Várakozás

Ismét rájöttem, hogy az egyik legutálatosabb dolog a várakozás. Na jó, vannak kivételek, hiszen maga valójában gyönyörködtethet is, de úgy általában mégis gyűlölök várni. Legyen szó bankos, boltos, akármilyen sorbanállásról, dokiról, megígért, de nem teljesített jegybeírásról. És egy idő után gyűlölöm, ha valaki (vagy valakik) telefonhívására (hívásaira) kell várnom. Ez a valaki jelenleg az oktatóm, aki mintha elfelejtett volna. Úgy volt, hogy felhív azzal, hogy jövőhéten mikor mehetek vezetni. Igaz azt nem mondta, hogy mikor hív, csak kb. annyit, hogy majd. Ez volt tegnapelőtt. És még sosem voltam ennyi ideig ennyire rákattanva a telefonomra, hogy hívott-e valaki. Ha a lehetőségeket boncolgatom, akkor a következő esetek lehetnek:
a, minden mostanság vizsgázó tanítványa megbukott rutinból vagy forgalomból, és nem tud hová berakni
b, még mindig nem kérte el a kartonomat
c, elkérte ugyan a kartont, de rosszul adtam meg a számomat, és nem tud elérni
d, mivel nem én beszéltem vele, hanem közvetítők útján "tartjuk" a kapcsolatot, lehet, hogy nem is neki kellene hívnia, hanem majd nekem őt
e, türelmetlen vagyok, bár ez az eshetőség az összes többi mellé kapcsolható.
Mindenesetre örülnék neki, ha végre legalább az első óráról tudnám, hogy mikor lesz, a többit meg majd úgyis megbeszéljük még.

Mindezeken felül szeretném, ha esne egy kicsit az eső, és lehűtené az időt. Valamint el tudnám képzelni, hogy van egy saját erkélyem, ahová szabadon kiülhetek bármikor egy pohárral és egy üveg finom borral. Ez viszont csak azért nem valósulhat meg, mert bár van erkély, az nem a szobámból érhető el, és mert anya alkohol ellenes... Hát ez van, ilyen az élet. Azért annak is örülnék, ha nemcsak az oktatóm hívna fel, hanem valaki más is...

:)

Elsősegély kipipálva. Jöhet a jól megérdemelt pihenés, és végre ismét azt olvashatok és csinálhatok, amit akarok. Sálálálálá :)

Álmok

Ma reggelre igen sok álmot sikerült produkálni. A kedvesebb részében volt egy fekete kismacska, valamint beszélő ékszerteki, aki néha úgy "működött", mint egy felhúzható játék. Sokra nem emlékszem ezen kívül, csak egyetlen egyre még: új amerikai só indult "Hasonlóak vagyunk, de mégis mások" címmel... A lényege az volt, hogy két, szerencsés esetben egymásra valamennyire tényleg hasonlító ember, valamilyen produkciót mutatott be. A nemük általában egyezett, és ismerték egymást korábbról. Viszont vagy testalkatban, hajszínben, hajhosszban, illetve egyáltalán hajban, vagy bármiben, de különböztek egymástól. Remélem, nem fogják megvalósítani, bár elég sokat lehetett rajtuk röhögni...
Mielőtt jönne a kérdés: nem, nem ettem közvetlen lefekvés előtt.

Most pedig irány az elsősegély vizsga. Nyüff...

72

Ez a ma száma. Ugyanis 75-ből 72 pontot sikerült elérni, és így megvan a KRESZ vizsgám!! :) A ciki és egyben jó dolog is az egészben, hogy ez a teszt sikerült nekem az összes közül a legjobban. De erre mondhatnám, hogy mindent a maga idejében.
Holnap elsősegély vizsga. Erre csak azt tudom mondani, hogy majd. Előbb vár a finom rántott hal, aztán meg az ágyam, hogy a jól bevált rituálét ismét bemutathassam: minden vizsga után jár ugyanis a délutáni alvás.

Elsőbbségadás-táblák...

Holnap vizsga. Igen, a nyár közepén. Meglepő, nem?! De. Nagyon is. És miért rosszabb ez a többinél? Hát, csak azért, mert
1, ez tényleg a nyár kellős közepén van
2, hajnalok hajnalán, reggel 8-tól
3, puskázásra még gondolni se nagyon lehet (nem mintha olyan nagyon gyakran folyamodnék ehhez a módszerhez)
4, ha esetleg, netalántán nem lenne meg, igen borsos ára van a következő vizsgának.
Úgyhogy a mai nap egy része ismét a tesztekkel telt, valamint a "Milyen sorrendben..." című kérdések olvasásával és megválaszolásával. Addig nincs is gondom, amíg be nem keveredik egy aprócska tábla, ami kb. bolhafütyinyi, ráadásul nem is olyan helyen van, ahol könnyű észrevenni... Gyűűűlölöm! Kb. annyira, mint a köcsög villamost!! Ja, és a tengelykapcsolóval és a fékpedállal sem vagyok teljes mértékben kibékülve.

Hát, holnap reggel majd kiderül, hogy mindenki derül, vagy nem...

Hétvége

Lassan de biztosan ismét egy hétvége utolsó pillanatához közelítünk, hogy megint hétfő legyen. Mondhatnám, hogy eseménymentes napok voltak az előzőek, de ez nem igaz; pozitív és negatív egyaránt jelentősen képviseltette magát. Ami biztos, most a napok sorrendje felborul.

Szombat
Massa súlyos balesete megrázott. Már lógott a levegőben egy ideje, hogy valaki közel kerül az életet a haláltól elválasztó vonalhoz. Bár műteni kellett, és a legújabb hírek szerint legalább keddig mesterséges kómában tartják, van esélye a teljes felépülésre. És remélem, ha az éven már nem is, de versenyezhet még, és összejön neki a VB megnyerése.
Ezek után valamennyi pozitívumot jelentett egy kis kertészkedés: virágszedés, uborkázás.

Vasárnap
A nap egy része a sportprogramok nézésével telt (úszás, F1, motor gp), egy kis járkálással, valamint a KRESZ könyv bújásával és tesztekkel. Szegény Lindát két nap alatt kétszer utasítottam vissza, és nemet mondtam az invitálására. De megígértem, hogy legközelebb megyek vele sétálni vagy inni, vagy mindkettőt! (Remélem, tudom is majd tartani az ígéretem...)

Péntek
A hét fénypontja. Nos igen, egyetlen telefonhívás a teljes letargiából kiragadva egész magasra emelheti az embert. Pláne, ha egy bizonyos valaki van a vonal másik végén. És főleg akkor, ha nemcsak a kellemes, mély hangját hallhatom, hanem a szemébe is nézhetek... Na jó, jobb, ha ezt most itt befejezem.

Top 5 híres pasi

A hírességek száma majdhogynem a végtelennel köthető össze. Azonban igazán jó pasi elég kevés leledzik. Következzék egy kis lista azokról, akik nálam benne vannak a top 5-ben. A dobogósok között egy hangyafütyinyi döntött, azonban bármikor helyet is cserélhetnének.

Szóval a lista 5. helyezettje:
Robert Sean Leonard, aki nemcsak a House mellett praktizál, hanem az egyik nagy kedvencemben, a Holt költők társaságában is kiválót alkotott.

A 4. helyet birtokolja:
Kevin Costner, s ebben nagy jelentősége van a Robin Hood című filmnek, valamint a Farkasokkal táncolónak.

A 3. helyet megérdemelten kaphatta:
James Tupper, A férfi fán terem igencsak jóképű biológusa.

A 2. helyezett:
Chad Kroeger, a Nickelback énekese, akinek nemcsak a külseje vonzó, hanem a hangja is bizsergető.

Az 1. helyet pedig nagy dobpergés után megkapja:
Hugh Jackman, aki nemcsak Farkasként alakított nagyot. Van Helsingként vámpírokra vadászva nyűgözött le, Leopold szerepében pedig az előzékenységével, modorával hódított.

Csajos pókerezés

Tegnapelőtt este ismét kihasználtuk a lehetőséget. Mivel Fuci szülei nyaralnak, Zsúval meglátogattuk egy kis pókerezésre. Bevallom, először játszottam Texas Holdemet, és ehhez képest a kezdeti nehézségek után egészen jól ment a dolog. De a legbüszkébb az osztási tehetségemre vagyok: amikor a lányoknak nagy lapot osztottam, akkor a flopba kis lapok kerültek, illetve fordítva. :) Éééés, egy szép kis full house-t is sikerült kihoznom a flop kirakásakor.

Jószomszédi iszony

Panelban lakva hiába vannak a falak, az embernek akarva akaratlanul alkalmazkodnia kell környezetéhez, azaz a lakosokhoz és egyéb állatfajtákhoz. Sajnos túl sok a marha, alacsony a kerítés, és ráadásul a természetes szelekció sem működik már, a barmokat kilőni pedig nem lehet...
Ugyebár az természetes, hogy mindenki szeretné otthonát a számára legkedvezőbbre, legkényelmesebbre kialakítani. Mindent meg is tesz ezért.
DE!! Az, hogy legalább hetente 2-3 alkalommal fúr olyan fúróval, ami nyüszít folyamatosan, vagy kalapál állandó jelleggel, nos ez abszolút nem nevezhető normálisnak. Nem fiktív történet, a felettünk lakó család egyik tagjáról van szó. És azt hiszem, nem véletlen, hogy a családjuk itthoni megnevezése "köcsögék". Ugyanis egyetlen kivétellel az egész család hülye. A kivétel az idősebb lányuk, aki volt annyira intelligens, hogy elköltözött otthonról.
Szóval mi is a gondunk velük?! köcsög egyfolytában fúr vagy kalapál. Mintha egyedül akarná a lambériát felrakni, és minden nap csak 2-3 darabot, azokat viszont kb. centinként rögzítve vagy 3 szöggel. Emellett sajnálja kiadni a pénzt egy megfelelő fúróra, amivel haladhatna is, és nem is nyüszög. Jelenleg a felettem lévő szobában kalapál, néha a felhangosított (ordító) zene ritmusára!!...
köcsögné, avagy a feleség. Házisárkány, festett vörös hajjal. Folyamatosan ordít, leggyakrabban késő este/éjjel, amikor a normálisabbja már csendesen van, alszik, vagyis próbálna aludni, ha hagynák.
idióta, vagyis a kisebb lány. Ránézel, és rögtön lejön, hogy ő ilyen kis kivagyok-mivagyok cafka, aki az úton köszönni sem tud normálisan. Gyakran az éjszaka közepén (éjfél körül) hallani vinnyogó hangját, miközben ordít az anyjával, vagy visítja, hogy "nagyszínpad, nagyszínpad". Viszont azt is tudom már, hogy a hamis hangja miatt nem bagzanak már a macskák az ablakom alatt... Ráadásul a szobájából, ami sajna felettem van, szinte minden este/éjjel hallani egy hangot: mintha üveggolyót ejtettek volna el, vagy a súlyzót ledobnák, csak még pattan kettőt. Kellemes félálomból erre riadni.
De már alakul a megoldás: egy jó kis vonalzó, amit ha kell, ripityára török a radiátoron... Hehe... A mostani módszer pedig: régi Nickelback számok (Never Again, Too Bad, Flat On the Floor és egyéb régi finomságok) felcsavart hangerőn történő hallgatása. És ennek köszönhetően: már a konyhában kalapál.

Buli Fucinál

Tegnap este történt az eset: mivel Fuci szülei jól megérdemelt nyaralásukat töltik, egy csepp házibuli került megrendezésre. Heten voltunk, mint a gonoszok, vagy a törpék. Sikerült másodiknak megjelennem, a megígérthez, vagy inkább prognosztizálthoz képest kb. 2-2,5 órás késéssel. De odaértem, és ez a lényeg! :) Mivel ma KRESZ, vagyis inkább műszaki részt vettünk, ezért én bizonygattam, hogy nem fogok inni. Ez egész jól alakult a fütyülős bodza felbontásáig. Bár nagy önmegtartózkodást gyakorolva csak egy felesnyit ittam összesen, kijelenthetem, hogy megtaláltam az új kedvenc rövid italomat!
Az este egyébként rengeteg röhögéssel telt, s megtudtam magamról Roli félrehallása alapján, hogy "én nagyon jó drogkereső vagyok", de az indokkeresés még mindig jobban megy! :) Sajna hamar, éjfél után nem sokkal el kellett jönnöm a buliból a fent már említett indok miatt (nem, nem a "drogkeresés", attól feljebb). :( De remélem, hamarosan ismét rendezünk valami ilyesmit! És közben furdal a kíváncsiság: vajon hogyan alakulhatott az este a későbbiekben?!

Terror + álom

Terror
Tegnap késő este volt már, amikor hazakeveredtem Lindától. Úgy döntöttem, most már nincs gépezés, irány aludni. Nemsokára le is dőltem, és már közeledett az álommanó is, amikor valami igen furcsa hangot hallottam. Mivel nyitva volt az ablakom, gondoltam, valami vad berepült. A gond nem is ezzel volt, ugyanis lepottyant a párkányról, és ott zúgott tovább. Aztán egyszer csak, hirtelen, mintha valami a karomhoz ért volna. Régen pattantam ki ilyen hirtelen az ágyamból! Óvatosan visszamerészkedtem, de nem sokkal később ismét hallottam a "bzzzzzzz" hangot. Ekkor megelégeltem, hogy egy bogár terrorizál. Ablak becsuk, lámpa felgyújt, elemlámpa kézbe vesz. Végigvilágítottam a radiátor alatt, ahol semmit nem találtam. Utána a másik oldal felé. És ott volt egy bogár. Becserkésztem ismét, elkaptam zsepivel, lekapcsoltam a villanyt, és kiengedtem. Ismét úgy gondoltam, meginvitálom az öreg álommanót. Azonban valahonnét ismét jött a "bzzzzzzz". De azt hiszem, szerencsére csak elköszönni akart a bogár, mert többször nem hallottam.

Álom
Mint kicsit feljebb említettem, este Lindánál voltam. Éjszaka pedig ő az álmomban. Amire emlékszem: felvettem náluk a zoknis lábamra a cipőt. Aztán mikor hazaértem, csak a cipőm volt meg, alóla viszont a zoknim eltűnt. Az tudtam, hogy náluk még megvolt, nade hová tűnhetett, amikor nem is vettem le útközben?! Ott volt, itthon nincs. Azt tudom, hogy elmeséltem neki, hogy elhagytam a cipős lábamról a zoknimat, és nemcsak én értetlenkedtem, hanem ő is furcsán nézett rám...

Műszaki ismeretek

A mai napon más volt az oktató, és végre nem KRESZ-t tanultunk. Már elég volt abból, hogy kinek mikor van elsőbbsége, meg miért, meg hogyan, a táblákról, gyalogosokról, biciklisekről, villamosokról, vasúti átjárókról és egyéb állatfajtákról meg ne is beszéljünk... Két dolgot megállapíthatok:
a, a műszaki rész seggelős lesz. Na jó, nagyon-nagyon seggelős lesz...

b, ha valaki szárazabban mondja el az adott anyagot, néha jobban leköti az ember figyelmét, mint aki telerakja poénokkal.
Tudniillik: néha már a poén is fárasztó, pláne ha közel 4 órán keresztül kell hallgatni. A mai oktató jelleméből fakadóan nemigazán alkalmazta ezt a taktikát. Azonban megengedett magának néhány általánosító, a női nemet sértő/sérthető megjegyzést. Ami kisült, és ami megmaradt:
- nem szereti a szoláriumba járó fiatalokat (akik mellesleg ha gyerekük van, egyik kezükkel a cumit dugdossák a gyerek szájába, másik kezükkel pedig vezetnek, mialatt telefonálnak is)
- majdhogynem általánosított azzal, hogy a nők magassarkú cipőben és/vagy csizmában vezetnek
- minden anyóst 120 kilósnak vél, akik miatt nehezebb fékezni

Ezekre reagálva:
- igen, vannak olyan nők, akik azt hiszik, hogy a volán mögött is többfunkciósak. Azt pedig nem is említette, hogy egyesek még a piros-sárga lámpánál sminkelnek is, miközben telefonálnak, és a gyerek szájába gyömöszölik annak akarata ellenére a cumit
- vajon próbált már magassarkú cipőben közlekedni? Én próbáltam, bizonyos magasságig (5-6 centi) sikerül is, bár látszik, hogy a kényelmes sportcipőhöz vagyok szokva
- ezek szerint vagy az ő anyósa 120 kiló, vagy nem találkozott még ettől is súlyosabb apóssal...
Mindebből adódik: nem fogok hozzá menni, ha eljutok odáig, hogy a vezető ülésbe kerülök.

Viszont volt egy jópofa beszólása, ami szerint a generátor olyan az akkumulátornak, mint az a személy, aki mindig gondoskodik arról, hogy ne fogyjon ki a túró rudi a hűtőszekrényből.

Vas+beton

Kellemes érzés egy aligalvós éjszaka után arra ébredni negyed 7kor, hogy a vas és a beton ismét egymásra talált, miközben az utóbbiban leledző gyomokat próbálják eltávolítani az előzővel. Két esetben nem is lenne ezzel problémám:
a, nem hajnalok hajnalán kezdenének hozzá
b, nem visszhangozna a betondzsungelben.

Jelenleg a hőmérséklet a szobámban 27 fok. Elő kéne keresni a ventilátort...

Hőség

Kint döngetnek a 30+ fokok, megmaradni nem lehet - a lakásban sem. Minden sötét, ennek oka: nyugati fekvésű szoba. Akaratlanul is beindul az ember lányának képzelete: fekszik a napágyban, koktélt szürcsölget egy csodás tengerparton, miközben jó testű férfiak legyezik pálmafaággal. A tenger nyugodt, hűsítő szellő fújdogál felőle. A kék égen néhány bárányfelhő úszik - kizárólag a hangulat kedvéért. A tengerpart homokja apró szemű, sárga, és meseszép kagylók borítják, melyek csak arra vágynak, hogy összeszedjék őket. A délutánt lassan felváltja az este, az ég csodás színekben pompázik, miközben lemegy a nap...

Hmmm... Azt hiszem, ideje felébredni, és enni egy jégkrémet.

Délutáni kalamajka

Mondhatni, egy szokványos délutánnak indult az egész (most ne részletezzük, hogy mi szokványos, és mi nem az)... A délelőtti oktatás után apával beszereztünk egy KRESZ könyvet. Hazafelé a buszon már ecsetelte, hogy anya egyetlen kérdésével felhúzta kb. egy órával azelőtt, hogy találkoznunk kellett volna. Az ominózus kérdés valahogy így hangzott: Nem késtél már el?
Apának sem kellett több, egy picit bepöccent, hogy felesége igazán ismerhetné már az órát, vagy figyelhetne, hogy ne kérdezzen hülyeségeket. Az alábbi dolgok pedig csak tetézték ezt a délelőtti kérdést, így kíváncsi vagyok a reggeli idegállapotára.

Anya a délelőtti vásárlás alkalmával vett két műanyag valamit (a nevét nem tudom, virágtartó-szerű vackeráj), amire elvileg futtatni kellene a növényeket. Igen ám! De ő azért vette, hogy megtámassza vele őket. A délutáni locsolás alkalmával megkérdeztem, hogy megöntötte-e a hűtő tetején lakó növényt (hozzá tette be az egyik ilyen műanyag vackot...) A válasz "Nem" volt, így hát székre álltam, és legnagyobb megdöbbenésemre, sajnálatomra és idegességemre észrevettem, hogy a csüngő növény legszebb ágát sikerült ugyan rögzítenie, ám az ennek következtében el is tört... (azóta már földben van, nade akkor is!!) A kiborulás nemcsak engem ért el, hanem apát is. Ezzel el is érkeztünk az első felvonás végéhez.

Második felvonás:
Apa munkába indul - kicsit hamarabb, mint szokott. Kiengedem, bezárom az ajtót, bemegyek a lassan már szokásossá vált "Na most már cincoghatunk!" felkiáltással, amikor a csendbe belehasít a csengőnk éles hangja. "Hozd a kulcsod és gyere le" - mondja apa, majd a lépcsőfordulóhoz lecsattogva konstatálnom kellett, hogy a második műanyag vacakkal is sikerült kárt okozni. Ráadásul egy olyan növény ága tört le, mely nagyon sokáig sínylődött, és nehezen tudtuk elérni, hogy jól érezze magát nálunk, vagyis a lépcsőházban (igen, ott fél méter néha rengeteget jelent). Most marad a remény, hogy a letört ága megmarad, és a volt matektanárom nevét viselő zöld sem pusztul el. Ezzel a mai napi történések egyik ága le is zárult.

Fiktív történet
(Az itt megjelent írás mindennemű megegyezése a valósággal...)
Történt az, hogy egy háromtagú család idősebb női tagja (vigyázz! Hekkertámadás! Csak hozzáértő személy felügyelete mellett engedd géphez!) úgy döntött, bekapcsolja a család régebbi gépét (mivel a másik szinte folyamatosan foglalt), melynek monitora is gyakran már csak egy vakító csíkot tud mutatni. Észrevette, hogy itt valami nem stimmel. Már az elmúlt héten is lassú volt a gép. Most meg még annyira se megy, mint a múltkor, a hárombetűs és kétszámos vírusirtó pedig folyamatosan jelez, és valami trójairól ír. Szólt is férje-urának, aki ritka alkalmak egyikeként megnyúló délutáni sziesztáját töltené az esti munkába menet előtt. Türtőztetett idegroham közepette vírusirtó elindít, végigfut, vírus látszólag kitöröl. Aztán kb. 2 percenként aktiválódik... Gép lekapcs, átállás csökkentett módba, vírusirtó elindít, futtat, és közben reménykedik, hogy sikerül kiirtani a trójait. Ennek eredményét majd holnap tudja meg, mivel szentül hiszi, hogy a gépnek az árt a legkevesebbet, ha egyszerűen csak kikapcsolják, miután a program végigért.
Miután az apa dolgozni megy, a család női tagjai vacsorához készülnek. A fiatalabb nem kérdez semmit (elég neki a növények miatt aggódni...), amikor az anyja megszólal:
- "Én csak munkát kerestem. Aztán pihenésként rákattintottam a szexlapponthura."
Döbbenet és röhögés után a tanács:
- "Ha már ilyen helyeket nézel, akkor legalább olyat, ami biztonságos."
- "Mondasz majd pár címet?"
- "Hehe! Nem!"
Na igen, ez az a téma, amiről talán az ember nemhogy a barátaival, hanem a szüleivel sem beszél... Vagyis inkább: velük végképp nem.
- "Nem tudom, jó-e, hogy apád dolgozni ment. Csak nem mondja el a kollégáinak!"...
A beszélgetés többi része felejtés és röhögés homályába veszett.

Árpa

Van, amikor az ember tetszetősnek érzi magát, legalább arcilag, ha máshogyan már nem az. Amikor letisztul a homloka, nem világít tűzpirosan az orra, mint télen a Mikulásnak, egyszóval amikor felfedezhetne valamennyi szépséget saját arcában. De ez az állapot nem tartható fent sokáig: elég volt a tegnapi légkondi, és rögtön árpa lett a bal felső szemhéjamon... Nem akkora hatalmas, mint régebben, viszont fáj és látható és duzzadt és piros, és nagyon jót fog neki tenni, hogy a következő két hétben még 9 alkalommal érni fogja a légkondi... A kenőcs meg elfogyott, szemészetre meg se erőm, se idegzetem, és nagy valószínűséggel alkalmam sem lesz ellátogatni...
Hát igen, már megint úgy nézek ki, mint egy gnóm...

Ja, semmi bajom a repülő csivitelőkkel, de hagyhattak volna még egy picit aludni...

Jogsi

Na jó, ha már létrehoztam életem második, és az előzőnél talán tartósabb blogját, irkálni is kezdek. Ugyanis belevágtam a nagy kalandba: jogsiszerzés.
Ma volt az első elméleti oktatás, és az egészségügyivel együtt jövőhét péntekig fog tartani. Aztán vizsgák, és akár augusztus elején is kezdődhet a rutin, majd pedig a forgalom. Kicsit félelmetes, hogy egy, a vezetéshez analfabéta hölgyemény (ha minden rendben megy - kopp-kopp-kopp), szóval hogy akár szeptember elejére-közepére eljuthat arra a szintre, hogy kiállítanak neki egy kis kártyát, amivel száguldozhat (egyenlőre csak gondolatban) az utakon, meg a járdán.
(Mj: vezetéshez analfabéta hölgyemény = én...)
Szóval az oktató jófej, lendületes, és úgy tartja az órákat, hogy nem is kevés poént belecsempésszen. Amit ma nagyon jól megtanultam: "Mindent szabad, ami nem tilos!"
Az egész oktatásnak egyetlen "hátránya", hogy hajnali fél 9kor kezdődik. Ennek értelmében
a, nem lehet túl sokáig ébren maradni
b, nem lehet délutáni szunyát beiktatni
c, meg kellett ígérnem, hogy mérsékelem az eddig sem túl jelentős bulizások számát addig, amíg az elméleti dolgok nem sikerülnek...


Ui: Úgy látom, sikerült egymás után kétszer is "Na jó"-val kezdenem az írást...

Kezdet

Na jó, hát ez is elkészült. További halogatás helyett inkább majd írok. Hogy miről, az meg majd kiderül. Talán mindenről, talán semmiről, mindenesetre az utóbbiról is lehet oldalakat pötyögni.

Jah igen. A címben köszi az ötletet, Fuci! Mire nem jó egy Neptun-kód?! :)