Hó

Nem tévedés, a Kékesen leesett az első hó. És kiindulva abból, hogy amilyen a nyár, olyan lesz a tél, hamarosan sok havat láthatunk.

Hangulat

Sajtból van a Hoold!

Égi jel

Reggel rákattintottam a facebookra. Egy új ismerősnek jelölés. Na nézzük csak! Aztán a név elolvasása után nyeltem egy nagyot. Az egyik szakdoga konzulensem. Akinél kb. 1 éve jártam utoljára... Mi ez, ha nem egy világos üzenet, hogy írni kéne, de ízibe!

Nosztalgia

A  tegnapi szülinapozás közben betévedt egy srác a barátnőjével együtt a Thaliába. Ismerős volt valahonnét, de inkább megkérdeztem Zsutól, hogy az-e, akire gondolok. Kiderült, hogy igen. Aztán visszajött néhány emlék. Röviden összefoglalva: az eset még első éven történt, Linda szülinapját ünnepeltük. Azon az este tudtam meg, hogy a Tequilát és a Hubertuszt nem jó keverni. Az egyik boxba leültünk, ahol ismerősök voltak. És Angi abban a szent pillanatban elrángatott, hogy "Gyere táncolni!", én meg mentem. Aztán ezzel a sráccal kezdtem táncolni, de csak arra emlékszem, hogy örültem, hogy valaki megtart... Aztán megcsókolt, elkérte a számomat, és bár egész hétvégén reménykedtem, hogy rosszat adtam meg, elhagyta, vagy csak egyszerűen nem akar felhívni, mégis megcsörrent a telefon. Aztán randi. És bár állítása szerint én vagyok álmai nője, mégis visszautasítottam... Mint már írtam, tegnap a barátnőjével volt lent. Aki Zsu szerint valamennyire hasonlít rám. Kicsit jól esett most nosztalgiázni! :)

Jellemző...

Ha az embernek van pár (1,5) nyugodt napja, akkor tuti, hogy az elkövetkezőkben pótolva lesz az elmaradt faszság, idegesítés, köcsögség... Annyira "imádok" a családommal egy fedél alatt lakni...

Zene

http://www.youtube.com/watch?v=hPod6QDrIrU



És milyen igaz!

Osztálytalálkozó

Öt év. Gyorsan telt el. Kettős érzés. Mintha nem is váltunk volna el, és ugyanott folytattuk volna, mintha nem is ballagtunk volna el, csak egy nyári szünet telt el. És mégis! Mindenki változott. Ki többet, ki kevesebbet. De főleg belül. Talán mindannyian felnőttünk egy kicsit. De még nem teljesen. A főbb jellemvonások változatlanok. Mint ahogyan a klikkek is megmaradtak. Semmi nem változott, de mégis minden más. Ez így szép, így van jól.

Kutattunk éjszaka

Rövid szervezkedés és megannyi lemondott alkalom után végre újra találkoztam Edittel és Rékával. A cél ezúttal Tapolca volt, hiszen a kellemes időt még ki kellett használni. Séta, röhögcsélés, egymás ugratása, mint régen. Aztán irány a belváros, és a Thalia. Ott viszont nem töltöttünk sok időt, hiszen a Kutatók Éjszakája programsorozat egyik helyszínévé vált, ahol szociológusok tartottak előadást. Köszöntük, ez most nekünk nem hiányzott, így gyorsan leléptünk. Az egész rendezvényre azt hittem, hogy ma este lesz. De nem baj. Irány az egyetem! És jó döntésnek bizonyult! Találkoztunk Alizékkal. Játszottunk főváros, magyar város, és lógó felismerést, aminek a végén sütit kaptunk. Kis gyerekeket meghazudtoló elszántsággal és buzgósággal nyúlkáltunk a vizes kukoricakeményítőbe, amiben óvatosan lehetett mozgatni a kezed, de hirtelen mozdulatoknál vagy nem jutottál a keverékbe, vagy nehezen tudtad kiszabadítani a végtagjaidat. És a legnagyobb élmény: tanbánya! Érdekes volt odabent! Hatodik tanévemben viszont sikerült ezt is látni, úgyhogy büszke vagyok magamra! :)  És egy megállapítás a végére: Edittel és Rékával gyakran nem jönnek össze az előre eltervezett találkák. De a spontán dolgok annál jobban sikerülnek!

Mellékhatás

Harmadik napja kertészkedem. Itt a jó idő, ezt ki kell használni! A levegő kellemes, süt a nap, és díszítésnek időnként feltűnik egy-egy bárányfelhő is. Az arborétum megtelik élettel; mindenki serénykedik, kapál, ásózik, betakarítja a termést. Ez a nap volt a legnehezebb. Ennek oka talán, hogy ismét nehezen alszom mostanában. Vagy amikor tudnék, akkor jönnek a fűnyírók, esetleg a legfelső emeleten lakóra jön rá a zörgési kedv - ez utóbbi természetesen vagy éjfél vagy hajnali 4 körül... Nézem a jó oldalát: nem kell alkohol, mégis enyhén zsibbad az arcom, és oly nehéz a fejem, mintha valaki teleitta volna. És a járásom sem különb: bizonytalan, néha botladozó. Pedig most ki se törtem a bokám... És azt a hidegrázós állapotot is kezdem érezni, amikor az alkohol kezd lebomlani. Ez mind a kerti munka mellékhatása. Megyek is aludni...

Fűnyíró

Minden csendes. Békés. Pihen. Egyszer csak egy távoli, vészjósló hang szólal meg. Mint egy dongó. És közelít. Fordulok az ágyban, hátha csak egy rossz álom. De nem az. Hiszen nincs egy hónapja, hogy itt jártak! Egyre hangosabb. Míg végre bosszankodva, (szó szerint) égnek álló hajjal fel nem kelek. Csak pár percig vannak itt, és már ismét a távolból hallom, hogy megint dolgoznak a köcsög fűnyírók...

Árpa...

Harmadik napja ismét árpám van. Óóóó jeee... És már múlnia kellene, ennek ellenére egyre nagyobb napról napra. Ha így haladok, holnap reggel nem fogom tudni kinyitni a szemem. És már nem kellemetlen, ez már fáj. Annyira élvezem, hogy 10 esetből 8szor, ha eltervezem, hogy pár nap múlva milyen jó lenne kisminkelni magam, megjelenik az árpa valamelyik szememen. Talán ezért is van az, hogy a szilveszteri sminkkel együtt összesen kétszer voltam kikenve ebben az évben... Pedig néha jól esne. Ha meg nem ez a köcsögség jön ki, akkor meg vagy a homlokom ragyás, vagy az orrom olyan, mint a részeg, taknyos mikulásé, hála a sheborrhea dermatitisnek... Annyira élvezem...

Hétfő II.

Papír időben leadva. Van új záródoga témám, és a leveleket is feladtam. Viszont kétszer jártam ma a postán, hogy apa már ma este tudjon játszani az új játékával (távirányító). Hosszú volt ez a nap, úgyhogy bekapcsolok zombi-üzemmódba. Úgyis mindent félreolvasok már... És a mai nap meglepetése: tudtam venni 2 jó felsőt!

Hétfő

Az esetek nagyobb részében nincs gondom ezzel a nappal. De ma! Tipikus hétfő. Amikor kinyitom a szemem, még nem tudom, mi vár rám. Szép napsütés. Aztán anyámmal leülök beszélgetni, aki szerint ha a gyerekrajz pszichológia, akkor a zenehallgatás és az olvasás is... Aztán nyomtatnék. Ha tudnék... Ha nem mondtam volna el, hogy patront kellene venni, mert erősen fogytán van... És nem is magamnak kell a papír, ráadásul határidős. Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! Elfuserált egy nap...

Meggy

Pár hónappal ezelőtt feltettem a kérdést:
- Nem kellene még esetleg venni pár kiló meggyet, és befőzni?
- Elég lesz ez az évre, tettem egy pár csomaggal a fagyra, úgyhogy lesz majd gyümölcsleves.
- Biztos?
- Biztos.
Következmény: egy kis adag meggylevesre való még éppen van... Mi lesz velem egész télen?!

Hozzáállás

Általánosságban elmondható, hogy mindenkinek a saját problémája, munkája a legfontosabb, és ezekben akar változást, haladást elérni. Azonban gyakran a különböző feladatok keresztezik másokét. Normálisabb esetben kevésbé hátráltatjuk ilyenkor a másikat, vagy legalábbis mindent megteszünk ezért. De nem az én családomban. Itt dominál az "én munkám a fontosabb, úgyhogy gyere és segíts/(ne)csináld ezt vagy azt, mert csak hátráltatsz", illetve a "ha nem mondod el, hogy mi a problémád, akkor nincs is problémád" elv. Hogy ez mennyire kiábrándító...

Írástudatlanság

Egy ismerősömtől származik a következő: "Ma van az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja." Ez az állapot, vagyis a nemtudokírni nálam általában akkor jön elő, amikor kezd szorítani a határidő valamely dolgozat beadásával kapcsolatban. Most épp a szakdoga leadás közelít. Lehet, nemzetközi segítség kellene?

Peches nap

Mint kiderült, nemcsak a vajas kenyér esik vajazott felével a földre/asztalra, hanem a vajkrémes doboz teteje is. Továbbá időben kiderült, hogy gondolkodhatok új pedag záródoga témán. Illetve a lovári nyelvtanfolyam sem úgy indul, ahogy jó lett volna: vagy 1 hét csúszásba leszek a többiekhez képest, de novemberben vizsgázhatok, vagy később kezdem, de akkor marad a január. A gond csak az, hogy a honlapon más infók szerepeltek. Ezzel megvolt a mai három. És a ráadás is: ismét esik, tehát holnap nincs kertészkedés.

Viszont az éjjeli sms-ek jól estek. :)

Szilvás gombóc

Életemben először csináltam szilvás gombócot, és isteni lett. Íme a recept (hogy el ne felejtsem):

Tésztájához:
- 1 kg krumpli
- 20 dkg liszt
- 1 nagy evőkanál búzadara
- 2 evőkanál olaj
- 1 tojás
- só

Töltelékhez:
- 10-15 szem szilva
- porcukor
- fahéj

Külsejére:
- zsemlemorzsa
- cukor
- vaníliacukor

Elkészítés:
A krumplit megfőzöm, melegen megpucolom, majd krumplitörőn átnyomom. Amíg fő, kimagozom a szilvát, és a feleket felezem. A krumplihoz hozzáadom a lisztet, búzadarát, olajat, tojást és a sót, majd összegyúrom. Odateszem a zsemlemorzsát, és megpirítóm, majd cukrot és vaníliás cukrot keverek hozzá. A vizet melegíteni kezdem, olajat és sót teszek bele. A tésztát alaposan meglisztezett deszkán fél centi vastagságúra nyújtom, és kb. tenyérnyi kockákat vágok. A kocka méretét értelemszerűen a szilvadarabok mérete határozza meg. A kockákba kerülnek a porcukros fahéjban meghempergetett szilvák, majd batyukat csinálok, és azokat gombóccá formázom. A szilvát nem szabad túl hamar beleforgatni a cukorba, különben levet engednek. Ezt követően a lobogó vízbe rakom a gombócokat. Akkor jó, ha feljönnek a víz felszínére. Kiszedem, és a zsemlemorzsában megforgatom őket.

