Elérkezett a nagy nap, irány a forgalom, méghozzá egy vizsgabiztossal a hátam mögött. Stressz? Áh! Hol már? Csak a lábam remegett úgy, hogy attól féltem, nem fogok tudni elindulni a lámpáknál, és folyamatosan lefulladok majd. De túl vagyok rajta. És SIKERÜÜÜÜÜÜÜLT!! :)) Bár voltak necces helyzetek, életemben nem parkoltam még ilyen rosszul, és kb. nagyanyó-sebességgel indultam el. Utóbbira a mentségem csupán annyi: igaz, hogy lassan, de sikerült elindulni, és így legalább nem fulladtam le minden lámpánál...
Reszkess világ, hamarosan az oktatóm nélkül leszek a vezető ülésben! Bár most nemhogy beülni, autóra nézni is nehezen megy...
Jah, és amit elfelejtettem tegnap megírni: nagy az öröm, rám jön, össze tudom gombolni, és még kicsit nagy is az a farmerom, amelyiket nyáron fel sem sikerült rángatnom! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése