Szakmai nap

Késő volt, mire hazaértem. Bár hosszú volt a délután, mégis repültek az órák. Jó társaság, témák, és mindez kikapcsolódást nyújtó környezetben. Nagyon megérte a tegnap! És a mai és holnapi nap is tartogat még meglepetéseket. :)

A három testőr és a jeti vagy mi a pék

Szombat este. Egy hosszú munkahét végén. Mert megérdemeljük. :)

Hihetetlen volt az előadás! Még mindig zúgnak a fejemben a poénok, jönnek elő újabbak és újabbak, bár mindet felidézni képtelenség lenne. "Fénypázma", felső oktatás, forduljon jobbra. És a kakaós csiga. A jelenetek, amiken látszott, hogy rögtönzött részek, és ők is legalább annyira élvezték, mint a közönség.
Előadás után pedig forró csoki, a nap, a hét megkoronázásaként.

Köszönet mindezért Edinának és Zitának!! :)

http://www.youtube.com/watch?v=-3SYkWF1Pic&feature=relmfu

M. C. - Kicsit másképp

Venni egy szoknyát X Ft-ért: jó.
Venni egy harisnyát Y Ft-ért: jó.
Csinosan felöltözni és bezsebelni az elismerő szavakat: nagyon-nagyon-nagyon jó.
Levenni végre a cipőt, ami itt-ott feltörte a lábacskámat: felbecsülhetetlen.
Ebben a pillanatban rájönni, hogy a bal lábamon az új harisnya kilyukadt, és fogalmam sincs, mióta, de a nagylábujjam szabadon tapisgált a cipőben: no comment...

Hát igen. Ez vagyok én. :)

Újra

Ismét éledeznek a megérzéseim. Egyre több van belőlük. Vagy csak jobban figyelek a jelekre? Inkább az előbbi. De ami biztos, hogy mostanában egyre kevesebb hibával sikerül ennek köszönhetően átlátnom azokon a bizonyos szitákon. És ez így jó.

Tapasztalat

2 nappal húsvét előtt megsütöttem 2 tepsinyi püspökkenyeret. Karácsony előtt két választásom lesz. Vagy többet sütök belőle, vagy csak szenteste napján. Túl gyorsan fogy... :)

Vérlázító

"Ezek" itt az előbb megették az egész mogyorós csokimat. Mindet. És nekem egy falatot sem hagytak. Ez felháborító!

De mindennek van jó oldala. Holnaptól szünet. Hogy ez hogyan függ össze a felfalt csokimmal, azt nem tudom.

Izgalmak sora

A tegnapi hazaút nem volt zökkenőmentes. Kezdődött az erdő kellős közepén juhász és juhászkutya nélkül csatangoló kóbor birkákkal, amik az út mindkét oldalát kóboroltak nagyobb nyugalommal, mint amit én éreztem. Mondjuk a tömeg jelenthette nyugalmuk kiindulópontját, mivel voltak vagy harmincan.
Telkibányánál egy vicces mókus szívatott meg. Fogta magát, és elém rohant. Majd miután megálltam, vígan ugrándozott vissza a fa nyújtotta menedékbe.
A harmadik a homok volt. Csobád előtt ugyanis hatalmas homokvihar tombolt. Ilyen lehet a sivatagban, mikor feltámad a szél. A látótávolság 20-30 méter lehetett. Csak a remény volt, hogy nem megyek bele senkibe, és engem sem találnak el hátulról.
És hogy a negyedik se maradjon ki, folyamatosan küzdeni kellett a széllel, mely szinte végig dobálta az autót.

A végére elfáradtam. Nagyon.