Tipikus hét?

Mostanában egyre többször mondom azt legyintve egy pocsék hétkezdő nap után: tipikus hétfő volt (mint a mai is). De éppen azon töprengek, hogy amíg iskolás voltam, ez csak egy volt a nagy mumus napok közül.

Akkor így nézett ki a hetem:

Hétfő: a tegnap esti filmet nem nézhettem meg/a Heti hetesre esélyem sem volt, mert kezdődik megint a suli. Órák hada, felelés, dolgozat... Általánosban: jajjj! X tárgyból nincs meg a házim! És még be is kell pakolni! Mennyi az idő? Van még 20 percem, gyorsan elkezdem, aztán majd Rékáéknál befejezem...
Kedd: a lehető legrosszabb nap. Fizika, kémia, matek. Általánosban és gimiben is majdnem minden évben kedd volt a legnehezebb. Mellé még német, meg 1-2 tárgy, természetesen tanulós. A táska szakad le a vállamról. Így pláne nem visz el a szél...
Szerda: általában viszonylag tengilengi nap. Gimiben reggeli állatházzal és első órában angollal. Házim nincs, de majd hátha... "Ééééva van matek/angol házid???"
Csütörtök: a nagy nekirugaszkodás. Már nincs sok hátra! Általában ekkor is volt fizika, matek vagy kémia. De még mindig könnyebb volt, mint a kedd...
Péntek: reggel morcosan ébredtem, majd nyugtáztam, csak ezt a napot kell túlélni. Ami nagyon megmaradt: gimiben 7. órában német.Kínzás...
Péntek délután: külön nap. Úgy eltűnt, hogy csak hussss!
Szombat: volt ilyen?
Vasárnap: hová tűnt?
Vasárnap este: általánosban csak akkor maradhattam fent, ha éppen Játék határok nélkül ment. De akkor is, és később gimiben is megjelent a kép: jajj, házit kell írni, és még nem tanultam semmit sem hétfőre...

Ezzel szemben jelenleg így néz ki egy átlagos hetem:

Hétfő: irány a munka, tanítás, hazaérés. Még háromszor kell kelni.
Kedd: irány a munka, tanítás, hazaérés. Még kétszer kell kelni.
Szerda: irány a munka, tanítás, hazaérés. Még egyszer kell kelni.
Csütörtök: irány a munka, tanítás, hazaérés. Holnap alhatok.
Péntek: hussss!
Szombat: hussss!
Vasárnap: hussss!
Vasárnap este: már megint hová tűnt a hétvégém, és mit csináltam az elmúlt napokban???

Chicago

Közel egy hete már, hogy megnéztük a darabot, de még mindig nem csendesült le az élmény, amit nyújtott. Folyamatosan próbálom öntudatlanul is elemezni a látottakat, hallottakat, és megfejteni a nyitját. Bár tudom, hogy ez nem egyszerű. Nagyon jól jellemezte az előadást egy kolléganőm eme néhány szava: "Ebben a darabban minden van. Csak 18 éven felülieknek." És tényleg igaza van. Gyilkosság, erotika, indulatok, múlt, jelen, félelmetes jövő, és kívülről belülről kőkemény nők, akik megpróbálnak megoldást találni a szabadulásra. Mindez két nagy sztár, Szinetár Dóra és Ullmann Mónika előadásában.
Csak ajánlani tudom!