Gondoskodás

Az én drága, kicsivel több mint 2,5 éves öcsikém nagyon jószívű, és már most meglátszik, hogy ő bizony igazi férfi lesz. Határozott, van akarata, ugyanakkor kedves, figyelmes és odaadó is. Megosztja a gyümölcsöt és a csokit is, ha olyanja van. De csak akkor. És néha meg is etet - akkor is, ha nem kellene. Mint ahogyan most is történt.
Felállt a hátam mögé, majd leült, s csak úgy nyomott neki az asztalnak, miközben már inkább támaszkodtam ülő helyzetben, mint ültem. Így nem nehéz a jó erős fokhagymát rosszul lenyelni. Úgy, hogy a fülbe is sugározzon a fájdalom. És még küzdök, rám kerül a sor, csak úgy nyomja bele a paradicsomot a számba - fulladásig, úgyhogy küzdhetek mással is. És mivel figyel rám, miután felálltam az asztaltól, hogy talán úgy levegőt is kapok, elosztogatja anyának a vacsorám maradékát. Egy mondatban összefoglalva: etet is, de vigyáz is a súlyomra ez a kis kópé. Hát mi ez, ha nem gondoskodás?!

Sunyi

Komolyan mondom, 40 körül megőrülnek a pasik. Kapuzárási pánik, vagy mi a szösz van velük?! A múltkor már akadt egy szemét, néhány perce a másik is megérkezett. 39, külföldön él, öregnek tartja magát ahhoz, hogy családja és gyerekei legyenek. Nem kell neki olyan nő, akinek már van gyereke, mert inkább meghal, minthogy másét nevelje, és máséra költse a pénzt.
Először azzal vádolt, hogy válogatós vagyok, majd kijelentette, hogy úgyis csak szoknyapecérekkel fogok összejönni az életemben. Aztán a beszélgetés azzal zárult, miután kijelentettem, hogy nem kap képet, mert csak egyetlenegy ember kapott még, ő is másfél hónapnyi levelezés után, hogy megkérdezte, akkor miért nem vagyok vele. A válasz, miszerint még nem sikerült összehozni egy találkát, valószínű kiborította. És megkaptam, hogy a legrosszabb fajtából való vagyok, mert sunyi vagyok, hogy nemcsak azzal az eggyel levelezek, hanem másokkal is szóba állok, mert ő bizony... Aztán kilépett.
Köszönöm, feltetted a koronát az amúgy is csodás napomra...

Hé, ti, akik lóbáltok valamit a lábatok között, s nagy bőszen férfinak meritek magatokat nevezni, holott csak egy nagy kupac szemétdomb vagytok! Döntsétek már el, hogy k.rva vagyok, mert nem válaszolok, vagy sunyi, mert visszaírok!

Mert talán azért írok vissza, hogy gyorsabban teljen az idő, amíg várom, hogy az az egy ember, FÉRFI, aki képet kapott, bejelentkezzen, és írjon néhány szót...

Halálsikoly

Gyűűűlölöm, ha valaki túlrövidíti a dolgokat. Pláne idegesítő, ha folyamatosan. A következő például dolit ír a dolgozik ige helyett. Hol dolizol? Én dolizom... De ami ettől is rosszabb, tetézi az előbbit, az a következő rövid párbeszéd.

"- tanulsz vagy dolizol?
- dolgozom. és te?
- doli. mit dolizol?
- korrektor vagyok. te?

- korrektor az mi bocsi, :)

- röviden: helyesírást javítok

- iskolába? tanítonéni vagy? :) hihi hmm? miértnem írsz valami baj van? :("

Baj? Áhh, dehogy. Csak reakció. Anyád p.csáját!!

Sérült lelkek kicsiny tárháza

Lassan szakmaváltáson gondolkodhatok, hogy legalább a fejfogáson kívül szakszerűen elemezni is tudjam az elmúlt néhány napban rám író pasikat. Vegyük szépen sorban az új listát, azokat, akik mostanában kapcsolatba léptek velem a társkeresőn.