Ha kevés a szilvánk, vagy nem akarunk túl sok gombócot készíteni, akkor csinálhatunk a maradék tésztából nudlit, angyalbögyörőt, vagyis pucut. Ehhez a tésztát apró csíkokra vágjuk, megsöndörgetjük, majd kifőzzük. Végül ezt is megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában.

Váltás

Tegnapelőtt nagyot váltottunk. Viszlát, UPC! Helló Digi! A netem gyorsabb. A deko tévé hiányzik, de majd megszokom. Szinte ez az egyetlen, ami kellene. De van egy csomó Discovery. És végre újra vannak német nyelvű csatornák!!

Hát

A múltkori bokakimenetelből sikeresen felépültem. És hogy ne élvezhessem a dolgot, ma reggelre sikeresen átfáztam. A hátam egybe állt, hajolni, fordulni nem tudok, és bármennyire is erőlködik anya, akkor sem fogok ledőlni az ágyamba, mert egyrészt kényelmetlen most a fekvés, másrészt meg akkor alig tudok felkelni. Szívem szerint megkérdezném, hogy mi lesz a harmadik, de inkább nem. Az ilyen kérdésekből sosem sül ki jó...

Baleset

Az egész azzal az alacsony növésű, reggel látott sánta fekete macskával kezdődött. Majd folytatódott a "szomszédék kihasználják a térdszorítót: az asszony és az ember is hordja" tréfával, amit anya hozott fel. Majd indult a krumpliásás, vagyis apa ásta a krumplit. Ilyenkor jobb, ha mi keresünk valami más tennivalót, hogy "ne legyetek útban és ne kelljen már vigyázni rátok!" Éppen ezért leszedtem a termést, majd megkapáltam a lenti, mocsárban álló paprikát. És elkísértem anyát az egyik kerti királyi pottyantóshoz is. Naná, hogy azt választotta, amelyiknél szúnyogtelep van... Aztán felfelé menet a kijárós bokám meggondolta magát a stabil járás szempontjából, én meg kis híján hatalmasat estem az éppen újra virágzó és termő eperre. Két nagy lépés, mátrixos mozdulat, és még mindig dőltem. Ám sikerült megkapaszkodni a teli komposztálóban anélkül, hogy magamra rántottam volna az egészet. Következett a tipegés a székig, majd a hideg vízzel teli vödrös áztatás, amit a beletett friss mentalevél is kiegészített. Szerencsére csak kicsit dagadt meg. Most már egész jó a bokám. Ami nehézséget okozott, az a lépcsőzés és a kádból való kikászálódás. Azóta fásliban van. A korábbi félrelépésekből ítélve 2-3 napon belül rendbe jön. Legalábbis nagyon remélem...

Koncert és ami utána történt

Tegnap este remek koncerten voltam a Zipferben. Jó hangulat, barátok és kedves ismerősök. Mi más kell egy kellemes estéhez?! A banda nagyon jól játszott, bár a vendéglátóhelyiség kialakítása nem igazán kedvezett a hangzásnak. A koncert végét követően megtaláltam a hol feltűnő aztán hirtelen eltűnő Zsut, aki nem engedte, hogy masszírozzam. Bezzeg Szergej! Ha nem nyomkodtam közel egy órán keresztül, akkor egy percet sem. És amikor abbahagytam, mindig jött a szempilla rebegtetéssel, meg a "Még egy kicsiiiiit!" mondatokkal. Hálát adhat a jó szívemnek, masszíroztam tovább. Aminek eredménye: többek szerint járna nekem egy oklevél a kitartásomért. :D
A bagázs egy része eltűnt már, így többekkel együtt én is elindultam. Robival sétáltunk, ettünk, sétáltunk, aztán mivel épp törpe vízművet játszottam, nála kötöttünk ki. Beszélgettünk vagy 2 órát, aztán egyszer csak nagyon szuszogott. Ez volt 4 körül. Na mondom, én akkor lépek, had pihenjen. Ekkor sikerült a pattintós zárat jó irányba fordítani, de az rossz felé csukódott, és utána se ki, se be. Próbálta szerelni, de hajnali 4kor ez elég hangos meló, úgyhogy ottmaradtam éjszakára. Kaptam egy jó nagy ágyat, és a hangszerek között álomba szenderültem. Fél 8kor pedig kipattant a szemem, kb. 2 órát olvasgattam, és vártam, hogy mikor kel föl. Utána rögtön neki is fogott a melónak. 10-15 perces, sok szerszámos munka után sikerült szétszedni a zárat. Közben pedig ecseteltem, hogy igen, a mi pattintós zárunk is nálam kezdett rosszalkodni. Hát igen, az ilyeneket könnyen el tudom rontani... :) Az út szabaddá vált, maradtam délig még csacsogni. Jó kis közel egy nap volt ez!
A mára tervezett póker parti viszont érdeklődés hiányában elmarad... :( Még szerencse, hogy nem kezdtem neki a sütésnek! :D

Töki pompos

Fuci kérdésére, hogy mi is az a pomposz, álljon itt a receptje. Az eredeti elolvasható Maszatkonyha régi blogján. Bár a neten több receptet is találhatunk, nekem ez jött be a legjobban.

Töki pompos (Lianna receptje)

Hozzávalók:
1 kiló finomliszt
2-3 közepes krumpli megfőzve, összetörve
2 tk. Só
1 dl tej+pici cukor+1 kocka élesztő
fél dl olaj
2-3 ek. tejföl

Tetejére:
1 kis doboz tejföl
fokhagyma
1-2 fej lilahagyma
15-20 dkg húsos szalonna
reszelt sajt

Az élesztőt felfuttatjuk a tejben. Ha kész összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Szükség esetén vízzel hígítjuk. (én kenyérsütő gépben dagasztatom be a tésztát). Jól kidolgozzuk és letakarva egy órán át kelesztjük. Egy nagy gáz tepsit kiolajozunk és a megkelt tésztát ebbe nyomkodjuk. A tejfölt kikeverjük sóval és tetszés szerinti mennyiségű fokhagymával. Megkenjük vele a tésztát, rászórjuk a felkockázott hagymát, szalonnát és a reszelt sajtot.
180 fokon sütjük amíg a teteje meg nem pirul.

A receptet az alábbi szerint változtattuk meg:
- krumpli: kicsit többet teszünk bele, ezáltal a tésztába keverendő tejfölből is több kell (most sok volt a krumpli, így egy nagy doboz tejföl belement)
- hígítás: víz helyett tejföllel vagy azzal a tejjel, amiben felfuttattuk az élesztőt
- dagasztás: kézzel
- a tészta állaga: a közepesen lágy, vagy attól picit keményebb
- a tésztát kétszer kell sütni: először kb. 6-7 percig, majd kivesszük, megszurkáljuk villával, és utána jöhet rá a feltét!
- hagyma: vöröshagyma, 3-4 fej, és ami nagyon fontos: megdinszteljük egy kis szalonnazsíron (nem lesz nyers íze)
- szalonna: elősütjük
- tejföl: a kis doboz helyett érdemes nagyobb dobozt bontani, ha több fokhagymás tejföl van rajta, finomabb a tésztája
- feltét: a tejfölös fokhagyma, hagyma, sajt (és gyakran a különböző mennyiségű szalonna) alapvető, ezeken felül lehet rá tenni vastagabb sonkát, kolbászt, megfőzött és felkarikázott virslit, de a legjobb juhtúróval!!

A recept 2-3 tepsinyi pomposzhoz elég (a tepsi méretétől függően), hűtőben 3-4 napig eláll (ha addig el nem fogy). Kiadós, laktató kaja!

Véleményváltoztatás

Beszélgetés a reggelinél:
Apa: - Kellene hozni ásványvizet. Eljössz velem? Vagy terveztél mást az aktív pihenésen kívül?
Én: - Hát, ma meg kéne csinálni a pomposzt.
Apa (felcsillanó szemmel): - Nem kell jönnöd! Elhozom egyedül!

:)

Show

Már megszokhattuk, sőt, egyenesen unásig kényszerítik ránk a különböző "én-vagyok-a-legjobb-szavazz-rám-különben-kiesek" műsorokat. Hogy csak az elmúlt pár évet nézzük: megafrász, valóvilla, és társaik. Ezen műsorok intelligensebb változata, amikor a nézők nem szavazhatnak, és a profik(nak mondottak) döntenek a játékosokról. Gordon Ramsay és A pokol konyhája az egyik legértelmesebb ilyen műsor, bár sajna a káromkodás része eléggé torzított, viszont legalább nem éjjel adják. Tyra Banks vezetésével a Topmodell leszek! részei egy kicsit alacsonyabb kategória, de szintén nézhető, és gyakran szórakoztató. Valamint megjegyzendő: örülök, hogy nem tartozok azok közé a sipítozó picsák közé, akik közül rengeteg bekerül a műsorba... Tegnap viszont láttam ennek a műfajnak az egyik legfurább változatát. Az, hogy az Animal Planeten ment, még nem lenne meglepő, hisz versenyezhetnének a legtöbb megmentett állat vagy a legjobban műtő csapat címért. De nem. A résztvevők kutyakozmetikusok voltak. Akiknek perzsa macskák kozmetikázása volt az éppen aktuális feladat. Majd a zsűri megszavazta, kinek kell hazamennie. Mindezt a szőr selymessége, fésülése és igazítása döntötte el...

Vacsi

Az egyik legjobb étel: hortobágyi húsos palacsinta :)

Éjszaka

Már megszokhattam volna, hogy a dolgok sosem úgy sülnek el, ahogy azt elképzelem. Ez igaz rövid és hosszútávra egyaránt. Ilyen volt a tegnapi éjszaka is. Elterveztem, hogy fél10kor lámpaoltás, és naaagy alvás reggelig. Na persze... Nem elég, hogy a felettünk lakó csinivagyokmegvékonyésokos szőkeség vagy berúgott, vagy beszívott, vagy nem tudom mit csinált, de hogy fél12ig iszonyathangos és hamis volt, az tuti, és épphogy elaludtam, hatalmas szélre keltem. Aztán villámok, dörgés, redőnyt verő eső, hogy ki ne aludhassam magam ma reggelre se. Egy akácfa kidőlt a kerítésre 20 méterre a telkünktől, és csak reménykedhetem, hogy a paradicsom nincs nagyon megtépázva... Mindemellett pedig olyan a karom, mint ami egyszerre izomlázas, és leégett. És emelni alig tudom. Már értem, miért csak a hepatitis B elleni oltások voltak eddig a könyvben... És érdekes lesz a hajmosás!...
Most pedig megpróbálok aludni...

Eső

Olyan délután 2től esik. Szépen, csendesen, áztatva a földet. Minden nyugodt és lelassult. A nagy meleg után még mindig élvezem ezt az időt. Lehet lustálkodni, és a jó alvás is garantált a kitárt ablak mellett. És jöhet a sorozatzabálás is! Hamarosan azonban jön a felmelegedés, és ismét lehet majd kertészkedni. Mindkét időjárásnak megvan a maga előnye. A jelenlegi most jobban tetszik.

Időjárás hatása?

Éjjel 2 óta esik, és bár hiába a kinti kellemesen hűs levegő, a szobámban még mindig 26,3 fok van. Talán a lehűlésnek köszönhető az előbbi eset. Kimentem a konyhába, és megkérdeztem, hogy "Hol van Lütyő?" (gyk: Lütyő=apám). Anya rögtön mondta, hogy te vagy a Lütyő, egyébként is lement esővízért a virágoknak. Rögtön vissza is vontam magamban a dolgot, és éppen erős eltervezésben voltam keresztszemes szempontból. Aztán apa megkért, hogy engedjem ki az erkélyre, és jöttem is vissza a szobámba mégmegnézemagazlapotésutánalocsolok gondolatmenettel. Aztán mentem is az eszközökért, amikor kopogást hallok. Fülelek, ez vajon mi. Aztán benyitok a nagyszobába, és rádöbbenek, hogy kizártam apámat az erkélyre...

Jennifer Weiner: Jó az ágyban - Nagydarab nőt szeretni...

Könnyed olvasmánynak gondoltam a füllesztő napokra. De nem volt az. Elgondolkodtató. Néha szörnyülködtem, a hideg futkosott a hátamon, nem sokkal később pedig nevetésben törtem ki. Az első 20 oldalnál letettem. Aztán valamiért olvasni kezdtem, és csak annyit vettem észre, hogy elvarázsolt. Szórakoztató. Rengeteg kérdés merül fel, miközben olvasom. És a végkifejlete sem az a szokványos happy end. Siker és bukás, öröm és fájdalom, remény és reményvesztettség. A történet kb. 1,5-2 évet ölel fel, és bár egyetlen nap alatt is elolvasható, jobban tetszett "pihentetve". Az utolsó pár oldal kicsit laposnak tűnhet, de mégis érdemes belegondolni.
Egy fiatal, 28 éves, díjbirkózó méretekkel rendelkező fiatal lány története, aki három hónapja szünetet tart a barátjával, amikor az egyik női magazinban megjelenik egy cikk, mely róla szól. Itt felpörögnek az események, megspékelve egy apával, aki elhagyta a családját, egy anyával, aki három gyerek felnevelése után jött rá, hogy leszbikus, egy exbaráttal és cikkeivel, egy színésznővel, és a kimondhatatlan nevű dr. K-val, a fogyitanfolyam orvosával. A sorból pedig nem maradhat ki Cöfi, a terrier sem.
És mivel a tördelési, helyesírási és szóismétlési hibáktól eltekintek (el kell tekinteni), az regény összpontszáma: 10/9,6.
Érdekel az írónő többi könyve is.

Szarkeverő, avagy betekintés a családi kulisszák mögé

Van egy idős bácsi, aki történetesen a rokonunk. 90 éves, anyai nagypapám testvére. 2 évvel ezelőtt mindenki azt hitte Feri bátyára, hogy ő fog hamarabb a sírba kerülni a megromlott egészségi állapotából kiindulva, és a felesége, az Alzheimer-kórban szenvedő, ám fitt és fiatalos Ilonka nénje meg sem tudja majd betegsége miatt gyászolni. Azonban a sors nem így akarta. Ilonka bő fél éve egyik napról a másikra hirtelen ágynak esett és meghalt egy otthonban. Feró ezt kezdetben nehezen viselte. Egyik szomszédja segített neki, naponta többször is meglátogatta, és a rokonságból is voltak, akik gyakori vendégnek számítottak nála. Mi azonban nem voltunk köztük. És ennek most igenis csakis hálát lehet adni, mint ahogy a kb. 15 éve megromlott kapcsolatnak is. Úgyis mindennek megvan a maga oka... Mióta Ilonka nénje eltávozott, Feró egyre jobb egészségi állapotban van (tuti van hozzá köze Kopasznénak... tényleg így hívják, és nem a kopasz nyakú tyúkról kapta a nevét, bár...), és legújabb, hónapok óta tartó hobbija a lázítás, és a rokonok elhordása mindenféle szemét társaságnak. Ma éppen nagybátyámnak panaszkodott (azt, hogy ő miért ment fel hozzá, inkább nem részletezem. Elég annyi, hogy egy volt falubélit hívott fel az öreg, és valószínű elhordta az egész famíliát mindenfélének...) . Többek között a következő vádak merültek fel ellenünk:
1, - nem vagyunk képesek meglátogatni
Hát persze, hogy nem, mivel 15 éve sikerült megrontania a kapcsolatot, mert neki valami nem tetszett. Mi meg (apám erőteljes hatására) nem mentünk feléjük se. De milyen jól tettük!! Ugyanis akik rendszeresen segítik, azokra ráfogja, hogy lopnak. Pénzt, értéktárgyat, mindent, ami mozdítható, és elfér a zsebben vagy a kabát alatt...
2, - nem segítünk neki semmiben
Hát nem is...
3, - nagybátyám nem visz neki pálinkát, pedig ő anno 4-5. ember volt a rendőrségnél, és akárhányszor bement egy pálinkafőzőbe, mindig kapott 1 litert
Jó a lába, nem?! Egyébkéntis, ha pálinkát akar, akkor vetesse meg Kopasznéval, vagy kérje meg szépen nagybátyámat, hogy ha akad egy fél liter, legyen olyan kedves, és vigyen már neki...
4, - mennyi mindent elhordtunk nagyszüleimtől
Ő is. És baszogatja (pardon) a csőrét, hogy ő csak nagyapám testvére, és nem ő, hanem az elköltözött gyerek és családja (gyk: mi) kapunk több dolgot
5, - apám csak disznóvágásra járt ki, de kapálni nem
Szerintem többet kapált, mint Feró...
6, - anyám elhozott a múltkori főzésből 40 liter pálinkát
Amihez a szilva 85%-át anya szedte össze, és a pálinka főzését kifizettük...
És még sorolhatnám...

Azt mondják, rossz szomszédság török átok. Hát még a rossz rokonság... És bár nem szeretném a halálát kívánni, de tuti 110 évig (vagyis még legalább 20 évig) fog élni, keverni a szart, bántani a családot, és mindezt még élvezni is fogja...

Postás

Józsi lett a kedvenc postásom. Néhány napja találkoztunk vele, és miközben szálltunk fel a buszra, szólt, hogy küldeményt dobott be a ládába. Apa meg mondta, hogy kivettük. Aztán azt is, hogy növénykék vannak benne, és hogy rengeteget cserélgetek. Általánosságban elmondható, hogy 11-13 óra körül hozza erre a leveleket, nyugdíjakat. Ma azonban fél10 előtt csörgött a kaputelefon. Józsi volt. Csomagot hozott. Ami nem fért volna bele a postaládába, és csak az értesítő került volna bele. Mondta, hogy most üres volt a táskája, nem volt, ami összetörhetné a dobozt, és hozzám jött először, nehogy véletlenül a táskában maradjon. Erre mit lehet mondani?! Jól kezdődött a délelőttöm, hála Józsinak!

Sör

Egyik gazos kolléga gazlapos hozzászólása:

"A sör a kedvenc témám!
"...Hippokratész, majd Szent Hildegard és Paracelsus a sört gyógyszerként alkalmazták..."
Másrészt viszont japán tudósok megállapították, hogy a hideg sör rákkeltő hatású...

...ugyanis amikor ráöntötték egy alvó rákra, az rögtön felébredt... "

Kettő

Várom a harmadikat. Úgyis három a magyar igazság. A plusz egy ráadástól most eltekintenék, ha lehet. Ugyanis ma már két balszerencsés eset is történt, és még nincs 9 óra...
1, A tegnapi szél nem fújta le a kampóra kiakasztott kakukkfüvet. A mai igen. A teknős vizébe. Kampóstul. Szerencse a bajban, hogy Manót nem kapta fejbe...
2, Péntekig szünetel a meleg víz szolgáltatás. A mai fürdésnél apa szólt, hogy ha lehet, ne húzzam ki a vizet. Én meg reflexből kihúztam. És csak akkor vettem észre, amikor megjelent az a bizonyos hang, mely szerint a kád üres. Még jó, hogy van hideg víz, és lehet melegíteni.
A harmadikat várom, de nem akarom megkapni. Inkább holnap, ha lehet kérni. Légyszi! Köszönöm!

Fruzsi

Drága kicsikocsim ebben a hónapban 3 éves. Ajándékként kicseréltettük a régi antennamaradékot, mivel vagy az előző tulaj, vagy valaki olyan ügyesen beletörte az ostort, hogy csak a teljes csere maradt lehetőségként. És holnap kiderül, hogy sikerül-e a másik meglepetés a tündéremnek (és a családnak is). Szurkoljatok! :)

Vége

Hétfőn isteni jel hatására nem adtam le a szerdai szigorlatot. Reggel úgy ébredtem, hogy nem érdekel, nem tudok semmit, és nem kell ez most nekem. Azonban a net hiánya közbeszólt. Üsse kavics, egész délutánig nem tudok se kincset keresni, se a Farmeramas farmomat megmunkálni, akkor már a szigóról sem jelentkezek le, nekiállok tanulni. Kedden már vagy-összejön-vagy-nem hangulat uralkodott. Szerdán pedig úgy voltam vele, hogy kihúzom a tételt, meglátom érdemes-e nekirugaszkodni, és ha nem, hát az sem baj, majd megyek legközelebb, és legalább leválthatom anyát a kerti ügyeletben, hiszen ő úgyis tornára menne. Nem így történt. Az első tétel elég szájhúzogatós lett. A második viszont... Fél éve jegyzeteltem ki. Szerda reggel átolvastam. És mikor kihúztam, csak úgy ömlöttek az emlékek, hogy mi volt, és hogyan, és milyen kultúrák is éltek Mexikó és Közép-Amerika területén. Kijöttem a teremből, és olyan 1,5 órát vártam, mivel az utolsó szigorlatozó után beszélték meg csak a jegyeket. Jó indulatúak voltak, azt meg kell hagyni. A végeredmény: nagy antropos szigó 4!! Ez azt jelenti, hogy ha minden igaz, minden tárgyam megvan. És már nem nagyon odázhatom el a szakdoga írást.
Az egészet csak ma fogtam fel talán valamennyire. Úgyhogy ünneplés gyanánt rendeltem is néhány könyvet a bookline-ról...

