Írás

Néha elgondolkodom, hogy kinek is írok. Önmagamnak, mint egyfajta terápia. Vagy talán másoknak, hogy tudassam, nem tűntem el, élek, és jobban vagy rosszabbul, de zajlanak a napok. Vagy mindkét válasz igaz lenne? Azt hiszem, igen. De ma hajtott a vágy és belekezdtem valamibe. Amiről nem tudom, mikor végzek vele. Lehet, félbehagyom majd, mint annyi hirtelen nagy fellángolást. És az is, hogy a végére jutok, sikerül befejeznem. A terjedelme még nagyon kétséges. De a nagy kérdés mégis az, hogy kinek írom. Magamnak? Az öcsémnek? A szűkebb vagy tágabb családomnak? A barátaimnak és kedves ismerőseimnek? Vagy mindenkinek? És ha nem az első válasz a helyes, akkor megbirkózom majd a kritikákkal, az esetleges nem tetszéssel? Megmutatom bárkinek az elkészültéig? És ha elkészül, mi lesz vele és mi lesz velem? Miért kell megírnom? Mi hajt és hova kell eljutnom általa? Még száz és ezer kérdés merült fel bennem amiatt a pár sor miatt. És a válasz mindegyikre egyszerűen csak ennyi: nem tudom.

Egri csillagok

Ha nem csalnak emlékeim, negyedszer jutottam a teljes regény végére. Az biztos, hogy többször kezdtem bele, mivel találtam egy könyvjelzőt a negyedik fejezet előtt. De nem is ez a lényeg. Hanem az érzések. Az első elolvasáskor már elvarázsolt a történet. Minden névnél visszalapoztam a végére, s kerestem a várvédők névsorában az adott nevet, és hogy mi is történt vele. Azonban csak most éreztem át igazán a leírtak minden betűjét, szavát, mondatát. Sokkal mélyebb volt minden. Szeretem ezt a regényt. Értéket ad. Bátorságról, leleményességről és hazaszeretetről tanít. Arról, hogy ha bajban is vagy, maradj higgadt, és próbáld inkább ésszel kivágni magad a helyzetből, mint erővel. Alig várom, hogy pár év múlva, jegyzetelés nélkül olvashassam el ismét.

"Karácsony"

A szeretet ünnepe. Amin ha vannak is összezörrenések, igyekszünk kedvesek lenni, a máz hibáit elfedni, betömni, kijavítani. Itthon már megvolt az ajándékozás. Örülök azoknak, amiket kaptam. De ünnepi hangulatom egyáltalán nincs. Az idén az előző évekhez képest sokkal több a feszültség. Mindenki végezné a maga dolgát, de valakinek mindig Öcsi mellett kell lennie, vagyis nem tud haladni. És ebből jön a bonyodalom. Részben. És ha még ez nem lenne elég, nagyszülői részről is csak hallgathatunk. Az egyik oldalról azt, hogy hát ők azt hitték, hogy ma elmegyünk. Valahogy nem veszik figyelembe, hogy apa még tegnap is dolgozott, örülünk (örültünk volna), ha ma akad egy kis nyugalom. A másik ágon a folyamatos 'egymás mellett nem tudunk meglenni' című sorozat következő része hallható. Mindeközben Öcsi bömböl. Mert nem engedjük meg neki, hogy egye a csomagolópapírt, mert feljajdulunk, ha harap, mert lepottyan a kismotorról, mert szomjas, mert álmos, és még ki tudja, miért. Mindeközben én csak nyelem a könnyeimet és próbálom visszatartani a vágyat, hogy elhúzzak innen valahová jó messzire, és csak sokára jöjjek vissza. Ilyen elcseszett "ünnepünk" még nem nagyon volt...

Lista

- Szakmai ártalom?
- Egyáltalán nem.
- Tudásvágy?
- Részben igen.
- Hát akkor mi?
- Tisztelet.
- Tisztelet??
- Az. Mert egy új világba kalauzol. Engedi, hogy szárnyaljon a képzeleted. Színek, formák, alakok, mind-mind a képzelet valamilyen módon irányított alkotása.
- És ezen felül még mi?
- Értéket ad. Szókincsben, műveltségben, világlátásban. Utat mutat. Szerepjátszásra ösztönöz. Elgondolkodtat.
- Összesen ennyi?
- Nem. Ettől sokkal-sokkal több. De ha nem érzed ezt át, ha csak kínkeservvel fogod a kezedbe, ha nem tiszteled és nem értékeled, felesleges arról beszélnem Neked, hogy mit is jelent számomra egy könyv.


Vár egy lista. Bővítésre és szűkítésre. Afféle bakancslista ez, csak könyvek szempontjából. Talán a következő évre. Vagy évekre. Lesznek olyanok, amiket már olvastam többször is, és olyanok is, amikről még azt sem tudom, hogy szükségem van rájuk. Ezt már most tudom. Nem, nem vagyok jós, sem boszorkány. Na jó, talán egy kicsit. De mindig van új, ami elragad magával. És régi is, amihez bátran visszatérhetek.
Itt a lista. Az elejét szeretném ilyen sorrendben megvalósítani, hiszen azokat 10-14 éve olvastam utoljára, és muszáj a tananyaghoz újra elővennem.
Talán egy év múlva el tudom majd mondani, mi valósult meg, s mi az, ami még várat magára.

Gárdonyi Géza: Egri csillagok (még 200 oldal)
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Moliére: A fösvény
Tolkien: A gyűrűk ura trilógia (a II-III. kötet és az első maradék 100 oldala)
további Tolkien művek
Christopher Paolini könyvei
J. R. Ward eddig (vagyis addig) megjelent regényei
Gárdony Géza: Isten rabjai; A láthatatlan ember
Dumas D'Artagnan történetei (A három testőr; Húsz év múlva; Bragelonne Vicomte; D'Artagnan fia; Athos öregkora)

És még sokan mások

Karácsonyi ünnepség és pótnévnapozás

Hosszú volt a múlt hét, de ennél is hosszabb e hét első két napja. Olyannyira, hogy bár azt terveztem, kedden megírom majd a történéseket, mégiscsak most jutottam el idáig.
Drága főnököm minden meggyőzőerejét bevetette, s elérte a célt: szerda helyett az nagy dicső kedden kellett utoljára iskolába mennünk. Ekkor tartottuk meg délután a körülbelül fél órás karácsonyi műsort. Volt benne tánc, betlehemezés, ének és két verses blokk. Ahhoz képest, hogy hány gyerekünk van összesen, sikerült mindezt összeraknunk.
Előtte azonban igencsak jól éltünk. A diákok már elhagyták az épületet, és a műsorig még volt időnk. Előkerültek hát a finomságok, amiket négyen vittünk. Kolbásszal töltött husi, különleges fasírt, majonézes saláta, édes sütik, és a sima és juhtúrós pogácsa. Utóbbi kettőt én ügyeskedtem össze és anya sütötte ki. Jó volt ez így.
De ez még csak a második nap itthon, és nem tudom, hogyan fogom kibírni a maradék 1,5 hetet...

Reklamáció a beintésre

"Kedves"(?) Időjárás Apó és Anyó!

Bár nem ezt az égből hulló csapadékot szerettem volna válaszul, kössz, hogy legalább válaszoltak előző levelemre.

Na csá.

Szutyok

Kedves Időjárás Apó és Anyó!

Este van, este van, sötét este van. De nem az a szép fényes ám, csillagszórós, holdacskás! Sem az a hófehéren izzó, lábnyomot betakaró! Itt csak köd van, meg nyirkosság, meg eső. Azért írok kedves Időjárás Apónap és Anyónak, hogy segítsenek egy kicsikét. Olyan, mintha még csak november lenne. Pedig mindjárt itt a karácsony ám! És sehol semmi hangulat.
Meg tetszenének tenni, hogy változtatnak egy kicsit? A hónapot eggyel visszább, hogy megint november legyen, és akkor jó így az időjárás! Vagy ez túl nehéz így? Hát van egy jobb ötletem! Legyen picit hidegebb, és essen a hó, jó sok belőle, mert a gyerekek azt szeretik! Meg a felnőttek is. Meg mindenki. Na jó, nem egyformán. Valaki szeret hó csatázni, várat vagy hóembert építeni. Mások sétálni a hóesésben, és hallgatni a leszálló pelyheket és a talpuk alatt ropogó friss havat. És az is szereti ám, aki csak a meleg szobából nézi pokróccal a hátán és meleg italkát szorongatva apróbb vagy nagyobb tenyerében az aláhulló pihéket. A szépeket. A változatosokat. Amikből nem is volt még két egyforma tán, mióta hó esik e földre.
Ezért kérem szépen Időjárás Apót és Anyót, hogy segítsenek, s küldjenek havat!

Köszönöm kedvességüket és segítségüket, és kérem, írás helyett az égből aláhullva küldjék meg válaszukat levelemre!

Köszönettel:
Diiaa

Újraindítás

Hétfő = agyhalál.
Nem a diákok miatt. Legalábbis általában nem(csak) miattuk. Hosszú ez a nap. Korán kell kinyomni az ébresztőt és csak bő 12 órával a felkelés után érek haza. És az órarendváltás miatt még így is könnyebb. Talán.