Álom, avagy a fantáziám még mindig határtalan

Azt hiszem, az olcsó liszt az oka. Hogy tegnaptól jó áron van, és hogy sok tésztát kellene belőle gyúrni. Nem lehet véletlen, hogy pont abba a boltba vitt az álmom, s pont köthető volt egy akcióhoz is...

A c-betűs boltban a pénztárnál egy ismerős eladó szolgált ki, aki már régóta nem dolgozik ott. Adott két kupont a vásárlás után, amikből kutyák fejlődnek ki, amik csak egy hétig "élnek", de pont olyanok, mint az igaziak. És úgy is viselkednek. Ki is próbáltuk apával: elválasztható korban lévő kölykök lettek belőle. Egy zsemle színű labrador, meg egy fekete keverék. Aztán rohamosan nőni kezdtek már az úton hazafelé, és amikor apa meglátta, hogy mekkora kutyagumit képesek ezek kipréselni magukból, azt mondta, hogy ez az egy hét is sok idő, úgyhogy nem tarthatjuk őket meg. Így hát uccu neki, menekültünk előlük, a kis játékosok meg azt hitték, csak szórakozunk. Pár nappal később, amikor még nem telt le az egy hét, ismét a bolt felé kellett mennem. Ott voltak mindketten, két gyönyörű jószág. Alig tudtam besurranni a boltba. Ismét az ismerős eladó volt a pénztárnál, akitől a kuponokat kaptuk.
"Szóval elengedtük őket? Pedig jó ez az akció. Csak egy hétig van kutya kipróbálásra, aztán pukk, eltűnik. És ilyenkor még nem alakul ki akkora kötődés. Én folyamatosan hordom haza a kuponokat" - mondta vigyorogva, miután közöltem, hogy köszönöm, de nem kérek többet.


Mondtam én, hogy határtalan...