Lakk

Sohasem gondoltam, hogy ez a szín és én... Olyan idegen volt. Máson sem szép. És mégiscsak... Változom. Mint az évszakok, mint az éjszakai és nappali fény. Most tetszik. Mint egy karácsonyfadísz, olyan hatása van. Legalábbis nekem. Csillogó. Kellemes. Lila. Az új körömlakkom.

Témába vág

- Apu, olyan nehéz kistesóm, viszem inkább én a sört! 
- Lóf@szt! Még elejtenéd!

(Facebook)

Élmények hada

Körülbelül két hete, hogy megtudtam, testvériskolánk elhívott minket egy versmondó versenyre. A IX. Ady Endre versmondó versenyre. A település neve szinte ugyanaz, mint a miénké, csak nincs benne "új". Két diákkal, egy kollégával, a tisztelendő úrral és a falugondnokkal indultunk útra. Életemben először léptem át a román határt, hogy megérkezzek a Partiumba. A település nagyjából hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint az, ahol én is tanítok. Az iskola kétszintes, van egy focipályája és egy teljesen különálló tornaterme. Utóbbi épületben van a mellékhelyiség, a főépületben nincs. Az épületekben hideg van. Spórolnak, ahol csak tudnak. A kollégák gyakran nem kapják meg időben a fizetésüket, és ha kapnak is, akkor sem mindig az egészet. Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik ezt a hivatást választották, mint az anyaországban élők zöme. A versmondó versenyre a művelődési házban került sor. Szép épület kívülről és belülről is. A padlófűtés nem valósult meg, hiába kaptak ígéretet arra, hogy ebben az évben elkészült. Így egy hatalmas szerkezet (mint egy óriási hűtőszekrény) szolgáltatta a meleget, melyet csak a verseny szüneteiben üzemeltethettek. Zúgott. Nagyon. A megmérettetésen rengeteg gyönyörű szavalatot hallhattunk, a zsűri dolgát csöppet sem irigyeltem. Összesen 35 tanuló vett részt, 20 az ötödik-hatodikos, 15 pedig a hetedik-nyolcadikos csoportban. Tanítványaim közül az egyik oklevéllel, a másik pedig különdíjjal tért haza. De messze van még a hazatérés története!
A verseny után beszálltunk a falubuszba, és indulás. Nem, nem haza. Nagykárolyon át (itt sajnáltam nagyon, hogy nem két napra érkeztünk, hiszen így nem volt idő kiszállni) eljutottunk Érmindszentre. Rémlik valahonnan a név? Ady Endre szülőfalujáról van szó. Megnéztük a szülőházat és azt az épületet is, amit szülei később építettek. Hatalmas élmény volt! És nagyon hideg is...
Visszatértünk testvériskolánkhoz. Az iskolaigazgató és felesége a saját otthonukba invitált meg minket vacsorára. Finom házi készítésű meggylikőr után következett a leves. Húsgombócokkal. Nagyon finom volt! Másodiknak pörköltet kaptunk krumplival. Isteni íze volt. A harmadik pedig a desszert. Tejporos-kókuszos tekercsek, ostyában. Ígéretet kaptam, hogy a receptet elküldik mailben az igazgatónk részére.
Erősen későre járt az idő, elindultunk hazafelé. 9-fél10 között értünk haza, mármint a faluba, ahol tanítok. Az utolsó busz viszont, ami Miskolcra jött, 20.22-kor ment el. Így az éjszakát a főnökasszonyomnál töltöttem. Kipihentem magam, kaptam reggelit és szendvicseket is. Ezúton is köszönöm!!

A következő élmény már teljesen máshoz kapcsolódik. A körzetünk képviselője ígéretet tett, s szombaton meg is tartotta: minden olyan gyerek, aki tavaly októberben vagy azután született és kérte, kapott egy fát, amit a szülők ültethettek el. Egy kis ünnepi műsor és torta is járt, a sorsoláson pedig öcsi fája egy törökmogyoró lett. Ígéretet is kaptunk: amelyik fa nem hajtana ki tavasszal, azt pótolni fogják.

Fő a változatosság

Az elmúlt éjszakákon folyamatosan álmodom. A tegnapira nem emlékszem, csak annyit tudok, zagyvaság volt. Az azelőtti kettő medvetámadásról szólt. Ma pedig egy farkas támadott meg nagyi udvarán, és terelt birkaként egy nagy csoportot. Egy régi baráttal bemenekültem az öreg házba. Leültem a földre, nekidőltem az ajtónak, hogy be ne nyomja. De éreztem, hogy ott van, hogy lát, és mintha az ablakok lenyúltak volna, vagy mintha összement volna a ház, láttam a tekintetét, a vicsorgást. Négyből egy éjszakán keltem arra, hogy valami nagy összevisszaságot álmodtam. Háromszor viszont arra, hogy nagyon félek.

Ragyog a nap

Odakint hűvös, de már-már tavaszian ragyogó, a leveleket millió árnyalatban tündököltető napsütés van. Idebenn szintén ragyog a nap. Ennek oka pedig igencsak egyszerű: két olyan nadrágom is jó lett rám, amiket kb. két éve tudtam utoljára felvenni. És nem ám úgy, hogy nagyon be kellene húznom a hasamat, csak úgy lazán, könnyeden, erőfeszítések nélkül! Igaz, egyiknél a cipzár húzókája a kezemben maradt, de ez sem ronthatja el a kedvem. Megspóroltam két újonnan vásárolt nadrág árát. :)

Szünet után

Jó volt ez a pár nap. De hamar elrepült. Legalább annyira, mintha még a padokat koptatnám. Mondjuk koptatom is, csak a másik oldalról...
Az egész a péntek estével kezdődött. Majdnem csak csajos póker Zsuéknál. Valahogy a lapjárás igencsak kedvezett nekem, az első körben második lettem, a másodikban pedig nekem volt a legtöbb zsetonom, amikor abbahagytuk. De egyet, azt hiszem, alaposan megtanultunk: kaját legközelebb nem akkor rendelünk, amikor megéhezünk, hanem már az érkezés után...
Hétfőn sikeresen letudtuk anyai ágon a temetőzést. Jó volt ennyi idő után újra vezetni, és öcsi is jól bírta az utat. Annyira, hogy csak a piros lámpáknál, illetve a megérkezés után ébredt fel arra, hogy áll Fruzsi.
Szerdán a szmogos idő ellenére kirándultunk Rékával és Edittel Lillafüredre. Messze a zajoktól, távol a szmogtól... Néha úgy érzem, jobb lenne csendesebb helyen lakni. Amikor viszont reggel kelni kell, nem gondolok erre, mert akkor még korábban kellene kelni, és az nem hiányzik...
Péntek este az előbb említett két hölgyeménnyel megnéztük a Menyasszonytánc című darabot. Komolyabb hangvételű mű, de zseniális. Két kiemelkedő és maradandó eleme volt számomra. Az egyik magából a történetből ered: a katolikus vallású lányról kiderül, hogy örökbe fogadták, és egyébként zsidók voltak a szülei. A darab végén azonban változik a helyzet, és nagyon találó a "jelenleg református" nézet. Antropológiai szempontból az Akinek a szeme kék című filmre emlékeztet a történet: két csoportra osztották az embereket, és a kék szeműek a kísérlet időtartamára jelentéktelenebbekké váltak. Hasonlóan ahhoz a kísérlethez, amiben az egyetemisták egyik fele börtönőrt, a másik fele pedig börtöntölteléket "játszott" egy ideig. A darabban a leányt nem fogadják be a katolikusok, akik között nevelkedett, mert zsidó. Nem fogadják be a zsidók sem, mert túlságosan erős a katolikus "kisugárzása". Egyszerűen zseniális alkotás! A másik ok az, hogy jelnyelvi tolmácsolás is volt a darab mellé, és egy volt jelnyelves csoporttársammal is találkoztam az előadás szünetében. Azóta is erősen él bennem a vágy, hogy újra belevágjak ennek az ismeretlen, de valamilyen szinten már ismerős kultúrának a felfedezésébe...
Szombaton Linda jött öcsinézőbe. Kaptunk zenélő kulcsos játékot. Nekem nagyon tetszik!! :)
Ma pedig eljött a sütés ideje. Székely lepényt csináltam, a receptet innen vettem. Nagyon tetszett a dolog, mivel 1 kg lisztből indul ki, és nálam is ez az alapegység szokott mérvadó lenni. Azonban most csak fél kilóval dolgoztam részben azért, mert először csináltam ezt a receptet, másrészt pedig azért, mert csak 125 grammnyi juhtúró volt itthon. A jövőt tekintve biztos, hogy meg fogom még valósítani ezt a receptet, azonban kis változtatások lesznek, illetve már voltak is. Legközelebb a tésztába is teszek egy kis sót, és több juhtúrót teszek a fél adaghoz is, amiből egyébként 8 lepény jött ki. Másrészt viszont jobb, ha a szalonna felesbe megy: a fele jó kis zsírszalonna, a másik fele pedig húsos...

Jó volt ez a szünet, de holnap kelni kell. Úgyhogy hirtelen, de vége szakad ennek a hosszú írásnak...

Maci

Volt régen egy hófehér macim kék fülekkel és sárgás arccal. Éveken át porosodott az egyik szekrény tetején, onnan vigyázta álmaimat. Aztán bekerült egy nagy zsákba. Jó kis társaság gyűlt ott össze, hiszen a többi plüss egy részével lett összecsomagolva. Ma újra elővettük egy kék maci társaságában. Utóbbit elég volt kiporolni, meglevegőztetni. Ez a piszkosfehér színű viszont mosásra ítéltetett. Csak talán nem 60 fokos vízben kellett volna, elég lett volna a sima 30 fokos... Egy picit összement. És a benne lévő töltelék hatására már nem hófehér, nem piszkosfehér, hanem világosbarna. Ha úgy nézzük, megújult. Remélem, öcsinek így is tetszeni fog...