Már csak négyen

Kilencen voltak testvérek. A fiúk már mind a négyen elmentek, volt, aki fiatalon, volt, aki idősebben, de egyikükre sem lehetett azt mondani, hogy hosszú kort élt meg. Talán apai vonás volt ez, hiszen ő is csak egy fél évszázadnyi időig láthatta a napvilágot. Egyet ismertem csak közülük. Viszont a mai nappal egy újabb, szomorú korszakba léptünk. A lányok közül egy elment. A középső lány, a hatodik gyermek. Elkezdődött hát ez is. Úgy emlékszem, egyszer, de talán kétszer is találkoztunk. Amikor meglátogattuk egy körút alkalmával nagyi testvéreit, akkor náluk is eltöltöttünk egy fél napot. Aztán talán akkor láttam újra, amikor nagyapát temettük, de ennek is már 13 éve. Anya szerint jóindulatú, de egyenes természetű ember volt. Természetre és alkatra, kinézetre is nagyira hasonlított. Ő nyaralt nála, több emléke van, mint nekem. A cukrozott, reszelt almáról, a kapott sajtról, amiről nem beszélhetett, arról, hogy bekente az arcát, amikor az száraz volt. Tudtuk, hogy beteg, de emellett még élhetett volna akár egy évtizedet, vagy még többet is. Kórházban volt. Evett valamit, félrenyelt, megfulladt. Volt felelőse? Segíthettek volna rajta? Miért nem ért oda időben a segítség? Talán soha nem derül ki. A fia ment látogatóba, de már nem engedték be hozzá. Már csak négyen maradtak. A testvérek több mint fele már odaátról vigyáz szeretteikre. Irén nénje, Isten önnel!

Kezdjük el!

Egy nagyon régi és egy roppanósan friss élményes könyvismertető után következzen az, amin már régóta rágódom. Körülbelül azóta, hogy megláttam. Tudom, a határidőt nem tarthatom, maximalizálni sem akarom, s fenntartom a jogot, hogy időközben más is a kezem ügyébe kerüljön hasonló célzattak. Több ponthoz is van már ötletem, mivel az elolvasni vágyott könyvek száma többszöröse annak, amire ténylegesen időm, energiám és szemem van. De nem adom fel! Egy pontján még változtatok is magamnak, de csak azért, hogy könnyebben teljesíthető legyen, ez pedig a 46-os, így a fordított monogramot is elfogadottnak tekintem. Ha nem is 2015-re, de induljon a nagy olvasási kihívás, ami azt is jelenti egyben, hogy az illendőség kedvéért (is) pár gondolatot szándékozom majd írni az elolvasott kötetekről (is). Aztán meg majd kiderül, mi is lesz belőle.
Mindenesetre íme a link, mely szamárvezetőt ad majd nekem az elkövetkező évek és kötetek jelentette kihíváshoz:
http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/konyvfalok-figyelmebe-keszen-allsz-2015-nagy-olvasasi-kihivasara

Erskine Childers: A homok titka

A titkosszolgálat aktáiból - szól a könyv alcíme. Ám nem egy eldugott épület legrejtettebb sarkában, hétpecsétes-nyolclakatos ládában őrzött iratok olvasgatásáról van szó. Éppen ellenkezőleg, irány a Balti-tenger, a Fríz-szigetek, Anglia, Németország, Hollandia, fedezzük fel a csatornákat, fussunk akaratunk szerint zátonyra, térképezzünk, kémkedjünk, gondolkodjunk, s oldjunk meg egy fontos kérdést, mely előrevetítheti az első világégés tengerészeti lépéseit! Mindezt egyetlen hónap alatt, 1903-ban. Veszély, küldetéstudat és a tenger szeretete ötvöződik a regényben, melyben úgy tűnhet, csak sóhajtásnyi a szerelmi szál, mégis ez az egyik fő mozgatórúgó. A másik a hazaszeretet. A harmadik a bosszúvágy. Bár a tengerészeti zsargonból nem sok sajátítható el, az internetet is szolgálatunkba állítva meseszép tájakra juthatunk, s ez csak egyetlen vágyat korbácsol egyre erősebben. Végigjárni az utat (na jó, a húsz mérföldes gyaloglástól eltekintve), amit a két főhős is megtett. Figyelve a vízmélységet, számolni az apály és a dagály fontosságával. Már csak egyetlen kérésem lenne: ne fussunk annyit önszántunkból, na jó, sehogyan sem zátonyra! Bár mint a regényből is jól látható, az ilyen tudás életet és célt is menthet.

Meskó Zsolt - Ugron Zsolna: Szerelemféltők

Nem friss az élmény, sok-sok hónappal ezelőtt, közel egy éve fejeztem be a regényt. Mai napig mondhatom fanyalgás nélkül, minden pozitív kicsengéssel: érdekes. Nem egy hétköznapi kötet ez. Valahol jin és jang, és mégis törött, megbomlik az egyensúly. Két élet, két sors régen elfeledettnek hitt kapcsolata, mely egy időre újra találkozik, miközben lépéseket próbálnak tenni hol egymás felé, hol pedig rohannak homlokegyenest a másik irányba, mintha menekülnének. Nem a másiktól, önmaguktól. De nem egyszerű férfi és nő közötti levelezésről szól a történet. Ugyanis ajándékot is küldenek egymásnak egy-egy saját szerzeménnyel. Ezek a novellák egy-egy sorsot mutatnak be, az élet rövidségét, a döntések helyességét, a megbánást és az alázatot. Megrázóak, teli élettel, akár egy távoli ismerőssel történhetett volna, annyira valóságosnak hatnak. Sok ebben a könyvben a meglepetés. Az elejétől a végéig.