figyelni, de minden elismerésem azoknak, akik beszélgetni is tudnak vezetés közben!! Annyit viszont ma a végére már sikerült elérni, hogy viszonylag szépen tudtam váltani, és már csak néha borul ki fékezésnél a húsleves a diótortára. De az is boldogít, hogy mindenki túlélte az első vezetésemet a rutinpályán.

Fogyókúra

Nos, belekezdtem. Nem ma, pár napja. Pontosan nem tudom, nem számolom. Ezt nem akarom számolni. Csak belekezdtem, úgy simán. Cél? Hogy ne csak a téli nadrágomba férjek bele, hanem majd néhány régebbi darabba is. Határidő? Pontosan nincs. Inkább szépen, lassan, idővel. Jó, nem 10 év alatt akarom a feles kilóim egy részét leadni, de a határidő mindig frusztrál. És miért csak egy részét? Nos, nem akarok nagyon vékony lenni. Sosem voltam. Mindenesetre jó lenne a 3 évvel ezelőtti súlyomat visszanyerni. De mivel nőből vagyok, nem mondom el, hogy mennyit is kellene ahhoz leadnom. A kérdés már szinte csak ennyi: hogyan? Ez a legnehezebb része. Étrend átalakítás és mozgás segítségével. Előbbi abból áll, hogy megpróbálok több gyümölcsöt és zöldséget enni, valamint délután 5 után csak hungarocellt, járólapot vagy könnyű gyümölcsöt. Valamint több tejterméket. Egyszóval: egészségesebben. Utóbbi, vagyis a mozgás pedig azt jelenti, hogy naponta legalább fél órát csinálok valamit: torna, séta, akármi... És már "csak" egyetlen dolog van hátra, ami a sikerhez kell: kitartás...

26,9

Egy szám, amihez valami még kapcsolódik. Egy mértékegység. Nem, nem centi... Fok. Hiába a nagy lehűlés, még mindig ilyen meleg van a szobámban annak ellenére is, hogy szinte egész nap nyitva van az ablakom. És ezt unom. Nagyon. Nagyon nagyon. Még annál is jobban. Nyár helyett őszt szeretnék. Vagy telet. Mindegy, csak hűvösebb legyen. És havat. Jó nagyot. Olyan igazi hószüneteset, amikor nem járnak a buszok, és nem kell suliba menni. Amikor lehet angyalkát csinálni, hógolyózni, hóembert építeni. És szeretnék hóesésben sétálni is. Vagy csak beülni valahová, és miközben forró finomságokat kortyolok, nézni a szakadó hóesést.

Elmo

Első hallásra nem tudná hová tenni az ember, kicsoda vagy micsoda is Elmo. Nos, ez egy helyszín, A férfi fán terem című sorozatból lehet ismerős. Nemcsak a hely miatt, de mégis olyan érzése van az embernek, hogy Miért éppen Alaszka? hatása van. Nem véletlenül. Jelen esetben egy nagyvárosi, pörgős, partikhoz és bulikhoz szokott fiatal írónő, párkapcsolattréner keveredik a távoli, nyugodt városkába, miután vőlegénye az esküvő előtt megcsalja. Van itt minden: humor, cikis helyzetek, szeretet, szerelem, és a szereplők pozitív és negatív oldalát egyaránt láthatjuk. Kicsit hasonlít egy modernkori tündérmeséhez, azonban több buktatóval, váratlan fordulatokkal. Bár a történet könnyed, mégis érdemes minden pillanatára figyelni. Főleg az utolsó mondatokra, melyeket a főhősnő narrátorként közöl. Mert ezek tanítanak. Hogy mindenkinek, a legpörgősebb embernek is megvan a maga Elmója, ami hasonlít a nyugalom szigetéhez, bár attól több a furcsa, vicces szituáció. Egy hely, amit otthonnak nevezhetünk később. És mindenkinek megvan a maga Jack-je (a férfi főszereplő), akiben kalandos és bonyolult út után megtalálhatja azt, akivel le akarja élni az életét.

Takarítás

A mai nap ismét a takarításnak volt rendelve. Miközben ezt a sort leírtam, rájöttem, miért is billeg a gép: ráraktam az egérpadra... Szóval visszatérve eredeti mondanivalómhoz. Szüleim szobájával viszonylag semmi baj, jól lehet haladni, jóval kevesebb a mozdítanivaló, szinte az egyetlen feladat az ágy összetolása. Jó, azért évente 2-3 alkalommal jön a nagyobb meló is, elhúzni a számítógép asztalát, szétszedni a műszaki cuccokat, hogy apa teljes egészében, fél napon keresztül tisztíthassa őket. Most azonban ez elmaradt, izgalmakból viszont így sem volt hiány. Kezdve attól, hogy megpróbáltuk átrendezni a szobát, de a szobabiciklit sehova nem tudjuk rakni. Aztán amikor végeztünk, és anya húzta ki az ágyat, sikerült szétszednie, és kis híján belefarolt a tv-be... Aztán előkerültek régi Fürge ujjak, némelyik nálam is idősebb kiadás. Átnéztem, jó kis mintákat találtam keresztszemeshez, nameg néhány pulcsi is megtetszett. Csak az a kár, hogy anya már nem nagyon köt, én meg nem tudok... És még találtam vagy 20 régi Meglepetés újságot is. Hátőőő... azt hittem, évekkel ezelőtt mindet kidobtuk. De úgy tűnik, mégsem...
Aztán jött az én szobám. Aki már volt nálam, és nem csukott szemmel ült, nagyon jól tudja, hogy az egész szoba tele van mütyürökkel. Amiket én imádok, de poroláskor hülyét kapok tőlük. Csak úgy szimplán. Most viszont valahogy élveztem a takarítást, és nem is nyavalyogtam annyit. Öregszem, vagy csak kezdek felnőni?...
Most pedig sipirc beszedni a párnákat, takarót, mivel dörög. És bár mindig ki akartam próbálni, most valahogy mégsem szeretnék víz(es)ágyban aludni.