Hospitálás

Az elmúlt 3 napban 2 suliban is voltam, és immáron elkezdődött a tényleges hospitálás.
Az egyikben hétfőn voltam, s a következő történt. 2 órát kellett volna lehospitálni, vagyis valahol hátul, egy sarokban megfigyelni, hogy milyen módszerekkel dolgozik a vezetőtanárom, és hogyan reagálnak minderre a diákok. Azonban a tanáromnak elég sok papírt kellett kitöltenie a tanévben meg nem jelet tanítványai miatt, valamint a kooperatív tanítással kapcsolatos megbeszélésen is részt kellett vennie, így hát az óra előtt 3 perccel megtudtam, hogy miután engem bemutat, kezdenem kell valamit az osztályokkal. Hogy mit gondoltam ekkor? Zavaros. Kb. a "Na neeee!!", "Elrohanni ér?", "Most mégis mit kezdjek velük?!", "Én? Oda? Be? Egyedül? Óóóóráááát??!!" fogalmazódott meg egyszerre, miközben arra sem volt szinte időm, hogy feleszméljek a rettegésből, mivel máris a katedrán találtam magam, miközben a vezetőtanárom bemutat, aztán csukódik az ajtó, és egyedül vagyok egy csomó vadidegen gyerek előtt, miközben valahogyan túl kellene élni a maradék 43 percet, meg majd még a következő órát... Mit tehet ilyenkor a kezdő tanárjelölt? Bemutatkozik újra, majd mindenkit megkér, hogy egyesével mutatkozzanak be - ezzel is megy az idő. Mesél egy kicsit magáról, hogy éppen hogy és mint került oda, ahol most van (és olyan helyzetbe is...), milyen tapasztalatai vannak az egyetemmel. Aztán próbál kérdezgetni az iskoláról, meg hogy mit mivel, hogyan szokás itt, és vajon a hírneve tényleg olyan-e az intézménynek, mint amilyen valójában (erre a válasz összefoglalva: mégolyanabb...), és hasonló nyalánkságok. Így szépen, lassan, csordogálva el is telt a 2x45 perc. Bár volt néha olyan érzésem, hogy most mi a fenét kérdezzek tőlük, azért azt hiszem, egészen jól meg tudtam oldani a feladatot. Nem merültem el a mély vízben, amibe belelöktek, nem fuldokoltam, és viszonylag keveset lebegtem az úszás közben. Mellesleg megjegyzem: annak, hogy én oda előre kiállok 25 tanóra hospitálás után kellett volna bekövetkeznie... Most már viszont minden alkalomra készülök, hogy mi van, ha megint be kell ugranom...

A másik suliba tegnap és ma töltöttem délelőttöm nagy részét. Mivel az ottani vezetőtanárom csak a saját osztályában tanít magyart, így a keddi napot arra szántam, hogy több tanórájukat megfigyeljem. Rendes osztálynak tűnik a csapat, nem nagyon zajosak, és a mai helyzetekhez képest rendesen odafigyelnek órán. Bár Az ember tragédiáját nem nagyon olvassák, és ezért holnap dogát is írnak majd szegények.
Ma pedig az egyik társadalomismeretet tanító antropos kollégával töltöttem a napot, így végre életemben először olyan órán ültem, amit a másik suliban tanítanom kellene majd: társadalomismeret. Mi a tapasztalat? Csak magamban felsóhajtottam, hogy ha lett volna ilyen óránk anno, akkor a bónusz az ilyen kaliberű tanár lett volna.