Nyűgös

Ma nyűgös napom van. Nem szoktam ilyen lenni túl gyakran, de ha mégis, akkor nagyon. Az egész tegnap kezdődött balekoktatáson. Éhes voltam, fáradt, és a cipőm (igen, ugyanaz) még mindig (vagy már megint) sikeresen tört és nyomott, ráadásul a talpam is megfájdult. Szép kis baleset... Nem is voltam túl sokáig, oktatás után jöttem haza, amikor is a buszra kb. 20 percet kellett várni... Na ekkor kezdtem nagyon nyűgös lenni. Hazaérve már megint nem tudtam túl hamar álomba merülni. Reggel meg fél8kor keltem, és beállítottam az órát, hogy ne 8kor, hanem fél9kor keltsen fel. Közben arra gondoltam, hogy vajon lesz ma óra? Hát igen... Megint nem hallgattam a megérzésemre, és majdnem lekéstem a buszt is... Csak azt nem tudom, hogy minek a Neptun, ha nem küldenek semmit, hogy "hahó, ti szerencsétlenek! kari tanács miatt ma elmarad a zóra"... Így aztán irány haza, fél órát itthon töltök, majd irány vezetni. Másodszor nem volt szerencsém: a busz az orrom előtt elsuhant. Aztán a villamos is... Úgyhogy késve, de befutottam. És mentem 70-nel. Nem szeretem a kuplungot. Sem a sávokat. És azt a sok barmot sem, akik a húdejókocsijukban ülve azt hiszik, csak ők vannak az utakon... De láttam egy jó rendszámtáblás kiírást, ami nagyon megtetszett: "Ne villogj, ne dudálj NŐ VEZET!" Hehe ilyen majd nekem is kell!! Meg menetben láttam egy srácot, aki hasonlított a kiszemeltemhez, és kézen fogva ment egy lánnyal. A busz tovasuhant, de 90%, hogy nem ő volt. De azt hiszem, mindent elmond arról, mennyire szeretném már látni, hogy már lassan mindenkiben, aki csak kicsit is hasonlít rá, őt keresem...