Hűvös

Enyhén hűvös van. Vagyis inkább már hideg. Ez miben nyilvánul meg? Fáznak az ujjaim és az orrom is... Kellene most már tényleg egy orrtyű...

Hospitálás

Az elmúlt 3 napban 2 suliban is voltam, és immáron elkezdődött a tényleges hospitálás.
Az egyikben hétfőn voltam, s a következő történt. 2 órát kellett volna lehospitálni, vagyis valahol hátul, egy sarokban megfigyelni, hogy milyen módszerekkel dolgozik a vezetőtanárom, és hogyan reagálnak minderre a diákok. Azonban a tanáromnak elég sok papírt kellett kitöltenie a tanévben meg nem jelet tanítványai miatt, valamint a kooperatív tanítással kapcsolatos megbeszélésen is részt kellett vennie, így hát az óra előtt 3 perccel megtudtam, hogy miután engem bemutat, kezdenem kell valamit az osztályokkal. Hogy mit gondoltam ekkor? Zavaros. Kb. a "Na neeee!!", "Elrohanni ér?", "Most mégis mit kezdjek velük?!", "Én? Oda? Be? Egyedül? Óóóóráááát??!!" fogalmazódott meg egyszerre, miközben arra sem volt szinte időm, hogy feleszméljek a rettegésből, mivel máris a katedrán találtam magam, miközben a vezetőtanárom bemutat, aztán csukódik az ajtó, és egyedül vagyok egy csomó vadidegen gyerek előtt, miközben valahogyan túl kellene élni a maradék 43 percet, meg majd még a következő órát... Mit tehet ilyenkor a kezdő tanárjelölt? Bemutatkozik újra, majd mindenkit megkér, hogy egyesével mutatkozzanak be - ezzel is megy az idő. Mesél egy kicsit magáról, hogy éppen hogy és mint került oda, ahol most van (és olyan helyzetbe is...), milyen tapasztalatai vannak az egyetemmel. Aztán próbál kérdezgetni az iskoláról, meg hogy mit mivel, hogyan szokás itt, és vajon a hírneve tényleg olyan-e az intézménynek, mint amilyen valójában (erre a válasz összefoglalva: mégolyanabb...), és hasonló nyalánkságok. Így szépen, lassan, csordogálva el is telt a 2x45 perc. Bár volt néha olyan érzésem, hogy most mi a fenét kérdezzek tőlük, azért azt hiszem, egészen jól meg tudtam oldani a feladatot. Nem merültem el a mély vízben, amibe belelöktek, nem fuldokoltam, és viszonylag keveset lebegtem az úszás közben. Mellesleg megjegyzem: annak, hogy én oda előre kiállok 25 tanóra hospitálás után kellett volna bekövetkeznie... Most már viszont minden alkalomra készülök, hogy mi van, ha megint be kell ugranom...

A másik suliba tegnap és ma töltöttem délelőttöm nagy részét. Mivel az ottani vezetőtanárom csak a saját osztályában tanít magyart, így a keddi napot arra szántam, hogy több tanórájukat megfigyeljem. Rendes osztálynak tűnik a csapat, nem nagyon zajosak, és a mai helyzetekhez képest rendesen odafigyelnek órán. Bár Az ember tragédiáját nem nagyon olvassák, és ezért holnap dogát is írnak majd szegények.
Ma pedig az egyik társadalomismeretet tanító antropos kollégával töltöttem a napot, így végre életemben először olyan órán ültem, amit a másik suliban tanítanom kellene majd: társadalomismeret. Mi a tapasztalat? Csak magamban felsóhajtottam, hogy ha lett volna ilyen óránk anno, akkor a bónusz az ilyen kaliberű tanár lett volna.

Alkotás

Volt már olyanod, hogy egyszerűen valamit alkotnod kell? Egy belsőkésztetés, melyet elnyomhatsz, de idővel újra és újra, és egyre erősebben tör rád? Furcsa érzés, nem igaz?! Nos, mostanában egyre többet érzem azt, hogy valamit meg kellene festenem. Ne kérdezd, hogy mit. Magam sem tudom. Néha beugrik egy-egy kép, és látom a kezem, ahogy ceruzával, tollal, ecsettel húzza a vonalakat, vagy az ujjaimmal kenem el, az alkotás pedig gyönyörű, legalábbis amennyit látok belőle hirtelen. Egyre nagyobb a vágy, hogy elkészítsem a képeket. Csak néhány bökkenő van: nem emlékszem rájuk teljesen, és nincs olyan kézügyességem sem, amivel el lehetne készíteni őket...

Sördögök

Tegnap este koncerten voltunk. Ismét péntek, ismét csajos buli. Zsúval és Fucival a szinvaparki Amszterdamban hallgattuk a Sördögök nevezetű zenekart. Mit is mondjak? Egyszerűen fantasztikus volt!! Fiatalok, pörgősek, nagyon jó dalokat dolgoztak fel. Látszik rajtuk, hogy nem azért játszanak a közönségnek, mert valamiből meg kell élni. Egyáltalán nem. A közönségnek játszanak, és önmaguk szórakoztatására is. Az énekesek hangja nagyon jó, és a hangszerekhez is prímán értenek. Simán helyük van Rocktóberen (ami ténylegesen októberben van) vagy MEN-en! A számokat, amiket játszanak mind a saját ízlésükhöz igazították. Ami mégis talán a legjobban tetszett, az Az operaház fantomja egyik számának feldúsított változata. Minderre a reakció csak ennyi volt: WOW! És csak úgy bónuszként megjegyzem: melyik zenekar az, ahol nemcsak ingyen hallgathatod a zenét, de még tortát is kapsz? Na jó, oké, ebbe beletartozik az is, hogy 3 tag mostanában ünnepli a szülinapját. :)

Hospitos megbeszélés 2.

Tegnap sikeresen találkoztunk a másik tanárommal, akinél hospitálni fogunk. Nagyon rendes, szimpatikus hölgy. Egyetlen bökkenő, hogy egy héten összesen 5 db magyar órája van. De ezt is orvosolhatjuk. Mindenesetre azt hiszem, a két vezetőtanárommal megfogtam az Isten lábát!

Hospitos megbeszélés 1.

Ma reggel (mint már korábban is említettem) korán keltem. 7.55-kor indult a busz, amivel mentem, vagyis mentünk, még pontosabban mentünk volna, ugyanis csak én voltam rajta. Nem, nem egyedül az üres buszon. Csak Fuci nem volt rajta, aki pedig a kísérőm volt. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy van a suli. Így hát amikor a koliknál sem szállt fel, telefon elő. Miután felvette csak ennyit mondott "Bazd meg!", majd kb. 25 perccel azután, hogy leértem a végállomásra, ő is megérkezett. Utána irány a suli, ahol szerencsére nem pont becsengetésre futottunk be, hanem az óra kellős közepére, így nem kellett annyit várni. A vezetőtanárom nagyon jófej, segítőkész, és bár kevés órája van, még kevesebbet ajánlott, mert néhány osztályba inkább nem akar beengedni.

Reggel

Világ életemben bagoly típus voltam, az éjszakázást jól bírtam, de cserébe kellett az alvás másnap. Tegnap ismét nem sikerült normálisan elaludni, így bekövetkezett az, ami már nagyon régen nem: hajnali fél7 előtt csörgött az ébresztő. És olyan dolog sem volt már évek óta, hogy véletlenül a Szundi üzemmódot kapcsoltam be észrevétel nélkül, így már az egész család felkelt...

Nyűgös

Ma nyűgös napom van. Nem szoktam ilyen lenni túl gyakran, de ha mégis, akkor nagyon. Az egész tegnap kezdődött balekoktatáson. Éhes voltam, fáradt, és a cipőm (igen, ugyanaz) még mindig (vagy már megint) sikeresen tört és nyomott, ráadásul a talpam is megfájdult. Szép kis baleset... Nem is voltam túl sokáig, oktatás után jöttem haza, amikor is a buszra kb. 20 percet kellett várni... Na ekkor kezdtem nagyon nyűgös lenni. Hazaérve már megint nem tudtam túl hamar álomba merülni. Reggel meg fél8kor keltem, és beállítottam az órát, hogy ne 8kor, hanem fél9kor keltsen fel. Közben arra gondoltam, hogy vajon lesz ma óra? Hát igen... Megint nem hallgattam a megérzésemre, és majdnem lekéstem a buszt is... Csak azt nem tudom, hogy minek a Neptun, ha nem küldenek semmit, hogy "hahó, ti szerencsétlenek! kari tanács miatt ma elmarad a zóra"... Így aztán irány haza, fél órát itthon töltök, majd irány vezetni. Másodszor nem volt szerencsém: a busz az orrom előtt elsuhant. Aztán a villamos is... Úgyhogy késve, de befutottam. És mentem 70-nel. Nem szeretem a kuplungot. Sem a sávokat. És azt a sok barmot sem, akik a húdejókocsijukban ülve azt hiszik, csak ők vannak az utakon... De láttam egy jó rendszámtáblás kiírást, ami nagyon megtetszett: "Ne villogj, ne dudálj NŐ VEZET!" Hehe ilyen majd nekem is kell!! Meg menetben láttam egy srácot, aki hasonlított a kiszemeltemhez, és kézen fogva ment egy lánnyal. A busz tovasuhant, de 90%, hogy nem ő volt. De azt hiszem, mindent elmond arról, mennyire szeretném már látni, hogy már lassan mindenkiben, aki csak kicsit is hasonlít rá, őt keresem...

Csajos este Zsúval

Ma csak úgy, szimplán csajos estét tartottunk. Persze itthon a fogadtatás már megint a "nagyon részeg vagy" volt... Ennek ellenére írok most - már amit gondolnak jelenlegi állapotomról...
Drága Zsú! Ismerlek, és mivel tudom, hogy olvasol, ezért értékelni fogod a most következő szavakat!
Vivat Bölcsész!
Vivat Őszinteség!
Vivat Barátság!
A mai este nagyon sokat jelentett nekem. S Te is ismered jól a nótát, melynek utolsó sora a következő:
"Barátság szent s örök!"

Jó Szerencsét!
Vivat Bölcsész!

Gasztropercek 1. - Paradicsomos-halas-babos saláta

Már egy ideje bennem van, hogy a blogomba recepteket is írok. Vagy olyat, amit nem könyvből lestem ki, vagy olyanokat, amiket leírás alapján készítettem, és jól sikerültek, vagy valamiért megfogtak, esetleg máshogyan jobban lehet elkészíteni - szerintem. Így kezdődjék is el a Gasztropercek rovat. Ha valaki kipróbálta ezeket a recepteket, és ízlett, vagy nem ízlett, esetleg máshogyan készíti, több vagy kevesebb hozzávalót tesz bele, írja le bátran!

Paradicsomos-halas-babos saláta

Hozzávalók:
- 1 púpos evőkanál (ek.) cukor
- 1 ek. citromlé
- 1 csipetnyi szárított, kézzel morzsolt oregánó
- 1 csipetnyi szárított, kézzel morzsolt izsóp
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 1 kisebb fej lila hagyma
- 1 kisebb fej, vagy (nagyságtól függően) 1-3 cikk fokhagyma
- 1 kanál mustár
- 4-5 kanál ketchup
- 3-5 kisebb megfőzött, héjától megszabadított paradicsom
- fél édes zöldpaprika
- egy közepesen, vagy enyhén csípős paprika vége (nem a csutkája, hanem a hegye)
- 1 sima babkonzerv
- 1 paradicsomos babkonzerv
- 2 doboz olajos hal
- késhegynyi őrölt csípős paprika
- só
- őrölt bors

Elkészítés:
A kanál cukrot, citromlevet egy csipetnyi sóval, őrölt borssal, késhegynyi őrölt csípős paprikával, mustárral és ketcuppal összekeverem, majd a szárított és morzsolt oregánót és izsópot is bele teszem . Hozzáadom a fokhagymát, melyet vagy nagyon vékony szeletekre vágokés még tovább aprítok, vagy átnyomom fokhagymaprésen. Ezt követi az apró kockákra szeletelt vörös és lila hagyma, majd pedig a szintén apró kockákra vágott zöldpaprika, illetve a vékony csíkokra szelt csípős paprika. Jól összekeverem, majd hozzáadom a meghámozott, főtt, darabolt paradicsomokat (ez nem fog egyben maradni, de nem is kell egyben maradnia). Utánízesítem sóval és borssal. Ezt az öntetet (mert ekkor még annak néz ki) nyugodtan adhatjuk akár sült, akár grillezett húsokhoz. Következő lépésként a két babkonzervet is beleöntjük az eddigiekbe, és összekeverjük. Ezt a paradicsomos-babos készítményt akár egyszerű főtt tésztán is tálalhatjuk. Ezt követően utolsó előtti lépésként hozzáadjuk a 2 olajos hal konzerv tartalmát (tehát a halat és olajos levét is), a halat nem túl apró darabokra vágva. Végső mozdulatként kóstolás után még ízlésünkhöz igazítjuk az ételt. Ezt követően hűtőbe tesszük, és legalább fél napig állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Névnap

Csütörtök este előre ittunk az nagy brummogó bőrére. Történt ugyanis, hogy Fuci tesója, Ildi (akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint nekem), előre hozta egy hónappal a birthday-partyját. Így a péntek este, amikor is a névnapom volt, nem vált alkalmassá az ünneplésre. Tehát csütörtökön irány a Liget, ahol múlthéten is megfordultunk vala, csak éppen Fucit ünnepelni. Zsúval, Fucival és Danival mentem. Roli sajnos dolgozott, így ő nem lehetett ott. :( Később csatlakoztak a többiek is, és volt ott beszélgetés a kötelező olvasmányokról, a külföldi férjet/feleséget szerezni papírért dologról, és még sok minden másról. Egyik gólyánknak megtanítottam, hogyan kell a balekgyűrűt összerakni. Jóval hamarabb sikerült neki, mint nekem anno... :) Ettünk megaburgeres hatalmas hamburgert, és kaptam egy mosolygós kulcstartót, ami a fal helyett a kulcscsomómra került, valamint 2 levelet kedves szavakkal. Annyira jó este volt!
Péntekre úgy terveztem, hogy ha felköszönt az a bizonyos valaki, akivel húdejólenneegyüttlenni, akkor megpróbálom lecsábítani, hogy igyunk már meg valamit a városban. Felköszöntött, ami nagyon jól esett, de sajna a találka nem jött létre :( Ennek köszönhetően a névnapom estéjét Csernussal töltöttem. Igen, emlékszem, hogy majd írok róla bővebben, és egyenlőre az időpont továbbra is majd. Egyébként (csakhogy ugráljak kicsit az időben, mert úgy talán nem annyira követhető a dolog, és csak úgy csakazértis) a nap nagyrészét (miután fél11kor sikerült felkelni...) azzal töltöttük, hogy kereskedésből kereskedésbe járunk, és nem túl régi, nem túl ütött-kopott és nem túl használt használt autót kerestünk. Hétfőn megy is majd apa az egyik munkatársával, és elviszik egy körre az egyik kiszemeltet. Lehet, hogy lesz egy hófehér Suzuki Swiftem?!

Cipő

Mint minden évben ilyentájt szokás, ismét elkezdődött a balekoktatás. És mint olyanhoz, egyenviselet dukál, amihez pedig elegáns cipő tartozik. Ez a cipellő olyan fél éve van meg, és már elégszer tört borsot az orrom alá. Vagyis nem borsot és nem az orrom alá, hanem sarkat és az én lábamon. Most írhatnátok: Ragaszd le!... DE!! Én megtettem! Leragasztottam! És az a köcsög ragtapasz vagy nem bír ott maradni, vagy feljebb/lejjebb kerül, mint kellene... És ennek a következménye: már megint úgy néz ki mindkét lábam, mint amit jól helybenhagytak... De most komolyan! Miért is kell a nőknek magassarkú, kényelmetlen cipőket viselni? És ki volt az az idióta, aki mindezt kitalálta??...