Családi idill

Olyan szép napom volt. Szüleim nagyimékhoz mentek, én meg maradtam itthon tanulni. Végre haladtam is valamennyit a dologgal (no nem olyan sokat). És most? Nemrég hazajöttek. És civakodnak. Oly jó hallgatni. Alig várom, hogy saját lakásom/albérletem legyen, lehetőleg minél messzebb...

Zaj

Holnap szigorlat. S mily meglepő, most megpróbálnék tanulni rá. De nem megy ez olyan könnyen... A szomszéd házat felújítják, így a keleti oldalon a zúgás dominál. A nyugatin, vagyis az én szobámban pedig lassan túlforrósodik a levegő ahhoz, hogy meg lehessen maradni. És nem ez az egyetlen probléma. Egy köpésre van egy anyaotthon. Sajnos gyerekekkel (?) együtt. Akiket legszívesebben bezáratnék, hogy csak iskolába, meg az otthonba vissza mehessenek. Idióta állatok, akik nemcsak hangoskodással zavarják az egyébként csendes és békés környéket. A szomszéd ház fala, amit újítanak, és ami fel is van ezért állványozva, pont úgy helyezkedik el a miénkhez képest, mint egy L alsó vonala. Ennek köszönhetően az ablakom előtti terület előtt is csövek és deszkák vannak. Ezek a rohadékok pedig ezekre mászkálnak fel, és nézegetnek be az ablakokon. Legszívesebben felpofoznám, vagy lelökném ezeket a dögöket. Alig várom, hogy valamelyik leessen. Remélem, ki is töri a nyakát... A múltkor ki akartuk hívni a rendőrséget. Reakció: nincs elég ember, telefonáljunk be az otthonba... Szép...

Tarzan

Szégyen vagy nem, de csak nemrég fedeztem fel ezt a rajzfilmet. Sokáig idegenkedtem tőle, ami nagy hiba volt. Azonban mint a legtöbb esetben, most is igaz, hogy az első rész az igazi. Ákos hangja meg csak növeli az értékét. A dalok valami csodálatosak, a hangja csodás, és és és... Egész nap el tudnám hallgatni ezeket a számokat. :)

Bambula

Délután mentem a postára, hiszen csomagom érkezett. A jegypénztáraknál jártam, és valaki megkérdezte, hogy "Hová tetszik sietni?!" Én arra sem néztem, mentem tovább. Csak később jutott eszembe, hogy lehet, nekem szóltak. Hátőőő... Na igen. Mi ebből a tanulság? Időnként úgy járok, mint a szekeret húzó lovak: az ellenző miatt csak előre látok. És mi ilyenkor a teendő?
1, Megcsörgetsz telefonon
2, Kiáltod a nevem
3, Elém ugrasz (de nehogy rám!!)

Álmok

Mostanában az álmaimat 3 nagy témakörre lehetne osztani. Gyakoriságukat tekintve haladjunk visszafelé.

3, Egyéb
Legutóbbi álmomban, mely ebbe a témakörbe tartozik, éppen bálba készültem, és valami szép ruhát kerestem. Be is tértem a Tulipán tömbben található üzletbe, melynek kirakata előtt már gyerekként csodálkozva álltam. Sikerült is megtalálni A ruhát, és valami csoda folytán kisebb (!!) méret kellett belőle, mint amit először próbáltam. Egy kapaszkodóval ellátott meredek lépcsőn mentem fel az eladóval, de nem tudtam az utolsó 2 lépcsőfokra lépve az "emeletre" feljutni. Közben meg az eladó még ki is cserélte a padlódeszkákat, pedig neki nem is volt korlát, és szédítően magasan voltunk. Én már csak tudom...

2, Kert
Amikor az eső néhány napra szünetel, megélénkül a kert. Ez nem álom, ez a valóság. Az már viszont maximum egy másik dimenzióban lehet, hogy a 60+ éves kertbarát férfiak ugrándozva, cigánykerekezve rohannak a táncos-italfelszolgálós sátor felé a "kertnyitópartin", miközben kiabálják: "Buli vaaan!"...

1, Freud
Na nem személy szerint jelenik meg, csak üzenget folyamatosan. Két pasi... Vibrátor... Kikötözés... Nem egyszerre álmodtam ezeket, az már csepp túlzás lenne. Szépen, adagolva. Csak az ébredés volt kellemetlen...

Látogató

Nagyim ma végre megszabadult az epeköveitől, holnap, ha minden jól megy, haza is mehet, vagyis majd én viszem haza. A sebészet épületébe lépve már volt valami furcsa érzésem. Viszont kb. 10 perccel azután, miután beléptünk a kórterembe, ki kellett jönnöm az épületből, mielőtt összecsuklom. Hát igen. Több okból nem szeretem a kórházakat. És ezek egyike, hogy nem vagyok túl jó látogató. Hasonlóan érzem magam, mint egy szülés közben szédelgő/összeeső kispapa...

Vizsga

Jelentem, az A1-es jelnyelv vizsgám eredménye: kiválóan megfelelt! :)

Gyűrűavató

Hát ez a nap is eljött, s már el is múlt: felavattuk a gyűrűket. A szakest, úgy ahogy volt, kerek lett. Nem kellett és nem hiányzott hozzá se több, se kevesebb. Meghatódás, halvány tudatosulás, érzelmek, emlékek, minden ilyesmi megjelent. Aminek pedig nagyon örülök: 5. év végére a szüleim megértettek valamit. Hogy miért szeretek szakestekre járni, miért szeretem Selmecbányát, és hogy miért ragaszkodom a hagyományokhoz. Azt hiszem, ez nem nagy előrelépés. Inkább egy hatalmas ugrás.

Makacsság és bele nem törődés

N E M A K A R O K ma gyűrűt avatni... :'( :'(

Jégverem

Hosszú idő után éjjel muszáj voltam kimászni az ágyamból, és előszedni a plédet. Jelenleg 20.5 fok van a szobámban. Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Én fázok, de legalább a növényeim tovább virítanak...

Monszun

Azt mondják, májusi eső aranyat ér. Viszont mivel relatíve hosszú ideje majdnem minden nap esik, ez már tuti nem. Egyszerűen kezd elegem lenni a bezártságból, hogy nem mehetek le a kertbe, hogy sötét van, és minden csupa víz. Olyan "apróságokról" meg nem is beszélve, hogy egyik nagyiméknál kiáradt a patak, és a fél faluban áll a víz, a másik ági nagyszüleimnél pedig ismét az évtizedeken át jól használható pince vizesedik. Napsütést kérek, 22-25 fokot, és némi szelet (na nem túl erőset), hogy minél hamarabb lehessen menni a kertbe!

Okoska

Apám reggel óta okoskodik, és keresi a feszültséget (na nem a konnektorban). Gondolkodom azon, hogy kellene neki is egy naptár, ami méri a ciklusát. (Mert mint Zsu is megmondta, a férfiaknak is van ciklusa.) Azonban a tudathoz, miszerint csak neki van igaza, és csak ő tud jobban mindent, hozzátartozik az alkohol is. De lássuk csak, mi is mutatja vajon, hogy apa egy kicsit túlöntött a garaton.

1. Veszekszik, vagy kötekedni kezd velünk (az esetek kb. 40-50%-ban fordul elő)
2. Valamilyen koncertet vagy akciófilmet akar megnézni (60%), ami közben bealszik (20%)
3. Folyamatosan szellőztetni akar (80%), még akkor is, ha 2 perce zártam be az ablakot (40%)
4. Válogatni kezdi a szennyest, és ha nincs, csak fél adag, akkor is beindítja a mosógépet (95%)

És mivel a szeszes italok (különböző mennyiségben, de) elég gyakori, ám sokszor nem túl hosszú életű vendégnek számítanak, a 4. pontból következik, hogy amikor mosás van, azt 99%-ban apa végzi...

"Megoldjuk"

Mehetek le cserépért. Ugyanis a gyökereztetett, illetve a Romániából ma kapott kis növénykéimet be kell ültetni. A következő párbeszéd pár perce zajlott:
(Anya) - Apád előtt, ha nincs itthon, ne mond, hogy 7 cserepet kell venni.
(Én) - Miért? Besokall?
(Anya) - Hát igen. Nincs sok hely...
(Én) - Majd megoldjuk!

És erre anya ismét csúnyán nézett... Mint minden alkalommal, amikor felveti, hogy nem kellene már több növény se idehaza, se a kertbe, s erre csak azt a választ kapja: "Majd megoldjuk!!"...

Pech

Én május 20-án aznapos akartam lenni. De másnapos sem nagyon lehetek, ugyanis akkorra tették a jelnyelv vizsgát. Mi ez, ha nem hatalmas pech??

Vezetés - először egyedül

Ma ügyelni mentem, ám szokás szerint késésben voltam. Így hát nem volt mit tenni, Fruzsival vágtam neki az útnak, és kísérő nélkül, ugyanis anya a konyhában dolgozott, apa meg aludt. Odafelé a szűk úton szembe jött egy kukás autó, na mondom csak férjünk el valahogy. Szerencsére ettől nagyobb probléma nem volt, és így mindenféle új karcolástól és horpadástól mentesen értem el az Uni-Hotel mögötti parkolóba, ahol szépen le is parkoltam kicsikocsimat. Mikor végeztem az ügyelettel, már várt rám apa, így hazafelé már volt társaságom.
Büszke vagyok magamra! :)

Selmec

Péntek

Hogy is kezdhetném másként, mint a pénteki nap reggeléről indítva a beszámolót. A szokásos késés, vagyis az 1 órával a gyülekező után történő indulás nagyjából itt is sikerült. Sokan koncert után, néhányan a kohászból jövet és alvás nélkül vágtak neki az útnak. A sofőr nagyon szimpatikus volt, és szerencsénkre Levit sem engedte vezetni. Első megállónk kivételesen nem a nagy Tesco volt, hanem az áruházlánc barcikai kirendeltsége, ahol Linda vett egy üveg Martinit, és ezt szépen megiszogattuk, igaz a vége már eléggé langyos lett. A buszocskázás egyik legszebb pillanata Csabi lépcsőn ülős egyensúlyozós mutatványa volt. Utána pedig Levi elindította a "Csak csajok Selmeci különkiadás" című műsort, mely egy körkérdéses, ötletfeldobós, beszélgetős műsor lett, és egész hétvégén tartott. Pár megállás után megérkeztünk Selmecre. Szerencsére a szálláshoz nem kellett annyit menni, mint a Hotel Alma Materhez. Kis várakozás után lefoglaltuk az egyik első emeleti szobát, amiben 5 emeletes ágy volt. És mivel még volt üresedés, valamint a szomszéd szobából előkerült egy pótágy, nos így még mindig csajos szobában voltunk: 6 lány, 4 fiú + a főcsaj (gy.k.: Levi). Két emeletes ágy össze volt tolva, az alját Judit lányommal befoglaltuk, felettünk pedig Juhfej és Levi talált szállást, utóbbi folyamatosan nyikorogtatva az egyébként stabilnak tűnő, azonban igen hangosan nyikorgó fekvőalkalmatosságot. A pótágy eredetileg Csabié volt, gyakorlatban csak egy rövid ideig birtokolhatta - ennek még jelentősége lesz a későbbiekben. Lélegzetvételnyi szünetet követően elmentünk az Akadémiára, és szerencsére belülről is megcsodálhattuk az épületegyüttes egy részét, méghozzá az aulát. Fényképek készültek, előadásokat hallottunk, majd korgó gyomorral irány enni a Kis Matejba, hiszen olcsó is, finom is, és még vágott sör is van! Aztán persze Glanzenberg, iszogatással, majd fel a szállásra. Na itt történtek ám az érdekes események, valamikor a péntek és szombat határán.
- Csabi hamar bealudt a pótágyon. Levi, Berci és Andor többször is lökdösték egymást, és csak centiken múlott, hogy (még) nem az egyre hangosabban horkoló szobatárson landoltak.
- Andor elkezdett bemászni az ágy két "létrafoka" között, Berci segített: lábának felemelésével Andor már két párnán feküdt. Majd kb. 15 perc szenvedés után Lindával lefejtették a bakancsot és a zoknit, utóbbi többször járt Csabi orra előtt. Ezt követően pedig disznóperzseléses emlékek törtek elő, ugyanis Berci leégette Andor lábujjáról a szőrt, meg a bőrét is kissé megperzselte.
- Nem sokkal később következett a bosszú: egy lökést követően Berci a föld helyett Csabi fején landol, ezzel ébresztve az elfáradtat, aki itt követte el a nagy hibát: felkecmergett, majd kiment a szobából, mialatt Andor álomra, majd horkolásra szenderült - a pótágyon.
- Az elalvás nem ment könnyen, ugyanis Levi folyton mozgatta az ágyat, mely csak nyikorogni tudott, és jött a kérdés: "Dia, alszol már?" Erre a válasz csak annyi lehetett: "Nem."
Lassan elcsendesedett a szoba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy vajon ki a szerencsésebb: Fuci vagy én? Ugyanis amíg fölöttem Levi igencsak mocorogtatta az ágyat, addig Fuci felett ugyanezt tette Berci - majd minden lélegzetvételre.

Szombat
Reggel kómás fejek fogadtak. Reggeli után elindultunk a város nevezetességeit megnézni, mindezt az előző utakkal ellentétben Kazinczyban tettem meg, karomon a szalaggal. Kevés ehhez fogható érzés volt. Két dolog tetszett nagyon: egyrészt próbaidőseink igazán jó idegenvezetőnek bizonyultak. Másrészt a temetőkben mécseseket gyújtottunk, és az I.világégéskor elesett két Firma sírjánál is fejet hajtottunk - ez utóbbi nagy hatással volt rám, főleg mialatt és miután elénekeltük tiszteletükre a Szép az ifjúság című nótát.
Ismét a Kis Matejban ebédeltünk, majd kissé elpilledtünk, így a szálláson kötöttünk ki, ahol folytatódott a mókázás, hülyéskedés. Aztán lassan készülődni kellett az esti Szakestélyre, így nemzeti színű szalagokat kezdtünk kipingálni, mely szépen feldíszítette az egyébként mintázat nélküli korsókat. És a kezdés előtt nem sokkal magamra vállaltam azt a megtisztelő szerepkört, hogy Komolypoharat mondhassak Selmecen. Szerencsére nemcsak szerintem sikerült jól, hanem másoknak is tetszett. Bár Juhfej majdnem leégette a hajamat időközben. A Szakestély után következő eseményeken szerintem nagyon sokáig nevetni fogunk még.
- Néhányan a szobában beszélgettünk, mikor Csabi megérkezett, és az ágyam végében keresztben elterült, és a feje Judit ágyán volt. Gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége, és ez tudatosult is, amikor Csabi horkolásba kezdett. Megittam a maradék Sprite-ot, amitől ismét bekattantam, és rájöttem: az ágyfoglalás bosszúért kiált!
- Lindától kaptam egy jó kis szemceruzát. Aztán Csabi arcának dekorálásába kezdtem. Egy kis virág a halántékra, szivecske az orcára... Majd jött Fuci, és a szivecskét kiegészítette egy jó nagy f*sszá, és a kézre rajzolt vasmacska alá egy név is került: BÉLA. Lényeg a lényeg: sikerült a pingálás, hiszen igazi műalkotás kerekedett ki.
- Azonban itt nem szabadott megállnom: Andor vádlija is kifestésre került, majd az "én-nem-merek-mellettetek-elaludni-Levi" is hortyogásba kezdett, így rá is pingálni kényszerültem. De nem csak azért, mert ilyen kedvem volt! Egyrészt az ágyfoglalásért önkéntes szolidaritást vállaltak, másrészt pedig a horkolást sem lehet büntetlenül hagyni egy csajos szobában! Juhfej is kapott egy kevéske szemceruzát, de aljas módon folyamatosan a fejére húzta a paplant...
Mivel Csabi az én ágyamon foglalt helyet, ezért befeküdtem az övébe, Judit pedig a kint garázdálkodó Fuci helyén próbálkozott - eredménytelenül. De azért megoldottuk, hogy Csabi feje alól kiszabadítsuk a takarót, és így gyermekem sem fázott. És ügyes is volt, mert nem rúgta fejbe éjjel a horkolót!

Vasárnap
Reggel az éppen felkelők jót nevettek Csabin. Igaz eléggé elkente már a műalkotást, de nem baj, fényképes bizonyíték van az eseményről! Levi pedig - mint az egész hétvégén rendszeresen - most is folyamatosan ecsetelgette, hogy én lennék a szobafelelős, így takaríthatnék már végre... Szerencsére Lindától ismét megkaptam a szemceruzát, és Andor is segített Levit lefogni, aki menekült volna - és végül sikerült is neki - Andorral a lábán. Ekkor a szomszéd szobából elhangzott a kérdés: "Levi, te minden szarba belelépsz?!"
Reggeli után összecuccoltunk, majd buszra szálltunk. Rövid vásárlás után az irány a bányához vitt, és egy jó kis bányajáráson vehettünk részt. Jó lenne majd ismét visszatérni! (Fuci, ugye rá tudlak venni, hogy ismét legyere?! Lécciléccilécci!!) Ezt követte a Kálvária megmászása, ahová Judittal utoljára értünk fel. DE!! Megcsináltuk!!
Gondolhatnánk, hogy a hazafelé vezető út nem hoz izgalmakat. Nos ez nem így történt, ugyanis a határ előtt úgy 12 km-rel megálltunk, hogy könnyíthessen magán mindenki, akinek kell. Így tett Csabi is a távolban. Levi éppen telefonált, amikor a következő beszélgetés elhangzott:
Norcy: - "Levi, gyere gyorsan! Gyuluska rókázik"
Levi (a telefonba): - "Figyelj csak, most le kell tennem, szükségem van a kamerára." - majd rohant Csabi felé, hogy megörökítse az eseményeket. Így sikerült, hogy felszabadult egy hely a buszon, ugyanis egy rókával kevesebben léptük át a határt.

Végül hazaértünk. Az eddigi legjobb utat tudhatjuk magunk mögött, jó társasággal, felejthetetlen élményekkel. Fél Feszty-körképpel Csabi arcán. És a megalakult Csak Csajok, melybe jómagamon kívül Judit, Linda, Zsazsi, valamint a főcsaj, vagyis Levi tartozik.

Állványozás

Fura zaj jön kintről. Kisandítok az ablakon. Munkások. Hárman. Fejükön a szokásos, építkezéseken is használt tökfödő. Egy autóból pakolnak. Vastag rudak, deszkák, és számomra fel nem ismerhető kütyük kerülnek elő. Nem hozzánk jöttek - ez biztos. A másik házat kezdik majd felállványozni. Zaj lesz. Éjszakai sötétség. És valószínű az aranyesőt, valamint az alattunk lakó dédelgetett, és a fűnyírással folyamatosan fogyatkozó növényeit is ki fogják vágni. Azt hiszem, az elkövetkező néhány nap nem fog tetszeni.

Öröm

Anya: "Olyan jó, hogy lejöttél elém (a Búzára). Ez többet ér, mintha megfőztél volna egy húslevest!"

Megjegyzés: kocsival mentem, és anya nagyon, de még annál is jobban leveses.

Jelelés

Az eddig megtanult jelek bő 80%-át tudom. A többi meg időnként eszembe jut. Amivel viszont mint minden más nyelvben iszonyatos problémám van, az a kérdőszavak csoportja. Keveredik, kavarodik, és nem ha nem hagyom abba az írást, még el is kések az órámról. Tipikus...

Takarítás

Van az a vicc, hogy az apuka megkérdezi a kisgyereket, hogy mit kér karácsonyra, és a kölyök válasza, hogy kistestvért. Az apuka elfehéredik, és mondja, hogy na de hát karácsonyig már csak 1 hónap van. Erre a gyerek: de te mindig azt mondod, hogy időben be lehet fejezni, csak több embert kell ráállítani...
Namármost. Ez a több embert ráállítunk megoldás nem minden esetben működik. Hogy csak egyet mondjak, ilyen nálunk a takarítás. Ugyanis amíg anyával egyetlen nap alatt 2 szobát puccba vágunk, addig ha már apa is besegít, akkor örülhetünk, ha egy nap egy szobával végzünk. Ugyanis mindent ő akar csinálni (ablak pucolás, porszívózás, ne mássz a létrára, állj odébb, mert nem férek el stb.), és mindemellett mindent megigazít. Akkor is, ha már kétszer megigazítottuk. Aztán zsörtölődik, hogy mindig milyen fárasztó a takarítás, és mennyire unja. Hát még mi!!...

Belső óra

Nem is olyan régen történt még az eset, hogy én bizony 8-9 előtt csak nehezen tudtam felkelni. Mondták is: "elmegy így az egész napod, és nem haladsz semmire!" Ez a kijelentés érdekelt is, meg nem is, de inkább nem, elvégre Garfield is szeret sokat aludni. Azonban lassan 3 hete teljesen megváltozott ez a helyzet, ugyanis mostanában ha akarnék se tudnék 8-nál tovább aludni. A belső órám ugyanis nem hagy. Így 6 óra alvás után, 6.50-kor a következő belső jelenet zajlott le:
- Tikk-takk-tikk-takk-tikk-takk... Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr
És mivel csak úgy kipattant a szemem, hiába küzdöttem, és 7.20-kor feladtam a harcot: nincs mese, itt alvás már nem lesz, kelni kell...

