Márciusi hó

Kint csak úgy szakad a hó. Már 20 centinél is több esett tegnap reggel óta. A gondnok másfél órával ezelőtt seperte el a havat a ház elől, de nyoma se látszik. Pedig nincs hófúvás. Olyan "retró" érzésem van. Amikor még elsős vagy másodikos voltam, akkor volt utoljára ekkora hó. Persze nem márciusban. A buszok nem jártak, és a négyes elindult iskolába. Anyával mentem, Noémi, az évfolyamtársam és reggeli beszélgetőpartnerem is jött az anyukájával. Aztán kiderült, hogy hószünet van. Arra, hogy hogyan is keveredtünk haza, már nem emlékszem. Csak az érzésre. Attól kezdve minden évben vártam, hogy mikor lesz már hószünet. Még tanárként is. Ma tuti az lenne. Ha most iskolás lennék, a fejem verném a falba, hogy nemzeti ünnepre esik ekkora hó, amikor úgyis itthon kell lenni...

J.R.R. Tolkien: A hobbit

Már egy ideje szemezgettem a könyvvel, és elolvasása is hosszabb időt vett igénybe, mint gondoltam. Nem azért, mert nem tetszett, de emellett a munka és család - főként Öcsém - mellett a szabadidő olyan luxuscikk, aminek varázsát csak ritkán élvezhetem. Elolvasására nem az sarkallt, hogy A gyűrűk ura után ez a mű is megfilmesítésre kerül. Megjegyzem, moziban nem fogom megnézni, megvárom, ameddig valamelyik kereskedelmi adó leadja. Az első, a második és a harmadik részét is. Ahogy olvastam a cikkeket itt, egy hasonlóan monumentális alkotást kíván Jackson létrehozni, mint amit Frodó kalandjaival elért. Ebben az esetben viszont bőven ki kell egészítenie a történetet, és az események bemutatása mellett mélyebb vizekre is kell eveznie.
Érdekes, úgy tűnik, hogy Tolkien írásait visszafelé olvasom. Nem hátulról kezdve a könyvet, de a végével kezdve annak a világnak a megismerését, amit teremtett. A gyűrűk ura a csúcs. A hobbit egy előzmény, bár mint egy jó sorozat tagja, önállóan is megállja a helyét. Kisebb, egyetlen kötetes, a szereplők a történet töménysége miatt nem annyira kidolgozottak. Nehezebb kiválasztani, hogy ki lesz a kedvencünk, hiszen kevésbé ismerhetjük meg őket. Ez az, amit egy kicsit hiányolok a történetből. Fel lehetne sikítani, hogy 'Jajj! Minek még több leírás bele? Nincs elég így is??', amire azt mondanám, hogy a hangsúlyt toljuk el egy másik irányba, és ne azt nézzük, hogy kevés vagy sok a leírás, hanem azt, hogy meg szeretnénk-e jobban ismerni a szereplőket, és jó lenne-e még mindig olvasni a történetet.
Ami pozitív volt számomra, az annak az érzésnek a visszatérése, ami A gyűrűk ura olvasása közben hatalmába kerített. Egy másik világ, más népek, teremtmények, váratlan fordulatok. Ezek A hobbitban is megjelennek. Előnye az is, hogy a történet végére összegyűlnek a segítők, harcolnak, ismét segítenek. A gyűrű megtalálása csak egy része az egésznek, egy szál a történetben, ami nem jelentéktelen, de a fő mondanivaló nem erről szól, csak ebből bontakozik ki az eszköz, ami továbblendíti az eseményeket. Hiba lenne, ha a mű elolvasása után kijelentenénk: csak arról szól, hogy Bilbó hogyan lett a gyűrű tulajdonosa.A törpök célja, vágya, a kalandos és veszélyes utazás ugyanúgy meghatározó.
A befejezése kicsit vegyes érzelmeket okozott. Egyrészt örülök, hogy teljes egészében megismertem ezt a történetet is, ennek a világnak egy újabb szeletét. Örülök annak, hogy folytatódik, s nem ez az utolsó darabja. Másrészt viszont már most hiányérzetem van. És bár nagyon messze van, nem tudom, mit fogok akkor tenni, ha az utolsó, Középfölde világáról szóló könyv által keltett varázs is megszűnik majd a befejezése miatt.