Ipolytarnóc

Reggel korán kellett kelnem, hiszen ma volt a tantestületi kirándulás. Mi csak nyolcan voltunk, de megtelt a busz, mivel Hernádnémeti tantestületével közösen keltünk útra, vagyis sokan keltek, a miskolciak meg csatlakoztak hozzájuk a Metróval szemközti Agip kútnál. Odafelé közel 3 órás út vezetett azoknak, akik később csatlakoztak a menethez, a többiek ekkpr már 4 órája ültek buszon. A programban sok minden szerepelt, összesen kb. 4,5-5 km-t gyalogoltam.
Elsőként a tanösvényhez sétáltunk el, ami a parkolótól 700 m-re volt. Majd következett az ipolytarnóci megkövesedett ősfák, lábnyomok, cápafogak és egy 3D-s mozi megtekintése (1,5 km). Utána a vállalkozóbb szellemű kollégákkal végigszáguldottunk a szuszogós biológiai tanösvényen (kb. 2 km, aminek nagyjából a fele felfelé ment, meg rajta mi is). Fincsi ebéd következett: husi mustáros öntettel, krumplipürével, kovászos uborkával. Desszertnek 2 gombóc fagyit kaptunk, amikor nem sokkal voltak nagyobbak a fürj tojásánál. Még jó, hogy Sanyától kaptunk Balaton szeletet. Az egyiket még ott megettem, a másik már a fiókomban lapul, várja a sorsát. Ebéd után kicsi beszélgetés és pihenés után 4D-s (!) moziba ültünk be. Ez abban különbözik a 3D-től, hogy nemcsak a látvánnyal érzékeltet, hanem a szék is mozog alattad. Zseniális!!! :)
Az időspirál, az ajándékbolt, a bükkábrányi ősfák és az őslények figuráinak megtekintése után nagy kaland következett: a függőhíd! Igen, én felmentem és végigmentem a biztonsági köteles, karabineres, keskeny, védőhálós, 150 m hosszú pályán. S bár addig álmos voltam, ha kellett volna, a kaland után rohantam volna addig, amíg vigyorogva össze nem esek. Legalább egy órának el kellett telnie, míg nem vigyorogtam (annyira). Sokat mondok azoknak, akik emlékeznek a kalandra (és utána a visszavágyódásra, győzködésre és nyafogásra): kb. olyan euforikus érzés volt, mint a bányajárás Selmecen.
Nem sokkal később már indultunk hazafelé, a határt átlépve, és az odaútnál gyorsabban távolodtunk Ipolytarnóctól. .Képekkel, emlékekkel. Büszkeség érzéssel, hogy megcsináltam, végig mentem a függőhídon. És hálával, hogy ott lehettem.

Véletlen?

Adott egy történet - három kötetben (erről hamarosan bővebben). Készült ebből film - trilógia. A történet néhol eltér, sok a kihagyás, de ez egy másik poszthoz tartozik majd...
A Függelékét olvasva, elmélyülve a regény nyújtotta világ utolsó morzsáiban, egy pillanatra megálltam. Emlékeztem. Egy részre a második kötetből. Akkor és ott jelentéktelennek tűnt. A szereplők alakja a film szerint jelent meg, a helyszín viszont a könyv alapján élénkült meg. Leperegtek az események. A találkozás, a tettek, az útra engedés. Akkor. Ott.
Aztán néhány órával később bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam. Megálltam egy csatornánál. Abból a történetből készült a film, amivel aznap foglalkoztam. Már nagyjából 40 perccel azelőtt elkezdődött. És én nem tudtam róla. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy annál a jelenetnél sikerült bekapcsolódnom, amelyik órákkal hamarabb beugrott, lejátszódott bennem.
Égi jel? Pusztán véletlen? Vagy csak szerencse? Nem tudom. De talán nem véletlen...

Lépcső

Gyakran okozott problémát, felfelé és lefelé egyaránt pontozásra ítélhető tornagyakorlatokat mutattam már be rajta. Volt gurulás a lábat színesre festő kék klumpámban, ami végül a hátam közepén landolt. Aztán egy olyan is, amikor a feljebb lévő lépcsőfokról szedegettem a fűszálakat felfelé az alsóról, és előre borultam. (Utóbbinak a büntetése az volt, hogy délután nem szedhettem virágot...) Pottyantam a rezervátum lépcsőin, egy nap alatt kipróbáltam mindkét lépcsősort. Az egyik legemlékezetesebb egy mámoros KBT szakest után történt. A korsó egyben maradt, a fenekem megfájdult, de rögtön két gépész fogott közre, nehogy tovább guruljak.
A legutolsó esésem viszont még mindig kísért. Ballagás és évzáró --> szép ruha, magassarkú. A problémát egy pici sár okozta olyan helyen, ahol majdnem minden nap legalább egyszer elmegyek. Jobb láb egyenesen kinyújt, bal spiccelve a fenekem alá kerül. Közben utóbbit végighúzom a lépcsőfok élén. 10 pont, aki szerint kevesebb, annak... nem mondok semmit. Következmény: varas lábfej, ami délutánra szeret bedagadni. Viszont a Bepanthennek köszönhetően egész jól gyógyulgat...