Ja, és hogy miért is borzalmas ez az eset? Csak csupán az óraátállítás miatt. Lélektanilag nekem nem mindegy, hogy 5.50-kor kelek, vagy esetleg 6.50-kor.

Mostanság

Mint néhányan szóvá tették: régen írtam. Ennek több oka is van, ám általában vagy a téma, vagy a megírásához tartozó ihlet hiányzott, illetve nem voltam gép közelben, és elfelejtettem leírni a történteket.
Az elmúlt napokban, hetekben nem unatkoztam. Mióta közel 3 hete elplántáltunk rengeteg paradicsom és paprika, valamint zeller és nyári karalábé, na meg természetesen virág magokat, folyamatosan lesem a kis növekvőket, hogy éppen hol is járnak a fejlődésben. És megállapítom minden alkalommal: "ezek attól is nőnek, hogy rájuk nézek"... Ja, és nagyban megy a csere-bere is, úgyhogy lassan tényleg ülve fogok aludni. Vagy 'úgyis jön a jó idő' alapon mehetek majd a híd alá a növénykéimmel.
Emellett sikerült befejeznem bő 1 év után a Mikulásos keresztszemesemet, már csak majd kereteztetni kell. És a farkasos képemmel is jól haladok. Mindezek mellett pedig jelentősen növelem a villanyszámlát, ugyanis a legjobb este öltögetni, méghozzá egy jó kis sorozatmaraton közben.
És ha már sorozatok. Felmerül a kérdés, hogy mi is kell egy jó sorozathoz? Szerintem (mindenkinek a maga mércéje szerinti) normális szereplők, jó cselekmény, és izgalmas jelenetek kellenek frappáns, ésszerű megoldásokkal. Éppen ezért van talán az, hogy a J.A.G. első évadát végig tudom izgulni annak ellenére, hogy 10 évad készült belőle. De valljuk meg: David James Elliott az első évadokban igen jó pasi.
Tegnapelőtt pedig új nyári papucsokat kapott Fruzsi. Sokkal könnyebb lett a vezetése. Pech, de egyben szerencse: a téli gumit már el kellett dobni. Így lesz hely a pincében a rendezkedéshez.
Nos, nagy vonalakban ennyi történt mostanság.

Kertészkedés

Itt a jó idő, s ennek megfelelően a tegnapi és tegnapelőtti program ugyanaz volt: irány a kert. Bár tegnapelőtt nem igazán hajthattam túl magam, tegnap mégis sikerült majdnem az egész napot lent tölteni. Az eredmény: a 200 négyzetméternél nagyobb telkünkön el van ültetve a korai retek, sárgarépa, petrezselyem, 11 ágy mindenféle hagyma, és visszametszésre került a rózsa, valamint el van földelve a dália is. Ezen felül pedig a derekamat érzem, és felfedeztem (újra) néhány izmot a lábamban is.

Piros tollal

E kis szösszenet és "bakiparódia" álljon itt a tanításom emlékének. Elolvasni csak saját felelősségre ajánlott, a téves információk megmaradásáért felelősséget nem vállalok, úgyhogy keresse fel volt magyar tanárát.
Mint pénteken írtam, a dolgozatok kijavítása időnként az agyhalál közeli állapothoz juttattak. Két nap alatt közel 7 órát töltöttem a korrekt, minden tekintetben alapos javítással. Először következzék a nyelvtan, majd az irodalom a feltett kérdéssel, és a válaszokkal. A helyesírásra és mondatszerkesztésre külön felhívnám a figyelmet, mert megfelel az eredeti szerzők írásának.

Nyelvtan:
- Miért fontos az értelmi tagolásnál a szünet? Írj példát is
(Az erre a kérdésre adott válasz nem rontás, egyszerűen csak nagyon tetszik!)
"példa: tarkabarka nem m1 hogy tarkabarka vagy úgy mondjuk h tarka barka mert az már mást jelen"
- Magyarázd meg, mit jelentett a stílus régen és ma!
"A stílus régen még egyéniséget jelentett. Ma a stílus már elavult, nem köthető egyéniséghez."
"gondolkodásmódnak a neve
ma szinte egy életformát jellemez"
- eufemizmus
"Boldogságot fejez ki."

Irodalom:
- Mi Ady posztumusz kötetének címe?
"Posztumusz kötet"
- Sorolj fel legalább 3 írót vagy költőt, akik a Nyugatban publikáltak!
"Vörösmarty Mihály"
"Weöres Marty Mihály"
"Berzsenyi"
"Ignotus, Vajda János"
"Jókai Mór"
- Fogalmazd meg Ady költői hitvallását!
"Vallása nem volt. Istenben hitt."
"Ady nem volt vallásos, nem is szerette az egyházat"
"Kiss korában sokat imádkozott, de minnél nagyobb lett annál jobban elfordult."
"Nem hívő, de hit Istenben"
- Ady szerelmes verse:
"Szeptember végén"
- Mi Ady utolsó kötetének jellegzetessége?
"Olyan, mintha maga Ady írta volna, pedig halála után íródott (1921)"
- Csinszka eredeti neve:
(személyes kedvenc a bakikból)
"Boncza Bertalan"

Zárótanítás

Tegnap zárótanításon voltam. Nem másén, a sajátomon. Előtte még ugyanannak az osztálynak tartottam 2 órát Móricz novelláiból, amikor is kiderült, hogy hát bizony nem túl sokan olvastak. Vagyis 2 ember kivételével senki nem olvasott. A vezetőtanárom nagyon mérges lett, és először szólt bele az órámba: a 2 kivétellel mindenki karót kapott, és kijelentette, hogy ez ezek után háború, és megnézhetik magukat a félév további részében, főleg ha a 4. órára nem olvassák el, és nem érdekli, hogy közben matek is van. Oldják meg! Ennek köszönhetően szünetekben olvastak, és az Úri murit nem adtam le, hogy akkor is legyen valamennyi idejük.
A nőnapi köszöntő után (ami nagyszünetben volt) elkezdődött a zárótanításom, ami közben nagyon jól éreztem magam. Többek között azért, mert tudtam, hogy elolvasták a Szegény embereket. Másrészt pedig nem volt gond a fegyelmükkel sem. A feladatok jól sikerültek, a villámfeladat különösen. Az óra utáni értékelésben rengeteg kedves szót, és nagyon sok dicséretet kaptam a vezetőtanáromtól és az igazgatóhelyettes úrtól is.
Egy jól sikerült nap, jól sikerült zárótanítással. És ez az egész gyakorlat rádöbbentett arra, hogy szívesen lennék tanár.

Nőnap

Tegnap voltam tanítani (meg zárótanítani is, de erről majd később). A nagyszünetben nőnapi köszöntő volt a tanáriban. Takarítónénik, konyhás nénik, gazdasági alkalmazottak, tanárnők, mind-mind befáradtak a tanáriba a műsor meghallgatására. Mindenki kapott egy szál szép gerberát. És hogy ne maradjon ki se a jegyzőnek eljött barátném, és én se a sorból, kaptunk mi is egy-egy szálat. Annyira szép kis növény, és nagyon kedves gesztus volt, hogy nekünk is adtak! Nagyon jól esett! :)

Agyhalál

Éppen dolgozatokat javítok. Az eredményekről majd később...

Csere-bere

Lassan nyit a kert. Vagyis fogalmazzunk konkrétan: az arborétum, ahol van egy 200 négyzetméteres telkünk. És már most a szokásos ültetési lázban kezdek égni, hogy mit, meg hova, és hogyan, de úgy, hogy virágnak is jusson bőven hely (most gondolhatjátok: jellemző...). És hogyan is lehet hozzájutni néhány (számomra) érdekesebb, értékesebb fajtához? Cseréléssel. Ismét egyre jobban imádom a Gazlap csere-berés részét! :D

Fűtés nélkül

Tegnap este 21.00-tól ma reggel 6.00-ig karbantartás miatt nem volt sem fűtés, sem meleg víz a lakásban. Viszont ilyen jól régen aludtam. Nem lehetne minden este lekapcsolni?

Tavasz

Ma végre érzem, hogy itt a tavasz. És nem csupán azért, mert a naptárra néztem. Gyönyörű, napfényes idő, kék ég, csiripelő madarak. A természet éledése a lakáson kívül és belül egyaránt megfigyelhető. Utóbbi az egyre több bimbót hozó ibijeimen. És mit jelent még számomra a tavasz? Hogy hamarosan indul a Forma-1 szezon. Jipppííí! :)

Egyetlen hiba van csak a tavaszban. Be kell menni órára. Amire ha nem kezdek el 2 percen belül készülni, úgy elkések, mint a pinty...

sokminden

Elég rég nem írtam. Nem azért, mert nem történt semmi olyan, amit megosztanék. Egész egyszerűen csak vagy nem volt kedvem írni, vagy pedig nem úgy jöttek a gondolatok, ahogyan akartam. Lássuk, mi is történt az elmúlt jó pár napban.
- letudtam az egyik vizsgatanításomat.
- aztán belekezdtem a másik tangyakba.
- járogatok jelnyelvre, ami egészen jól megy, bár kicsit több gyakorlás kellene. De erre most még bő 1 hétig nem lesz időm.
- ellopták az utolsó kint maradt növényünket is a lépcsőházból. De tudni kell róla, hogy bosszúálló természet. Még azon is, aki csak segítene rajta. Ugyanis fehér tejszerű nedve van, ami sérüléskor a növény külsejét is megégeti. Ráadásul a bőrnek sem tesz jót. Ez tapasztalat. Még a tizediken laktunk, s a kaktusz már akkor sem volt valami csöppség. Egy hatalmas vihar ledöntötte, és a kisgyerek (gyk: én) rögtön felordított, hogy de a kaktusz... Anya fel is állította, csakhogy közben megszurkálta. Másnap irány a háziorvos, aki bőrgyógyász. Mikor megkérdezte, hogy honnan és hogyan jött ki a sok apró folt a kezén, karjain és a mellkasán, anya válasza a következő kulcsszavakra épült: vihar, kaktusz, gyerek, kaktusz... Meg is kapta, hogy többet ne csináljon ekkora hülyeséget... Szóval ezt a kaktuszt vitték el, és remélem, hogy megbosszulja az elkövető(k)ön a mozgatást. Ugyanis minimum két ember kellett hozzá, mivel nagy, nehéz és instabil...
- folytatódik a házban a lopássorozat: mások növényeinek is nyoma vész, valamint egyre több lábtörlő is eltűnik, ráadásul fényes nappal... A gyanúsítottak köre pedig vagy az új albérlők haverjaira, vagy a takarítókra szűkül.

És mindemellett:
- tegnap sor került péntek után a második ibolyázásra, aminek a következménye, hogy már nem 75, hanem egy picivel több cserépnyi ibivel rendelkezem. És ehhez jön még kb. 10 cserép nem ibi, és még a dézsás növények. Mindezt egy 2 szobás lakásban. Tudom, nem vagyok normális, dehát vannak dolgok, amik hiányát kompenzálni kell...

Holnap pedig 3 órát tartok ugyanannak az osztálynak. Hajnali 8.15-től. Ebből egy óra Ady összefoglalásos-feleltetéses témakörben fog eltelni (szegényeknek szerdán témazáró), a másik 2 pedig nyelvtan: szépirodalmi stílus. Bele kezdtem az óra összeállításába azon tankönyv alapján, amit kaptam. Nos... N e k e m__e z__m a g a s. Azt hiszem, előkotrom a régi könyveimet, és megpróbálok abból okoskodni. Remélem szerencsém, hogy mégsem ebből, hanem Móriczból lesz a záróm...

Progi

Találtam tegnap este egy nagyon jó progit! A lényege, hogy bármilyen képet át tud alakítani keresztszemessé. Bár még tanulom, mégis sikerült kinyomtatni az első átalakított mintát! Eddig is azt hittem, hogy az egész életem kevés lesz azoknak az elkészítésére, amiket kinéztem. Most már tudom: tévedtem. Az elkövetkező 10 életem is kevés lenne. És végre a lementett óriásmintákat is át tudom majd szerkeszteni viszonylag normál méretre! Jííííí! :D

Pech

Ma lementem a dokihoz a múltkori vérvétel eredményéért. Elvileg, hangsúlyozom: elvileg 11.30-ig lenne rendelés. Azonban ma 10.00 előtt véget is ért. Tartoztam az ördögnek egy úttal...

Vágy

Jelenleg egy nagy doboz csokis és citromos fagyira vágyakozom a tetején jó sok csokiöntettel és apró cukorkával. Hát igen... Az ember mindig arra vágyik, amit nem kaphat meg...

V-day

Ma van Valentin-nap. Ami szerintem teljesen felesleges, gusztustalan és hányingerkeltő, köszönhetően többek között a csiricsáré, mindent-eladunk-csak-vedd-meg-a-párodnak üzletpolitikának. Gondolkodtam azon, hogy kifejtem a véleményem részletesen, de inkább a pénteki napomról írnék. Ennek oka pedig az, hogy a Valentin-nap történetéről, kialakulásáról, és a magyar motívumokról, babonákról tartottam órát. Meg mivel a 45 perc kihasználásával vannak néha problémáim, idegen tollakkal ékeskedve Dani floridai-esküvői történeteiről is sikeresen beszéltem néhány percet, mindezt természetesen abból kiindulva, hogy jópáran február 14-én tartanak eljegyzést vagy kötnek házasságot. A tanítványok meglepődve fogadták az egész Valentin-napos témát, és élvezték is az órát, mivel akik másoltak, azok is abbahagyták, és aki olvasni akart, inkább letette a könyvet és figyelt. A második órát a vezetőtanárom is végigülte, és tetszett neki a téma, bár ő is gyűlöli ezt az idióta "ünnepet". Sikerült közös nevezőpontot találnunk...

Beszélgetés a buszon

Hajnali 8 előtt pár perccel három agyonsminkelt csitri beszélgetett ma reggel a buszon. Hogy miről is folyt a hangos hahotázással tarkított pletykálás, arra nem figyeltem. Csupán ez a pár mondat maradt meg a fejemben, de nagyon erősen:
- Szerinted el fogja végezni a 8 osztályt?
- Nem tudom. Nemrég töltötte be a 16-ot. Úgyhogy van rá esélye.

No comment...

Öregedés

Nem tudom, hogy ez az utolsó tanév, az elmúlt időszak, vagy az egyre jobban múló idő az oka. Mindenesetre ma egy olyan visszafordíthatatlan dolgot tudtam meg, amit vagy túl jól viselek, vagy még nem dolgoztam fel. Bár még csak alig valami mutatja, de már megjelent az elkerülhetetlen. Őszülök.

Vadászösztön

Nem is olyan régen hallottam arról, hogy a vásárlás fogyaszt, és nemcsak a pénztárcánk vastagságának csökkenésével jár. Ezért, és mivel ma kaptak új árukészletet a kedvenc turiban, már tegnaptól égni kezdett bennem a zsákmányszerzés iránti vágy, ami egyébként nem túl jellemző rám. Bár az áru minősége a szüleim szerint abszolút elmaradt a várakozástól, mégis sikerült három gyöngyszemet is a magamévá tenni. És ez mit is jelent? Hatalmas nagy sikerélményt! :)

Retekklub

Jelenleg a port.hu és az rtlklub.hu szerint is az FTC-Debrecen női kézilabda mérkőzésnek kellene futnia az előbb említett csatornán, amit már tegnap is reklámoztak, hogy "igen, hát persze, hogy azt fogjuk adni!"... Ennek ellenére a Doki című sorozat legújabb, kb ezeréves része megy. Oké, hogy a műsorváltoztatást, meg mindenféle idióta jogot fenntartanak, de ha tele tudják rakni egyes esetekben az egész képernyőt az idióta logókkal, akkor igazán futhatna párszor egy sáv, hogy "bocs, de x okból a meccset mégsem közvetítjük, nézd helyette ezt!"... Grrrr

Holnap szigó...

És eljutottam arra a pontra, hogy nem tud érdekelni. Ma Lillafüredre vezettem ki tanulás helyett, aztán kialudtam magam a kora délután folyamán. Most pedig a kézi EB-t lesem nagyban. Hogy mikor fogom átnézni azt a keveset, amiből van valami sanda gyanúm, fogalmam sincs. Azt hiszem, bevettem a láthatatlan leszarom-tablettát. Csak tudnám, hogy hol tartom a többit...

Jelnyelvi képzés

Ma volt az első órám. A tanárnőnknek a jelnyelv az anyanyelve, de beszélni is tud, bár néha kicsit nehezen érthető. De nagyon jó a humorérzéke! Végigvettük a fonomimikai ABC-t, majd mindenkinek el kellett mutogatnia a keresztnevét, ez közös tevékenység lett, és nagyszerű gyakorlási lehetőségnek bizonyult. Bár az első órából még nem lehet túl sok következtetést levonni... De! Lehet!! Végre egy olyan dolog, amit szívesen csinálnék a későbbiekben, és ha lesz rá lehetőségem, a magasabb szintű képzéseket is el szeretném végezni. Mert nemcsak érdekes maga a jelelés, de 2016-tól ha egyetlen szülő is bilingvális képzést szeretne a gyerekének az iskolában, akkor kötelesek lesznek biztosítani azt neki. Azt hiszem (bár még nagyon az elején tartunk a dolognak), de megjelent egy új reménysugár a jövőmmel kapcsolatban... :)

Szovjetunió, avagy a kor előrehaladta

Annyira élvezem, hogy modern ismereteket kell elsajátítanunk, nem pedig az előző rendszerekből származót. Így természetesen "tökéletesen" tudom, hogy hol a fenében is van az Üzbég-Szovjet Szocialista Köztársaság, vagy mondjuk a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság, és teljes mértékben megelégedhetek az 1959-es népszámlálás adataival mind a Szovjetunióból, mind pedig Tűzföld indiánjaival kapcsolatban...

Életérzés

Mostanában egyre inkább így érzem magam... Bár nem igazán szeretem ezt az oldalt, de ez a kis videó telitalálat...

Tanulás helyett

Holnap szigó. A nagy antropos. Ami szinte a legnagyobb mumus. És ezt mi sem mutatja jobban, hogy bár már ez a negyedik félév, hogy felvettem, eddig csupán egyszer voltam belőle vizsgázni. A tételek java részéről dunsztom sincs, és abszolút nem is érdekelnek. Hogy miért megyek el holnap mégis megpróbálni? Mert lehet szerencsém a két tételhúzásnál, és akkor ettől is megszabadulok végre. Ha meg nem, akkor majd következő félévben ismét megyek... Jobban zavar a tudatnál, hogy holnap szigó, a fejfájásom, hogy ezt nem aludhatom ki "legálisan", ez a szürke idő, ami napok óta van, és hogy elég régen hímeztem utoljára, ráadásul néhány fonalam is elfogyott... Nadeholnapután!

Öröm - már akinek

Néha előfordul, hogy valamire azt mondjuk: jó lenne. Aztán lemondunk róla. És végül jön a hír: mégis sikerült. Én most egy jelnyelvi képzéssel vagyok így. Jövőhéten kezdődik, és már nagyon várom. Egy álom válhat vele valóra, és a jövőmre nézve pozitív hatások. Tegnap kaptam meg a hírt, hogy mehetek. És akinek csak meséltem, velem együtt örült. Végre valami nagyon jó dolog is történt velem! Csak arra nem számítottam, hogy a saját apám lesz (ismét) ellenem. Ugyanis a dologhoz rögtön hozzátartozik, hogy a tanfolyam ingyenes, de csak abban az esetben, ha minden órán részt veszek, és sikerül a vizsgát letennem. Erre apám rögtön jött azzal, hogy ez milyen hosszú idő, és képes leszek-e végigcsinálni, stb. Meg hogy kiváltja-e az alapfokú nyelvvizsgát. És mivel erre a jelenlegi válasz a nem, szinte olyan volt a reakciója, hogy mi a fenének kezdesz bele már megint egy dologba... Nagyon jól esett, mondhatom. Megint az lesz a baja, hogy "túl gyakran jársz el itthonról", és nem tudja ellenőrizni, hogy mikor, hol, és kikkel vagyok. És már látom, hogy elkezdi majd pedzegetni, hogy igen, mert azért nem haladtál mással, mert ebbe, abba, amabba belekezdtél...
Éjjel, mikor hazaértem, kikapcsoltam a telefonom. Ez viszont csak azután jutott eszembe, hogy Fuci írt msn-en, hogy ma mozi, és jó lenne, ha bekapcsolnám a telefont. Bocsi!
És az biztos, hogy ha apám megint ilyen ideges állapotban lesz, nem fog beülni mellém, amikor vezetek. Már eleve azt is sérelmezte, amikor azt mondtam a Cora parkolójában, hogy megpróbálok az irányítása nélkül beállni a két vonal közé. Sikerült, bár az önértékelése ezzel egyenes arányban csökkent, amit a délután folyamán sikeresen ránk zúdított különböző, nem valami jóleső beszólásokkal, civakodásokkal... Miért hiszi azt, hogy mindig neki van igaza, ő az atyaúristen, és csak és kizárólag azt lehet csinálni, ami neki megfelelő...

Álmok - ismét

Éjjel sikerült 5 órát aludnom, ezt is úgy, hogy óránként felkeltem. A legmegdöbbentőbb viszont az, hogy három álmomra is emlékszem.
Az első:
A postánál láttam a kocsimat, amint egy férfi egy nőnek állítja be az új kulcsot, hogy be tudjon szállni. Én is beszálltam, és mintha egy buszban állnék, a félig előttem félig mellettem lévő nőnek mondtam, hogy ez az én kocsim, és hogy merészelné a megkérdezésünk nélkül elvinni akárhová, és nem érdekel, hogy ez az övé volt, vegyen magának másikat, mert már az én Fruzsim.

A második:
A Fuci által szimplán csak gyanúsítottnak nevezett személy felhívott telefonon, és mintha semmi sem történt volna, és mintha a főnököm lenne, elkezdte mondani, hogy mit kellene megcsinálnom neki. Vagyis elkezdte volna, de közbeszóltam, hogy nem érek rá. Erre elkezdte mondani, hogy mennyire megváltoztam mostanában, és ekkor kinyomtam a telefonomat.

A harmadik:
Az egyik vezetőtanárom lepasszolt a húgának, aki szintén tanár, mivel nem tudott minket vállalni tovább. Ez a húg velem egy magasságú volt álmomban, és kétszer akkora, mint én. És amikor meghallotta, hogy nem végzek az éven, úgy ment, mintha ott sem lennék. Aztán valahogy, 3-4 emeletet kellett mennem lefelé, hogy kijussak a suliból, ami ráadásul semennyire sem hasonlít egyikre sem, ahol tanítani fogok, és lent, miután kijöttem az épületből vettem észre, hogy fent hagytam a táskámat, és valahogy tornacipő került a lábamra, de az is úgy, hogy alig tudtam felvenni. Mikor igazítottam meg, biciklivel jött egy jóképű srác, és rám mosolygott.
És ekkor megszólalt az ébresztő...

Új fejlemény

Apa hazajött éjszakásból, és a reggeli panaszáradat után felment köcsögékhez. Kiderült, hogy nem ők a zajongók, sőt a harmadikról is lejött az egyik lakó, és mondta, hogy nagy valószínűséggel a negyediken lakók a zaj forrása. Ami a durva, hogy két emelet van köztünk, és így is azt érzem, hogy bármikor rám szakadhat a vakolat. Akkor milyen lehet a harmadikon a helyzet...

Köcsögék

Viszonylag régen baszták fel úgy az agyam a felettünk lévő lakásban élő állatok. De ami késik, nem múlik. És ez igaz. Az egy dolog, hogy hetente többször hallok 3-4, egymást követő puffanást, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mintha leejtenének egy súlyzót fél méter magasságról. Napközben ez szimplán bosszantó. De amikor közel 1 órás forgolódás után, éjjel háromnegyed egykor hallom, és vagy 8 ilyen hang szól 2 percen belül, és amikor rácsapok a radiátorra, és kicsit indulatosan visszaküldöm az anyjába, hogy hagyja már abba, és még mindig tovább zörög, akkor úgy elgondolkodom, hogy fel kellene menni, és izomból rátenyerelni a csengőjükre. És amikor alig 5 óra elteltével, hajnali háromnegyed 5kor, egy végigforgolódott éjszaka után arra riadok, hogy ismét súlyzóejtegetős hangot lehet hallani, akkor nagyon elgondolkodom azon, hogy biztos nem lehetne diliházba záratni az egész kócerájt? Már várom, hogy mikor kezd a festék a fejemre hullani a plafonról... De az biztos, hogy ha csak egyetlen egyszer is éjfél után fognak ilyen módon zajongani, először a portfis nyelét fogom lendületből és bőszen a plafonhoz verni. Ha ez nem használ, akkor rátenyerelek a csegőjükre amíg ki nem dugják a képüket. És ha ez sem segít, akkor most már megy majd a telefon csendháborítás címszóval...

Reklámok

Ezek a mostani reklámok nem nagyon tetszenek. Néha akad egy-egy jó, de akkor is a régebbiek voltak az igaziak. Hol van már az állatdokis-cib bankos, vagy a régi Soproni Ászok reklámsorozat, esetleg a "Kinézek az ablakon a jégre a hóra..." és hasonló kezdetű kedves Coca-colás reklámok...

- XY a Katedra nyelviskolában tanult. Mindezt honnan tudjuk? Mert tolmács helyett képes az idióta főnökének lefordítani, hogy a nagyfőnök a cég anyagi dolgaira kíváncsi. -> Ha a Katedrában tanulunk, akkor képesek leszünk a pénzügyekről kotyogni a "nagyfőnökkel" ahelyett, hogy a nyelvet nem beszélő, enyhén mimóza kinézetű "kisfőnök" a sarkára állna, megnézné, hogy kinek milyen nyelvvizsgája van a cégnél, és miután kirúgná a fenébe a tolmácsot, előszedné valamelyik alkalmazottat, aki talán elgagyog valamit főfőfőnöknek?
- Új Coca-cola reklámban a kiscsaj az esőnél fogva elhúzza a felhőt, majd a téren neki énekel egy másik csajszi, akinek az idétlen ugrálásától megnyílik a föld. -> Ha Coca-colát iszol, nem csak a lehetetlent tudod megvalósítani, vagyis esőstül elhúzni egy egész felhőt, hanem azokat, akikre ránézel kezedben az üveggel arra kényszerítesz, hogy hisztis rinyálásos ugrálást követően megnyíljon alattuk a föld. Innen pedig 2 lehetőség van: vagy feltör valami láva, gejzír, akármi más, vagy ugrál, ugrál, ugrál, aztán hupsz! eltűnik a süllyesztőben...

És most nem beszélnék az "ezt a tablettát vedd be/azt idd meg" című gyógyszeres pénzsóvár készítményekről, amik csökkentik a lázat, megszüntetik a fájdalmak, jók az orrdugulásra, és még a férfiakat is megpróbálják elüldözni a képernyő elől abban a hiszemben, hogy most már aztán tényleg nyugodtan lehet beszélni a hüvelygombáról...

Árpa, fejfájás, térdfájás

Konklúzió:
E L E G E M V A N (magamból)...

:(

Nehéz elfogadni a tényeket. December 31-én meghalt Szili néni. Mindig fiatalos és lendületes volt, fittségével és csinosságával nemhogy a 40-es, de még a 30-as korosztály sok tagját maga mögé utasította. Mindemellett kedves volt, aranyos, segítőkész, és végtelenül megértő. Bár már ezen az éve nem tanított sem ő, sem pedig Szili bácsi a tanszéken, mégis visszavártam, és üres volt nélküle csütörtökönként a folyosó.

Tanulás helyett...

Ma kezdtem volna szigóra tanulni. A hangsúly a volnán van. Ugyanis itthon áll a bál. Már előjött minden régi sérelem, és a nem annyira régiek is. Velem szerencsére még nem ordít egyik sem, egymással viszont olyan hangerőt ütnek meg, hogy hiába zárnám be az ajtót... Az ok összetett. Egyrészt a közelgő disznóvágás miatti feszültségek, amik kitörtek apámból, másrészt pedig az a tény, hogy miután megálltam nagyiék háza előtt, és eltelt pár félóra rövid ott tartózkodásunkból, akkor szólt nagybátyám, hogy egyébként arrafelé majd óvatosan álljatok meg, mert több kiló szög (!!!!) van a pocsolya alján. Apám még mindig nem tért észhez, és ez még mindig dühíti, majd felsorakoztatja a több éves és évtizedes sérelmeket. Aztán jön az "új" család, hogy anyám igazán figyelhetne a régi helyett most már ránk is. Ebben csak az a szép, hogy ilyen szempontból több évet töltött az "újjal", vagyis velünk, mint a régivel, vagyis nagyimékkal. A következő napirendi pont pedig a "mert az eddigi veszekedéseink 90%-a a szüleid miatt tört ki" - mondta apám. Aztán anyám, hogy a tieidre is lehetett volna mondani, csak nem mondtam.
Annyira szeretem a sárdobálást... És elvárnák, hogy majd mindezek ahogyan lecsengtek, kezdjek hozzá tanulni. Egyébként meg szinte biztos, hogy amikor az egyik kiteszi a lábát, a másiktól megindul a panaszáradat, és a másik lehülyézése, majd fordítva. És még csodálkoznak néhányan, amikor azt mondom, hogy minél hamarabb el akarok költözni tőlük, és hogy amikor bármelyik is itthon van, nem tudok sem tanulni, sem semmivel haladni normálisan?! Ez is egy szép nap lesz, már látom...

Hoppáré

Azt hiszem, megint előtörőben az a furcsa érzés. Tervezéssel vegyített mámor, mely oly gyorsan tűnik, mint ahogyan megjelent. Három nap - körülbelül ennyi jut csak a szertefoszlásig. Hirtelen távozik, s csak néha hagy űrt maga után. Néha olyan, mintha meg sem történt volna. És a tárgya? Mindig más. Megvalósítása? Ha hirtelen nekiugrok, akkor is felesleges, vagy csak a fejemet verhetem a falba utána, hogy már megint mekkora idióta voltam/vagyok - és még leszek is. A mostani hoppáré pedig a tavaszhoz köthető, és - vigyázz, meglepetééés! - a növényekhez. Hogy milyen növényeket kellene majd a kiürülő balkonládákba beszerezni, és mivel lehetne feldobni a kertet. Amire gondoltam, hogy mindenféle-fajta színű primulát kellene venni. De mindezt titokban, mint ahogy az elültetésük is így lenne jobb, csak nem tudom, hogy anya ültetett-e olyan helyre, ahol eddig nem volt virág. Továbbá, hogy rendezni kellene az ibolyáimat - fiatalítás, átültetés -, és egy alapos leltár sem ártana, csakhogy néhány levél még most hozza pici sarjait.
És mindezen felül szeretnék folyamatosan és sokat hímezni, aminek csak az egyre közeledő szigók szabnak gátat... Hát igen. Mindig azt kell csinálni, amihez morzsányi kedve sincs az embernek...

Álmok

Ma reggelre 2 fura álmom is volt. Az elsőben a volt matektanáromnál voltam órán. De nem látogatóban. A volt csoporttal ültünk, és hallgattuk a különböző magasröptű matematikai gondolatokat, amit elvileg már tudni kellett volna, gyakorlatban az egészből egy szót sem értettem. Jellemző.
A másodikban egy általános iskolai volt osztálytársam szerepelt. A húgának akartak ugyanolyan kocsit venni, mint az enyém. Csak azt nem értem, hogy miért nem szállt be mellém. Inkább futott Fruzsi mellett. Pedig én jól vezetek!