Kathy Reichs: Csont és vér

Mivel a könyveim 99,9%-a még mindig dobozban van, elhatároztam, hogy a legfelső dobozból választok magamnak aktuális olvasnivalót. Olyan volt ez, mint vérvétel előtt, kívánod a cukrot, eszeveszetten, de nem eheted. Ilyen volt nekem az a jó néhány nap is annak ellenére, hogy nagyon régen fogtam könyvet kikapcsolódásnak a kezembe. Lehet, hogy pont ezért tört rám szinte rögtön az érzés, mikor a költözéshez készülődtem. Szóval a legfelső dobozból választottam, csakhogy egy sorozat második és harmadik része került a kezembe. No nem baj, valamelyikben benne van az első is. Negyedik nyitásra sikerült is megtalálni. Így esett a választás erre a krimire, amely már évek óta várta, hogy ne csak poroláskor nyissam ki
Ritkán fordul elő velem, hogy egyszerre akár kétszáz oldalt is elolvassak. Alapból olyan ötvenre-hetvenre vagyok kalibrálva. De ez a könyv szinte letehetetlennek bizonyult. Nagyon jól megírt alap, fordulatokban gazdag történet, mikor pihentettem volna, mindig történt valami, ami miatt folytatni kellett. És közben örültem, hogy nem egy ház földszintjén vagyok. Így is összerezzentem, mikor olvasás közben valami zajt hallottam, vagy megcsörrent a telefon. Tempe Brennan egy olyan világba kalauzolt, amit mindig is szerettem volna mélyebben megismerni. Ami igazán érdekelt az antopológiából még azelőtt, hogy a sorozat elkezdődött. Amit szívesen tanultam volna, ha lett volna rá lehetőség. De nem volt. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez nagy pech. Hála az olvasottaknak rádöbbentem, hogy a valóságban nem biztos, hogy lett volna gyomrom és idegrendszerem  mindehhez. (Bár ki tudja. Abból kiindulva, hogy régen egy vérvételnél semmi gond nem volt, most meg ha tűt látok, már az ájulás környékez...) Néhol gyomorforgató volt, máshol megdöbbentő, s akadtak időszakok, amikor meg kellett emészteni az olvasottakat. Mindenesetre a sorozat következő része már figyel. Nem sokáig lesz érintetlen.