"Megoldjuk"

Mehetek le cserépért. Ugyanis a gyökereztetett, illetve a Romániából ma kapott kis növénykéimet be kell ültetni. A következő párbeszéd pár perce zajlott:
(Anya) - Apád előtt, ha nincs itthon, ne mond, hogy 7 cserepet kell venni.
(Én) - Miért? Besokall?
(Anya) - Hát igen. Nincs sok hely...
(Én) - Majd megoldjuk!

És erre anya ismét csúnyán nézett... Mint minden alkalommal, amikor felveti, hogy nem kellene már több növény se idehaza, se a kertbe, s erre csak azt a választ kapja: "Majd megoldjuk!!"...

Pech

Én május 20-án aznapos akartam lenni. De másnapos sem nagyon lehetek, ugyanis akkorra tették a jelnyelv vizsgát. Mi ez, ha nem hatalmas pech??

Vezetés - először egyedül

Ma ügyelni mentem, ám szokás szerint késésben voltam. Így hát nem volt mit tenni, Fruzsival vágtam neki az útnak, és kísérő nélkül, ugyanis anya a konyhában dolgozott, apa meg aludt. Odafelé a szűk úton szembe jött egy kukás autó, na mondom csak férjünk el valahogy. Szerencsére ettől nagyobb probléma nem volt, és így mindenféle új karcolástól és horpadástól mentesen értem el az Uni-Hotel mögötti parkolóba, ahol szépen le is parkoltam kicsikocsimat. Mikor végeztem az ügyelettel, már várt rám apa, így hazafelé már volt társaságom.
Büszke vagyok magamra! :)

Selmec

Péntek

Hogy is kezdhetném másként, mint a pénteki nap reggeléről indítva a beszámolót. A szokásos késés, vagyis az 1 órával a gyülekező után történő indulás nagyjából itt is sikerült. Sokan koncert után, néhányan a kohászból jövet és alvás nélkül vágtak neki az útnak. A sofőr nagyon szimpatikus volt, és szerencsénkre Levit sem engedte vezetni. Első megállónk kivételesen nem a nagy Tesco volt, hanem az áruházlánc barcikai kirendeltsége, ahol Linda vett egy üveg Martinit, és ezt szépen megiszogattuk, igaz a vége már eléggé langyos lett. A buszocskázás egyik legszebb pillanata Csabi lépcsőn ülős egyensúlyozós mutatványa volt. Utána pedig Levi elindította a "Csak csajok Selmeci különkiadás" című műsort, mely egy körkérdéses, ötletfeldobós, beszélgetős műsor lett, és egész hétvégén tartott. Pár megállás után megérkeztünk Selmecre. Szerencsére a szálláshoz nem kellett annyit menni, mint a Hotel Alma Materhez. Kis várakozás után lefoglaltuk az egyik első emeleti szobát, amiben 5 emeletes ágy volt. És mivel még volt üresedés, valamint a szomszéd szobából előkerült egy pótágy, nos így még mindig csajos szobában voltunk: 6 lány, 4 fiú + a főcsaj (gy.k.: Levi). Két emeletes ágy össze volt tolva, az alját Judit lányommal befoglaltuk, felettünk pedig Juhfej és Levi talált szállást, utóbbi folyamatosan nyikorogtatva az egyébként stabilnak tűnő, azonban igen hangosan nyikorgó fekvőalkalmatosságot. A pótágy eredetileg Csabié volt, gyakorlatban csak egy rövid ideig birtokolhatta - ennek még jelentősége lesz a későbbiekben. Lélegzetvételnyi szünetet követően elmentünk az Akadémiára, és szerencsére belülről is megcsodálhattuk az épületegyüttes egy részét, méghozzá az aulát. Fényképek készültek, előadásokat hallottunk, majd korgó gyomorral irány enni a Kis Matejba, hiszen olcsó is, finom is, és még vágott sör is van! Aztán persze Glanzenberg, iszogatással, majd fel a szállásra. Na itt történtek ám az érdekes események, valamikor a péntek és szombat határán.
- Csabi hamar bealudt a pótágyon. Levi, Berci és Andor többször is lökdösték egymást, és csak centiken múlott, hogy (még) nem az egyre hangosabban horkoló szobatárson landoltak.
- Andor elkezdett bemászni az ágy két "létrafoka" között, Berci segített: lábának felemelésével Andor már két párnán feküdt. Majd kb. 15 perc szenvedés után Lindával lefejtették a bakancsot és a zoknit, utóbbi többször járt Csabi orra előtt. Ezt követően pedig disznóperzseléses emlékek törtek elő, ugyanis Berci leégette Andor lábujjáról a szőrt, meg a bőrét is kissé megperzselte.
- Nem sokkal később következett a bosszú: egy lökést követően Berci a föld helyett Csabi fején landol, ezzel ébresztve az elfáradtat, aki itt követte el a nagy hibát: felkecmergett, majd kiment a szobából, mialatt Andor álomra, majd horkolásra szenderült - a pótágyon.
- Az elalvás nem ment könnyen, ugyanis Levi folyton mozgatta az ágyat, mely csak nyikorogni tudott, és jött a kérdés: "Dia, alszol már?" Erre a válasz csak annyi lehetett: "Nem."
Lassan elcsendesedett a szoba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy vajon ki a szerencsésebb: Fuci vagy én? Ugyanis amíg fölöttem Levi igencsak mocorogtatta az ágyat, addig Fuci felett ugyanezt tette Berci - majd minden lélegzetvételre.

Szombat
Reggel kómás fejek fogadtak. Reggeli után elindultunk a város nevezetességeit megnézni, mindezt az előző utakkal ellentétben Kazinczyban tettem meg, karomon a szalaggal. Kevés ehhez fogható érzés volt. Két dolog tetszett nagyon: egyrészt próbaidőseink igazán jó idegenvezetőnek bizonyultak. Másrészt a temetőkben mécseseket gyújtottunk, és az I.világégéskor elesett két Firma sírjánál is fejet hajtottunk - ez utóbbi nagy hatással volt rám, főleg mialatt és miután elénekeltük tiszteletükre a Szép az ifjúság című nótát.
Ismét a Kis Matejban ebédeltünk, majd kissé elpilledtünk, így a szálláson kötöttünk ki, ahol folytatódott a mókázás, hülyéskedés. Aztán lassan készülődni kellett az esti Szakestélyre, így nemzeti színű szalagokat kezdtünk kipingálni, mely szépen feldíszítette az egyébként mintázat nélküli korsókat. És a kezdés előtt nem sokkal magamra vállaltam azt a megtisztelő szerepkört, hogy Komolypoharat mondhassak Selmecen. Szerencsére nemcsak szerintem sikerült jól, hanem másoknak is tetszett. Bár Juhfej majdnem leégette a hajamat időközben. A Szakestély után következő eseményeken szerintem nagyon sokáig nevetni fogunk még.
- Néhányan a szobában beszélgettünk, mikor Csabi megérkezett, és az ágyam végében keresztben elterült, és a feje Judit ágyán volt. Gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége, és ez tudatosult is, amikor Csabi horkolásba kezdett. Megittam a maradék Sprite-ot, amitől ismét bekattantam, és rájöttem: az ágyfoglalás bosszúért kiált!
- Lindától kaptam egy jó kis szemceruzát. Aztán Csabi arcának dekorálásába kezdtem. Egy kis virág a halántékra, szivecske az orcára... Majd jött Fuci, és a szivecskét kiegészítette egy jó nagy f*sszá, és a kézre rajzolt vasmacska alá egy név is került: BÉLA. Lényeg a lényeg: sikerült a pingálás, hiszen igazi műalkotás kerekedett ki.
- Azonban itt nem szabadott megállnom: Andor vádlija is kifestésre került, majd az "én-nem-merek-mellettetek-elaludni-Levi" is hortyogásba kezdett, így rá is pingálni kényszerültem. De nem csak azért, mert ilyen kedvem volt! Egyrészt az ágyfoglalásért önkéntes szolidaritást vállaltak, másrészt pedig a horkolást sem lehet büntetlenül hagyni egy csajos szobában! Juhfej is kapott egy kevéske szemceruzát, de aljas módon folyamatosan a fejére húzta a paplant...
Mivel Csabi az én ágyamon foglalt helyet, ezért befeküdtem az övébe, Judit pedig a kint garázdálkodó Fuci helyén próbálkozott - eredménytelenül. De azért megoldottuk, hogy Csabi feje alól kiszabadítsuk a takarót, és így gyermekem sem fázott. És ügyes is volt, mert nem rúgta fejbe éjjel a horkolót!

Vasárnap
Reggel az éppen felkelők jót nevettek Csabin. Igaz eléggé elkente már a műalkotást, de nem baj, fényképes bizonyíték van az eseményről! Levi pedig - mint az egész hétvégén rendszeresen - most is folyamatosan ecsetelgette, hogy én lennék a szobafelelős, így takaríthatnék már végre... Szerencsére Lindától ismét megkaptam a szemceruzát, és Andor is segített Levit lefogni, aki menekült volna - és végül sikerült is neki - Andorral a lábán. Ekkor a szomszéd szobából elhangzott a kérdés: "Levi, te minden szarba belelépsz?!"
Reggeli után összecuccoltunk, majd buszra szálltunk. Rövid vásárlás után az irány a bányához vitt, és egy jó kis bányajáráson vehettünk részt. Jó lenne majd ismét visszatérni! (Fuci, ugye rá tudlak venni, hogy ismét legyere?! Lécciléccilécci!!) Ezt követte a Kálvária megmászása, ahová Judittal utoljára értünk fel. DE!! Megcsináltuk!!
Gondolhatnánk, hogy a hazafelé vezető út nem hoz izgalmakat. Nos ez nem így történt, ugyanis a határ előtt úgy 12 km-rel megálltunk, hogy könnyíthessen magán mindenki, akinek kell. Így tett Csabi is a távolban. Levi éppen telefonált, amikor a következő beszélgetés elhangzott:
Norcy: - "Levi, gyere gyorsan! Gyuluska rókázik"
Levi (a telefonba): - "Figyelj csak, most le kell tennem, szükségem van a kamerára." - majd rohant Csabi felé, hogy megörökítse az eseményeket. Így sikerült, hogy felszabadult egy hely a buszon, ugyanis egy rókával kevesebben léptük át a határt.

Végül hazaértünk. Az eddigi legjobb utat tudhatjuk magunk mögött, jó társasággal, felejthetetlen élményekkel. Fél Feszty-körképpel Csabi arcán. És a megalakult Csak Csajok, melybe jómagamon kívül Judit, Linda, Zsazsi, valamint a főcsaj, vagyis Levi tartozik.

Állványozás

Fura zaj jön kintről. Kisandítok az ablakon. Munkások. Hárman. Fejükön a szokásos, építkezéseken is használt tökfödő. Egy autóból pakolnak. Vastag rudak, deszkák, és számomra fel nem ismerhető kütyük kerülnek elő. Nem hozzánk jöttek - ez biztos. A másik házat kezdik majd felállványozni. Zaj lesz. Éjszakai sötétség. És valószínű az aranyesőt, valamint az alattunk lakó dédelgetett, és a fűnyírással folyamatosan fogyatkozó növényeit is ki fogják vágni. Azt hiszem, az elkövetkező néhány nap nem fog tetszeni.

Öröm

Anya: "Olyan jó, hogy lejöttél elém (a Búzára). Ez többet ér, mintha megfőztél volna egy húslevest!"

Megjegyzés: kocsival mentem, és anya nagyon, de még annál is jobban leveses.

Jelelés

Az eddig megtanult jelek bő 80%-át tudom. A többi meg időnként eszembe jut. Amivel viszont mint minden más nyelvben iszonyatos problémám van, az a kérdőszavak csoportja. Keveredik, kavarodik, és nem ha nem hagyom abba az írást, még el is kések az órámról. Tipikus...

Takarítás

Van az a vicc, hogy az apuka megkérdezi a kisgyereket, hogy mit kér karácsonyra, és a kölyök válasza, hogy kistestvért. Az apuka elfehéredik, és mondja, hogy na de hát karácsonyig már csak 1 hónap van. Erre a gyerek: de te mindig azt mondod, hogy időben be lehet fejezni, csak több embert kell ráállítani...
Namármost. Ez a több embert ráállítunk megoldás nem minden esetben működik. Hogy csak egyet mondjak, ilyen nálunk a takarítás. Ugyanis amíg anyával egyetlen nap alatt 2 szobát puccba vágunk, addig ha már apa is besegít, akkor örülhetünk, ha egy nap egy szobával végzünk. Ugyanis mindent ő akar csinálni (ablak pucolás, porszívózás, ne mássz a létrára, állj odébb, mert nem férek el stb.), és mindemellett mindent megigazít. Akkor is, ha már kétszer megigazítottuk. Aztán zsörtölődik, hogy mindig milyen fárasztó a takarítás, és mennyire unja. Hát még mi!!...

Belső óra

Nem is olyan régen történt még az eset, hogy én bizony 8-9 előtt csak nehezen tudtam felkelni. Mondták is: "elmegy így az egész napod, és nem haladsz semmire!" Ez a kijelentés érdekelt is, meg nem is, de inkább nem, elvégre Garfield is szeret sokat aludni. Azonban lassan 3 hete teljesen megváltozott ez a helyzet, ugyanis mostanában ha akarnék se tudnék 8-nál tovább aludni. A belső órám ugyanis nem hagy. Így 6 óra alvás után, 6.50-kor a következő belső jelenet zajlott le:
- Tikk-takk-tikk-takk-tikk-takk... Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr
És mivel csak úgy kipattant a szemem, hiába küzdöttem, és 7.20-kor feladtam a harcot: nincs mese, itt alvás már nem lesz, kelni kell...

Ja, és hogy miért is borzalmas ez az eset? Csak csupán az óraátállítás miatt. Lélektanilag nekem nem mindegy, hogy 5.50-kor kelek, vagy esetleg 6.50-kor.

Mostanság

Mint néhányan szóvá tették: régen írtam. Ennek több oka is van, ám általában vagy a téma, vagy a megírásához tartozó ihlet hiányzott, illetve nem voltam gép közelben, és elfelejtettem leírni a történteket.
Az elmúlt napokban, hetekben nem unatkoztam. Mióta közel 3 hete elplántáltunk rengeteg paradicsom és paprika, valamint zeller és nyári karalábé, na meg természetesen virág magokat, folyamatosan lesem a kis növekvőket, hogy éppen hol is járnak a fejlődésben. És megállapítom minden alkalommal: "ezek attól is nőnek, hogy rájuk nézek"... Ja, és nagyban megy a csere-bere is, úgyhogy lassan tényleg ülve fogok aludni. Vagy 'úgyis jön a jó idő' alapon mehetek majd a híd alá a növénykéimmel.
Emellett sikerült befejeznem bő 1 év után a Mikulásos keresztszemesemet, már csak majd kereteztetni kell. És a farkasos képemmel is jól haladok. Mindezek mellett pedig jelentősen növelem a villanyszámlát, ugyanis a legjobb este öltögetni, méghozzá egy jó kis sorozatmaraton közben.
És ha már sorozatok. Felmerül a kérdés, hogy mi is kell egy jó sorozathoz? Szerintem (mindenkinek a maga mércéje szerinti) normális szereplők, jó cselekmény, és izgalmas jelenetek kellenek frappáns, ésszerű megoldásokkal. Éppen ezért van talán az, hogy a J.A.G. első évadát végig tudom izgulni annak ellenére, hogy 10 évad készült belőle. De valljuk meg: David James Elliott az első évadokban igen jó pasi.
Tegnapelőtt pedig új nyári papucsokat kapott Fruzsi. Sokkal könnyebb lett a vezetése. Pech, de egyben szerencse: a téli gumit már el kellett dobni. Így lesz hely a pincében a rendezkedéshez.
Nos, nagy vonalakban ennyi történt mostanság.