Görömbölyi ősz

Tegnap Görömbölyön jártam Editék pincéjénél. Nem, nem magamtól tévedtem oda. A Görömbölyi ősz rendezvényen belül főzőverseny volt, és Edit unokatesója valami istenit főzött! Bár a zsűri szerint nem volt dobogós, szerintem mégis a legjobb volt annak ellenére, hogy a többit nem kóstoltam. Beszélgettünk, kártyáztunk, elsétáltunk a tóhoz. Este pedig kisebb karaoképartyba keveredtünk, igaz a vokál szerepe maradt csak meg nekünk. Ami meglepett: 6-8-10 éves gyerekek is ismernek még olyan számokat, amik már akkor is réginek számítottak, amikor mi voltunk ennyi évesek. És ez nagyon helyes!! A délután gyorsan eltelt. És Edit retteghet, ha lesz szalonnasütés, akkor nagy valószínűséggel ott leszek! - már ha meghív :)

Szoptóberfeszt helyett

Megint a Rocktóberfeszt időszakát éljük. Szeptemberben. No comment, mert az nem lenne szalonképes. Ellenben ma, vagyis már tegnap az idei évi nemzetközi Fuci-nap került megrendezésre. Ismerősök, jó barátok, Liget, alkohol. Mi kell még? Hiszen elég az, ha az ember jó társaságban van, és jók a témák, amikről szó van. Ahogyan fogyott a szesz, fogytak az emberek is. Na nem azért. A híres-hírhedt miskolci közlekedés átka, hogy van egy bizonyos időpont, amikor egy másik bizonyos időpontig csakcsupán két lehetőség van arra, hogy eljussunk egyik helyről a másikra: taxi vagy lábbusz. És emiatt bizony többen is úgy látták, hogy idejekorán távoznak. Hogy én miért is nem vagyok ott? Ennek egyszerű az oka. Az ünnepelttel úgy döntöttünk a saját érdekében, hogy immáron ideje hazafelé venni az irányt. Először a lábbuszra gondoltunk, amiből taxi lett. De legalább hamar itthon vagyok. Mielőtt elindultunk, volt Fucival egy érdekes, ámde lényegre törő beszélgetésünk.
J. R. Ward könyveiről, illetve Csernus A NŐ és A FÉRFI című munkáiról a későbbiekben tervezek majd egy hosszabb, alaposan átgondolt bejegyzést. Ezek kapcsolódnak erősen a beszélgetés témájához, megvilágítanak dolgokat. Kezdjük az előbbivel, ebbe ékelődve kerül majd néhány dolog, aminek ihletét A nő-ből merítettem, már amennyit sikerült elolvasni eddig.
J. R. Ward könyveiben a vámpírok modern, rappel és technóval, droggal, és csúcstechnológiával felszerelt világában találjuk magunkat. Mindegyik könyv egy-egy vámpír harcos történetét mutatja be, szemszögéből közelíti meg a történetet, miközben az idő folyamatosan halad előre. Azonban ez mind csak máz. Ha lecsupaszítjuk az egészet, akkor két dolgot látunk: férfit és nőt. Bár tudjuk, sejtjük, hogy a végén minden happy lesz, ennek ellenére is folyamatos buktatókat vannak, amikkel az adott kötet főszereplőinek meg kell küzdenie. Egyetlen dolog nem változik. A férfi férfiként viselkedik, tud udvarolni, jelzéseket adni, szeretni, és NEM VÁRJA EL, hogy a nő fusson utána. És ez az, amire sok nő vágyik. Hogy meghódítsák. Itt nem méregdrága ajándékokra és luxusra kell gondolni. Érintések, mozdulatok, mimika, szemkontaktus; igaz a sorrend fordított, de ezeket érezni, éreztetni kell. És a nő dolga, hogy mindezekre reagáljon, és viszonozza az érintéseket, mozdulatokat, mimikát, szemkontaktust.
Sajnos a mai világ egyik nagy hibája, hogy a férfiak elkényelmesedtek. Gondoljunk bele. Hány férfi van, aki kezdeményezett a kapcsolat elején?! Hány férfi van, aki nem várta, hogy a sült galamb a szájába repüljön?! Egyre kevesebb. Főleg, hogy a mai fiatalok közül némelyikről nemhogy azt nem lehet eldönteni, hogy melyik nemhez vonzódik, hanem azt sem, hogy melyikhez tartozik...
Most komolyan. Mitől férfi egy férfi? Attól, hogy szőrös, büfög, fingik, és valami lóg a lába között? Vagy attól, hogy FÉRFIKÉNT viselkedik, és meg meri tenni az első lépést?! Félreértés ne essék, nem akar senki sem egy szentet.
Hiszem, hogy nem vagyunk kevesen, akik azt érzik, hogy rossz századba születtek. Nem kell sokat visszamenni az időben, bőkezűen 100 év is megteszi. Amikor még volt udvarlás. Amikor nem a nő rohant a férfi után. Amikor a jelzések egyértelműek voltak, és nemcsak tudtak is mit tenni az emberek velük, hanem világos is volt számukra, hogy mi mit is jelent.

Hirtelen felindulás

Lassan vége ennek a hétnek is, mármint "tanulmányi" szempontól. Van néhány órám: kedden és szerdán 1, csütörtökön egyik héten egy, a másikon meg kettő. Fantasztikusan jó lenne ez az állapot, ha nem kellene majd hospitálni járni.
A mai egyik órám sikeresen elmaradt. És mikor derült erre fény? Amikor már fél órája ülünk a tanszéken, és Levente felhívta a tanárt. Hjajjj... Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy mire való a Neptun... De ennek köszönhetően hirtelen felindulásból irány a város. Ennek következménye: 3 felső. Amik nagyon jót tettek az önbizalmamnak. Csak nehogy belelendüljek, mert akkor az nem fog túl sok jóhoz vezetni. Mármint a vásárlás. Vagyis a túl sok vásárlás. Hamarosan indulni kéne, este Fuci névnapot ünneplünk. Ma is jó estém lesz! :)

Meggyőzőképesség

Nem is tudtam, hogy ilyen jól meg tudok győzni embereket. Jó, jó. Igen, kell az ő hajlandóságuk is hozzá, de akkor is. A történetet így hangzik.
Fuci és Zsú meglátogattak ma délután. Nem, nem csak úgy. Zsúnak a tárgyakkal kapcsolatban segítettem, Fuci pedig meghozta a könyveimet. Miután mindezt lerendeztük (meg már közben is) beszélgetni kezdtünk. Így a lányok eldöntötték, hogy mivel nekem úgyis a koli felé kell majd vennem az irányt, ők is lemennek az egyetemre, és isznak egy kávét (meg ami még utána jön). Igenám, de megéheztek. Én meg adtam nekik egy kis rakott krumplit. Meg is ették, nem arról van szó. Csakhogy utána szépen kezdte elnyomni őket a buzgóság felé vezető úton álommanó tevékenységének köszönhetően a fáradtság. Ebből kisült, hogy ők bizony nem mennek le kávézni. Felszálltunk a buszra, majd nem sokkal később le is, és vártunk Zsúval egy másikat, majd elindultunk Fucival a lakásuk felé (arra kell menni, hogy az ösvényhez érjünk), és kb 5 percig lyukat beszéltem a hasába, hogy deeeee, jöjjön le, és hogy ha lekísér, várok vele egy buszt, és így nem kell felfelé gyalogolnia (elfelejtett kenyeret venni...), és végül sikerült meggyőznöm. Aztán ennek következménye lett, hogy miután a Valéta gyűlésnek vége lett, a Rockyban találkoztam Fucival, aki már egészen megélénkült akkorra.
Hát ez történt.

Ja, és egyre jöbban élvezem a forgalmat: ma csak egy piros lámpa volt, amin majdnem áthajtottam, de egyébként egészen jól ment! :)

Zene

Én szeretem a zenét. Főleg a régebbi számokat. És hiszem, hogy a mulatósnak is megvan a maga helye és ideje. De az, hogy a felső szomszéd "éneklése", bocsánat, nyivákolása után olyan hangerővel kell hallgatni, mintha itt szólna a rádióból... Köszönöm, nem kérek belőle... Remélem végleg abbahagyta, különben megint anyázás lesz a radiátorcső és a vonalzó erőszakos érintkezésével együtt. Pláne, ha a dobogást, amit táncnak hisz, tovább folytatja. Antiszociális vagyok, na...

Betegeskedés

Nem elég nekem az alvásproblémám (egész nyáron alig volt éjszaka, amit végigaludtam, de ezt főleg a melegnek tudtam be), amikor aludhatnék, akkor az eső nem hagy. És ehhez jön még a torokfájás is. Fantasztikus... Igazán tudom élvezni... De komolyan... Ezzel az erővel kaktuszt is ehetnék. Azt hiszem nem tett nekem jót a tegnapi öregasszony a buszon. Mellém ült, és végigkrákogta az utat...
Kivételesen egy cikket is hoztam, vagyis inkább csak részleteket.

"Az új influenzavírus jelenlétét igazolták a vizsgálatok a csepeli Adu-iskolában megbetegedett gyerekek egy részénél - közölte az ÁNTSZ. A vírust tanároknál is kimutatták. [...] Az önkormányzat tájékoztatása szerint péntek délután értesültek arról, hogy csütörtökön több mint 110 gyermek lázasodott be Csepelen, az Adu Oktatási Központban. Először 10-15-en jelentkeztek tüneteikkel a pedagógusoknál, az iskola vezetőinél, akik azonnal értesítették a kerületi ÁNTSZ-t. [...] Pénteken az iskolába járó ötszáz diák harmada jelent csak meg, a többiek otthon maradtak."

Forrás: http://www.fn.hu/egeszsegugy/20090904/ujinfluenzasak_csepeli_gyerekek/

Hát igen, az évkezdés mindig rejteget veszélyeket. Nem elég a gyerekeknek a koránkelés és a gerincet megterhelő nehézségű iskolatáskák (némelyik a kisdiáknál is nagyobb...), most kezdődik csak az influenza-szezon. Csak azt tudnám, mi lesz itt télen?!

Forgalom

És íme, elérkezett a nagy nap. Ma forgalomban vezettem. Nem csalás, nem ámítás, és nem is családi csomagolás. Szerencsére mindenki túlélte, és egyetlen kocsi sem sérült. Hála az OMSZ-nek, mindvégig biztonságban érezhettem magam, hiszen lépten-nyomon láttam mentőautókat, így ha valami galiba történt volna, közel a segítség. Bár volt egy biciklis, aki kettőt tekert, egyet hajtott lábbal, és közben még össze vissza kormányzott is... Éééés, ma már váltottam 4-be is!! Jóó, ez sokaknak nem nagy szám, de nekem eddig a 2 volt a max (kivéve egyszer, amikor a rutinpályán félreváltottam...). Ja, és köszönöm mindenkinek, hogy nem rohangált az utcán. Ha kérhetlek benneteket, tartsátok meg a jó szokásotokat holnap, valamint hétfő, kedd és péntek délelőtt is!!

Ui: A tegnapi krumpliásásnak köszönhetően végre érzem, hogy a combomon nemcsak zsír van, hanem izom is leledzik...

Neptunka+antropos jövőkép, avagy szakdoga III

Ma ibolyákat ültettem délután, vagy 3 órán keresztül. Azonban most nem a 66 meglévő cserépről írnék, hanem egy részben fiktív történetről. Részben fiktív? Inkább szinte teljes egészében magáról a valóságról.

