Eddigi társkeresős próbálkozásaim nem jártak túl sok sikerrel. Agyilag teljesen lefáradtam. Viszont ha striguláznám azokat, akik alkalmi légyottokra fénykép ellenére is simán vállalkoztak volna, azt hiszem, már sikítva menekülnék. Mindegy a kor, a helyszín, minden mindegy, csak legyen nekik egy lyuk. Semmi mást nem látnak. És én olyan szívesen adnék nekik. Egy vascsövet. Azzal aztán tegyenek, amit akarnak...
Telefonmániás még mindig nem bír leszakadni. Talán eljutok már a bunkó üzemmódba: nem válaszolok két szót sem. Pedig még felajánlotta azt is, hogy menjek vele kutyát sétáltatni. Igaz, hogy neki nincs, de szerez egyet...
Tihamér egy új gyöngyszem. Vagy kamu, vagy szegénynek súlyos értelmi problémái vannak. Állítása szerint 32 éves, nője még nem volt, és mindenképpen a számomat akarta annak ellenére, hogy az ország másik végén lakik. Hmmm... Bezzeg a fehérvári lány megadta neki... Legyenek boldogok!
Kevés a normális, elvész a tömegben. Akadni akad, de nem sok. És bár érdekes velük beszélgetni, valahogy egyik sem olyan, akire azt mondanám, Ő kell.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése