Kéne, kéne...

Be kéne mennem vizsgaigazolást kérni. De ahhoz kb. 10 percen belül el kéne indulni. Ugyanis 2től órám van. Amire oda kéne írni. Ennek ellenére a víz még csöpög a hajamból, én meg itt ülök, és pötyögök. Hát igen. Ha a lustaság fél egészség, akkor én nagyon egészséges vagyok ám! És mivel úgysem érek már be a felügyeletre úgy, hogy órára is kiérjek, és előtte még Zsuzsával is találkozzak, így ismét jön a megszokott mondat: majd holnap. De most már tényleg! És ennek ellenére hosszú idő után ismét kikenem a körmöm, igaz "csak" átlátszó körömerősítővel. Hogy következik ez a történet elejéből? Ha én azt tudnám...