A tegnapi hazaút nem volt zökkenőmentes. Kezdődött az erdő kellős közepén juhász és juhászkutya nélkül csatangoló kóbor birkákkal, amik az út mindkét oldalát kóboroltak nagyobb nyugalommal, mint amit én éreztem. Mondjuk a tömeg jelenthette nyugalmuk kiindulópontját, mivel voltak vagy harmincan.
Telkibányánál egy vicces mókus szívatott meg. Fogta magát, és elém rohant. Majd miután megálltam, vígan ugrándozott vissza a fa nyújtotta menedékbe.
A harmadik a homok volt. Csobád előtt ugyanis hatalmas homokvihar tombolt. Ilyen lehet a sivatagban, mikor feltámad a szél. A látótávolság 20-30 méter lehetett. Csak a remény volt, hogy nem megyek bele senkibe, és engem sem találnak el hátulról.
És hogy a negyedik se maradjon ki, folyamatosan küzdeni kellett a széllel, mely szinte végig dobálta az autót.
A végére elfáradtam. Nagyon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése