Meggyőzőképesség

Nem is tudtam, hogy ilyen jól meg tudok győzni embereket. Jó, jó. Igen, kell az ő hajlandóságuk is hozzá, de akkor is. A történetet így hangzik.
Fuci és Zsú meglátogattak ma délután. Nem, nem csak úgy. Zsúnak a tárgyakkal kapcsolatban segítettem, Fuci pedig meghozta a könyveimet. Miután mindezt lerendeztük (meg már közben is) beszélgetni kezdtünk. Így a lányok eldöntötték, hogy mivel nekem úgyis a koli felé kell majd vennem az irányt, ők is lemennek az egyetemre, és isznak egy kávét (meg ami még utána jön). Igenám, de megéheztek. Én meg adtam nekik egy kis rakott krumplit. Meg is ették, nem arról van szó. Csakhogy utána szépen kezdte elnyomni őket a buzgóság felé vezető úton álommanó tevékenységének köszönhetően a fáradtság. Ebből kisült, hogy ők bizony nem mennek le kávézni. Felszálltunk a buszra, majd nem sokkal később le is, és vártunk Zsúval egy másikat, majd elindultunk Fucival a lakásuk felé (arra kell menni, hogy az ösvényhez érjünk), és kb 5 percig lyukat beszéltem a hasába, hogy deeeee, jöjjön le, és hogy ha lekísér, várok vele egy buszt, és így nem kell felfelé gyalogolnia (elfelejtett kenyeret venni...), és végül sikerült meggyőznöm. Aztán ennek következménye lett, hogy miután a Valéta gyűlésnek vége lett, a Rockyban találkoztam Fucival, aki már egészen megélénkült akkorra.
Hát ez történt.

Ja, és egyre jöbban élvezem a forgalmat: ma csak egy piros lámpa volt, amin majdnem áthajtottam, de egyébként egészen jól ment! :)