Jó fiú:
Felhasználónevét a trendnek megfelelően angolul írja. Alig pár hónapja szakított, de neki barátnő kell, mert hiányzik valaki, aki szereti. Kétszer beszéltünk eddig. Most másodszorra a szokásos "Hogy vagy?" után beírta, hogy egyedülálló. Mikor közöltem, hogy tudom, már beszéltünk, visszaírt, hogy Ó tényleg? És mit mondtam még?...
1. Fogalmam sincs a többiről, csak arra emlékszem, amit fent leírtam eme bejegyzésben veled kapcsolatban. Nem voltál túl érdekes.
2. Vegyük a sarkított szituációt, ha ezt randin játszanád el, mármint, hogy úgy kezeled a helyzetet a második alkalommal, mintha nem találkoztunk még volna, akkor vagy egy színpadi jelenet keretében osztanálak ki hisztérikaként, vagy csak annyit tanácsolnék, hogy azért jó pont, ha már emlékszel arra, hogy találkoztunk, és elég ciki, ha nem.
3. Nem az a lényeg, hogy miről, hanem az, hogy a név ismerős.
4. Nem túl jó taktika arra, hogy megtaláld a vágyott "mert olyat szeretnék aki öszintén szeret" lányt, ha a nevére sem emlékszel. Ez se nem csokireklám, se nem 50 első randi premier.
5. Nem segít rajtad, ha mindezek után learanyomozol...

Vasutas:
Néhány levél, néhány cset, aztán eltűnt a színfalak mögött. És akit csak az érdekel, hogy milyen gyakran és milyen hosszú szoknyát hordok. Nem mellesleg a felhasználónevem is elírta már az első levelében. Ennek ellenére intelligens kérdéseket is fel tudott tenni, de azt még mindig nem szeretem, ha firtatják, hogy miért nem lehet csevegőre hívni. Talán mert pont akkor léptem ki, amikor megpróbáltál rám írni?

Név+xxx:
Az a három egyforma betű a végén túl sokat sejtet. Tudom, lehet, hogy előítéletes vagyok. A második beszélgetés és néhány levél után az oldalon barát jelöl. Jelölni lehet, de elfogadni nem fogom. Szeretnéd, ha kijelezné, hogy mikor vagyok fent? Hát én nem szeretném, ha látnád. Csupán ennyi az oka. Sem itt, se fészbúkon. És nem vagyok a drágád, valamit rád is vonatkozik, hogy ha nem válaszolok cseten, az azért van, mert vagy időm, vagy kedvem nincs csevegni, csak felugrottam megnézni a leveleimet. Erre megkérdezi, hogy ezt most miért, és a "Mit miért?" válaszomra bejelöl. Logika???

Vállalkozó:
Szerinte az érvelésem, hogy miért nem teszek fel képet, nem állja meg a helyét, mert akkor az utcára sem mehetnék ki anélkül, hogy el ne üssön valaki ittasan. Szintén olyan, aki rögtön csevegni akar, ahogy meglátja, hogy beléptem. Most már annyira nem is ír, miután párszor zátonyra futott. Egyébként meg nem tolerálom, hogy más nőket beszélsz ki nekem a "hátuk mögött". Engem vajon akkor mennyinek és hogyan?...

Mr. Nem tudok élni anélkül, hogy szeressenek:
Atya-gyatya... Érzékeny, nincs önálló élet szerelem nélkül, 90%-ban csak az motiválja, csak akkor boldog. És ezért nyavalygok is rendesen, mert neki csak egy káros szenvedélye van, a párkeresés és a párkapcsolat. A másik meg szerintem az, hogy két beszélgetés alatt többször is megkérdezed, hogy nem kérek-e rólad fényképet. Nem, köszönöm szépen a felajánlást, ha majd változik a véleményem, tudatni fogom. Második cset után már barátnak jelöl. Azt hiszem, azt hiszi, hogy ezzel elérhetne valamit. Nem. Ugyanaz vonatkozik rád, mint az egyik előzőre: nem akarom, hogy többet tudj rólam, mint amennyit engedek. Úgyhogy te sem leszel barátként az oldalon...

Névtelen, akiről csak kevés maradt meg:
Azzal végződött, hogy megsértettem, amiért közöltem vele, hogy nem akarok hamutálat nyalni. Pedig akár még le is szokott volna értem. Hiába mondtam, hogy inkább magáért tegye, a válasz az volt, hogy valamiben meg kell halni. Ha a hülyeség fájna... Az a pasi, aki csak azért nem lenne a nap 24 órájában együtt a barátnőjével, mert három műszakban dolgozik. Barátai nincsenek, mert 7-9 éve leépítette a kapcsolatot velük az exe miatt. Se barátok, se nő. Az egyik legnagyobb hibát követte el, amit egy ember elkövethet. A másik nem egyetlen tagja sem érdemli meg, hogy teljesen feladjuk magunkat, s ezzel együtt a barátainkat. Akkor nem lennénk mások, csak bábuk, amivé ő is vált.


Ez a elmúlt nagyjából egy hét termése. Kritikus vagyok? Pimasz? Gúnyos? Cinikus? Pesszimista? Meglehet. De nem értem a gondolkodásukat. És - ez most csúnya lesz - azt sem, hogy ilyen, ilyesmi stílussal hogyan tudnak valaha is összeszedni egy normális nőt.
Nem vagyunk egyformák. És ez a baromi nagy szerencse!

Gyöngyszem

Azt hittem, már semmi nem lep meg. Tévedtem. Mr. Érzékeny, 40 vagyok és a bicepszem nagyobb a fejednél rám írt. A magát alfahímnek képzelő barátocskám szegénységi bizonyítványát mutatja, hogy ész helyett máshová gyúrt, valamint a női nemről a véleménye, amit a bemutatkozójában, valamint az adatlapja többi részén olvashatunk, igencsak lekicsinylő.

Íme levelezésünk.

ő: szia..keresek egy lányt aki szeretne babát és tetszem neki. miklós

Én: Szia! Azt hiszem, akkor nem engem keresel. Egyelőre távol áll tőlem a gyermekvállalás. Szép estét!

ő: majd ha akad egy arab vagy egy pénzes cigány akkor majd itt lesz az ideje

Én: Bocsi, de nagyot tévedsz. Nem motivál sem a pénz, sem pedig a más népcsoportot, identitást és kultúrát valló férfiak. Általánosítás helyett a jövőben próbáld inkább más "bókkal" meghódítani a kiszemelteket, ugyanis ezzel a feltételezéseddel nem szerzel túl jó pontot.

ő: elhiszed hogy szarok arra hogy milyen pontot szerzek nállad?

És itt sajnos megszakadt, mert sikerült elérnem nála, hogy letiltson. Milyen kár! Pedig olyan szép pár lehettünk volna! Hogy egy-két levélen belül mi lett volna a válaszom eme becses férfiú véleményére, azt inkább nem írom le. A nyomdafesték nem tűrné. Annak ellenére, hogy még mindig él bennem a régi mondás: "Magyar szakos vagyok, nekem szabad."

Megjegyzés: az, hogy ő, és az, hogy Én nem véletlen elírás, csak mutatja a kettőnk közötti értelmi szintet. Nem az egóm, hanem a tény szólal meg, amikor azt mondom, hogy ő egy s.ggfej f.szkalap, Én viszont kedves vagyok, türelmes, és nőiesen rúgnám tökön, ha szemtől szembe mondaná ezt nekem.

Hiba

Hanghatás: Brrrrr, nyeeeheheeek, nyííísz, grkgrkgrk, úúúíjjúú-úúúíjjúú...

Szóval valami ilyesmi játszódik le bennem. Nem értem, nem értem, nem értem, gebedjek meg, ha értem. De az is lehet, hogy csak én komplikálom túl a dolgot. Vagy szimplán elege lett, és kerül. Vagy tényleg csak a fesztiválozás miatt. Rövid, csupán egy-két szavas, mondatos válaszok, amikor alig várom, hogy írjon. Aztán eltűnik, és csak másnap ír. Néha két órán át folyamatos levélváltások, de egyre ritkábban. Annyira bennem van, hogy megírni neki a szétszórt gondolatfoszlányokat. De nem akarok számon kérő lenni. Nem akarok követelőző lenni. Nincs is jogom hozzá. De úgy megkérdezném, hogy miért... Kerül, vagy csak így jött ki a lépés? Ha igen, akkor mit rontottam el? Hol hibáztam? Miért...? Miért...? Miért...? Csak játék az egész, komédiának induló tragédia, vagy még annyi sem? És ha annyira őszintének tartja magát, akkor miért csak lebegtet dolgokat, miért nem ragadja meg, vagy ejti le és engedi el velem együtt? Vagy miért tart talonban?

A legfőbb kérdések talán önmagamnak is szólnak. Miért és hol rontom el mindig? Miért olyanokkal kezdenék, akikről előbb vagy utóbb, de kiderül, hogy semmit nem akarnak tőlem? Miért kínzom magam ezzel folyamatosan, és miért nem találom meg már azt, aki mellett nem merülnek fel ezek a kérdések?

Az este régen mindig alkalmas volt arra, hogy úgy rendesen depizzek. Most vagy munka előtt lovalnám bele magam, és akkor csak magammal és másokkal tolok ki, vagy marad minden harmadik este, amikor meg örülök, hogy aludni tudok. Nem jó ez így. Sehogy nem jó. Sehogy nem akar úgy alakulni, hogy jó legyen...