Ez a nap sem telt el unalmasan. A reggelt rögtön Neptunka "csodálatos" gondviselésének köszönhetően tárgyfelvétellel kezdhettem. Mint gondoltam, most sem volt zökkenőmentes. Az egy dolog, hogy tengeristenünk hasonmásának rosszul jár az órája, nadehátkéremszépen, ezt még valamennyire meg is engedheti magának. De hogy a pedagos tárgyak valamiért nem akartak megjelenni (ismét...) a kezdet kezdetén, az azért enyhén felháborított, és ennél is jobban fel lettem volna, ha éppen úgy járok, mint egy-két ismerősöm: részlegesen vagy egyáltalán nem jelentek meg később sem... Szép ügy, mondhatom. Antropon már csak egyetlen egy hiányzik, a szakdoga szeminárium III. Hmmm... Már látom a következő jelenetet.
Szereplők:
- értetlenkedő, avagy majdnemdékánlettem beszélnicsaknagyonraccsolvatudó tanszékvezető
- meggyőzni akaró, avagy demiakkorisvégezniakarunk ésbárutolsóévfolyamvagyunk,deittvagyunkmég hallgatók
- összetört, avagy miértmindigmindentnekemkellmegoldani csupahülyékkelvagyokkörülvéve tanszéki adminisztrátorok (háttérben)
Jelenet 1:
(hallgatók)
- Jó napot kívánok! (a fene essen beléd, hogy már megint/még mindig nem tudod megérteni, hogy még kreditesek is vannak...) Tanár úr, nincs szakdoga III meghirdetve.
(tanszékvezető)
- (mi a fenét akar már megint itt ez a sok idióta?? Ezekkel a kreditesekkel mindig csak a baj van...) Mi az, hogy nincs? És miért most jut eszükbe felvenni? Ezt már régen el kellett volna végezniük! Most csak a szakdoga I-II-t hirdettük meg azoknak, akik el vannak csúszva.
(hallgatók)
- (a jó kurv... (hosszúsíp), hogy nem tudod felfogni te idióta állat, te, te, te (méghosszabbsíp)...) A tanterv szerint haladtunk eddig. (amit egy éve kellett nektek megváltoztatni, mert rájöttetek az utolsó előtti évfolyamnál, hogy sokkal több a kötelező kreditünk mint kellene...) És nem vehettük fel. Most viszont kellene az egész évfolyamnak.
(tanszékvezető)
- (mondom én, hogy ezekkel csak a baj van (síp)...) Jó, majd meglátjuk, hogy mit tehetünk. X napon úgyis értekezlet lesz. Addig várjanak. (már megint eggyel több órát akarnak ezek nekem!! Ez felháborító!!)

Jelenet 2:
(hallgatók)
- Tanár úr! (hogy a fene essen beléd, már megint egy órája várunk rád, te, te (síp)...) Volna egy kis problémánk! Az igaz, hogy van szakdoga III, de nem tudjuk felvenni. Betelt a limit mindenkinél! Mari/Levente azt mondta, hogy csak akkor lehet bővíteni, ha beszélünk tanár úrral. Lehetne limitet emelni?
(tanszékvezető)
- (grrrr... ... ...) Dehát meghirdettük 30 főre. Ne mondják már, hogy az nem elég!
(hallgatók)
- (te értetlen, hogy nem tudod megnézni hányan vannak egy évfolyamon, te, te (hosszúsíp)...) De tanár úr! Az évfolyamon 50en vagyunk! És szeretnénk az éven végezni. Legyen szíves limitet emelni! (ejj, de rád borítanám ezt az asztalt!)
(tanszékvezető)
- jó, mondják meg Marinak/Leventének, hogy emeljék meg annyival, ahányan most itt vannak. De többen ne is próbáljanak jönni! (ennyi idiótát...)
(hallgatók)
- Köszönjük! (megspórolhattál volna nekünk egy utat, meg magadnak ezt a fél percet, amit ránk szántál...) Még egy kérdés: mikor is lesz az óra? Nincs még időpont kiírva.
(tanszékvezető)
- (honnan a fenéből tudnám??) Még nincs pontosan meg. Majd küldök egy üzenetet.

Pár nap múlva szerencsétlen hallgató nézi az üzenetet. Naneeemááár! De akkor y órám van. És az még érdekel is!! (grrr... na nézzük a módszereket, a rituális gyilkosságok közül melyikkel lehet a legkínzóbban kinyírni ezt a (síp)-t...) Én azt az y órát le nem adom!! (kutatás, majd telefonos segítség...) Szia! Nem tudod véletlenül, hol van kérvény az egyéni tanrendhez? Igen, nekem is a szakdoga III ütközik... Nekik is? Komolyan? Akkor egy csomóan nem tudunk bejárni rá... Hallelúúújaaa!!