Selmec

Péntek

Hogy is kezdhetném másként, mint a pénteki nap reggeléről indítva a beszámolót. A szokásos késés, vagyis az 1 órával a gyülekező után történő indulás nagyjából itt is sikerült. Sokan koncert után, néhányan a kohászból jövet és alvás nélkül vágtak neki az útnak. A sofőr nagyon szimpatikus volt, és szerencsénkre Levit sem engedte vezetni. Első megállónk kivételesen nem a nagy Tesco volt, hanem az áruházlánc barcikai kirendeltsége, ahol Linda vett egy üveg Martinit, és ezt szépen megiszogattuk, igaz a vége már eléggé langyos lett. A buszocskázás egyik legszebb pillanata Csabi lépcsőn ülős egyensúlyozós mutatványa volt. Utána pedig Levi elindította a "Csak csajok Selmeci különkiadás" című műsort, mely egy körkérdéses, ötletfeldobós, beszélgetős műsor lett, és egész hétvégén tartott. Pár megállás után megérkeztünk Selmecre. Szerencsére a szálláshoz nem kellett annyit menni, mint a Hotel Alma Materhez. Kis várakozás után lefoglaltuk az egyik első emeleti szobát, amiben 5 emeletes ágy volt. És mivel még volt üresedés, valamint a szomszéd szobából előkerült egy pótágy, nos így még mindig csajos szobában voltunk: 6 lány, 4 fiú + a főcsaj (gy.k.: Levi). Két emeletes ágy össze volt tolva, az alját Judit lányommal befoglaltuk, felettünk pedig Juhfej és Levi talált szállást, utóbbi folyamatosan nyikorogtatva az egyébként stabilnak tűnő, azonban igen hangosan nyikorgó fekvőalkalmatosságot. A pótágy eredetileg Csabié volt, gyakorlatban csak egy rövid ideig birtokolhatta - ennek még jelentősége lesz a későbbiekben. Lélegzetvételnyi szünetet követően elmentünk az Akadémiára, és szerencsére belülről is megcsodálhattuk az épületegyüttes egy részét, méghozzá az aulát. Fényképek készültek, előadásokat hallottunk, majd korgó gyomorral irány enni a Kis Matejba, hiszen olcsó is, finom is, és még vágott sör is van! Aztán persze Glanzenberg, iszogatással, majd fel a szállásra. Na itt történtek ám az érdekes események, valamikor a péntek és szombat határán.
- Csabi hamar bealudt a pótágyon. Levi, Berci és Andor többször is lökdösték egymást, és csak centiken múlott, hogy (még) nem az egyre hangosabban horkoló szobatárson landoltak.
- Andor elkezdett bemászni az ágy két "létrafoka" között, Berci segített: lábának felemelésével Andor már két párnán feküdt. Majd kb. 15 perc szenvedés után Lindával lefejtették a bakancsot és a zoknit, utóbbi többször járt Csabi orra előtt. Ezt követően pedig disznóperzseléses emlékek törtek elő, ugyanis Berci leégette Andor lábujjáról a szőrt, meg a bőrét is kissé megperzselte.
- Nem sokkal később következett a bosszú: egy lökést követően Berci a föld helyett Csabi fején landol, ezzel ébresztve az elfáradtat, aki itt követte el a nagy hibát: felkecmergett, majd kiment a szobából, mialatt Andor álomra, majd horkolásra szenderült - a pótágyon.
- Az elalvás nem ment könnyen, ugyanis Levi folyton mozgatta az ágyat, mely csak nyikorogni tudott, és jött a kérdés: "Dia, alszol már?" Erre a válasz csak annyi lehetett: "Nem."
Lassan elcsendesedett a szoba. Éjjel azon gondolkodtam, hogy vajon ki a szerencsésebb: Fuci vagy én? Ugyanis amíg fölöttem Levi igencsak mocorogtatta az ágyat, addig Fuci felett ugyanezt tette Berci - majd minden lélegzetvételre.

Szombat
Reggel kómás fejek fogadtak. Reggeli után elindultunk a város nevezetességeit megnézni, mindezt az előző utakkal ellentétben Kazinczyban tettem meg, karomon a szalaggal. Kevés ehhez fogható érzés volt. Két dolog tetszett nagyon: egyrészt próbaidőseink igazán jó idegenvezetőnek bizonyultak. Másrészt a temetőkben mécseseket gyújtottunk, és az I.világégéskor elesett két Firma sírjánál is fejet hajtottunk - ez utóbbi nagy hatással volt rám, főleg mialatt és miután elénekeltük tiszteletükre a Szép az ifjúság című nótát.
Ismét a Kis Matejban ebédeltünk, majd kissé elpilledtünk, így a szálláson kötöttünk ki, ahol folytatódott a mókázás, hülyéskedés. Aztán lassan készülődni kellett az esti Szakestélyre, így nemzeti színű szalagokat kezdtünk kipingálni, mely szépen feldíszítette az egyébként mintázat nélküli korsókat. És a kezdés előtt nem sokkal magamra vállaltam azt a megtisztelő szerepkört, hogy Komolypoharat mondhassak Selmecen. Szerencsére nemcsak szerintem sikerült jól, hanem másoknak is tetszett. Bár Juhfej majdnem leégette a hajamat időközben. A Szakestély után következő eseményeken szerintem nagyon sokáig nevetni fogunk még.
- Néhányan a szobában beszélgettünk, mikor Csabi megérkezett, és az ágyam végében keresztben elterült, és a feje Judit ágyán volt. Gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége, és ez tudatosult is, amikor Csabi horkolásba kezdett. Megittam a maradék Sprite-ot, amitől ismét bekattantam, és rájöttem: az ágyfoglalás bosszúért kiált!
- Lindától kaptam egy jó kis szemceruzát. Aztán Csabi arcának dekorálásába kezdtem. Egy kis virág a halántékra, szivecske az orcára... Majd jött Fuci, és a szivecskét kiegészítette egy jó nagy f*sszá, és a kézre rajzolt vasmacska alá egy név is került: BÉLA. Lényeg a lényeg: sikerült a pingálás, hiszen igazi műalkotás kerekedett ki.
- Azonban itt nem szabadott megállnom: Andor vádlija is kifestésre került, majd az "én-nem-merek-mellettetek-elaludni-Levi" is hortyogásba kezdett, így rá is pingálni kényszerültem. De nem csak azért, mert ilyen kedvem volt! Egyrészt az ágyfoglalásért önkéntes szolidaritást vállaltak, másrészt pedig a horkolást sem lehet büntetlenül hagyni egy csajos szobában! Juhfej is kapott egy kevéske szemceruzát, de aljas módon folyamatosan a fejére húzta a paplant...
Mivel Csabi az én ágyamon foglalt helyet, ezért befeküdtem az övébe, Judit pedig a kint garázdálkodó Fuci helyén próbálkozott - eredménytelenül. De azért megoldottuk, hogy Csabi feje alól kiszabadítsuk a takarót, és így gyermekem sem fázott. És ügyes is volt, mert nem rúgta fejbe éjjel a horkolót!

Vasárnap
Reggel az éppen felkelők jót nevettek Csabin. Igaz eléggé elkente már a műalkotást, de nem baj, fényképes bizonyíték van az eseményről! Levi pedig - mint az egész hétvégén rendszeresen - most is folyamatosan ecsetelgette, hogy én lennék a szobafelelős, így takaríthatnék már végre... Szerencsére Lindától ismét megkaptam a szemceruzát, és Andor is segített Levit lefogni, aki menekült volna - és végül sikerült is neki - Andorral a lábán. Ekkor a szomszéd szobából elhangzott a kérdés: "Levi, te minden szarba belelépsz?!"
Reggeli után összecuccoltunk, majd buszra szálltunk. Rövid vásárlás után az irány a bányához vitt, és egy jó kis bányajáráson vehettünk részt. Jó lenne majd ismét visszatérni! (Fuci, ugye rá tudlak venni, hogy ismét legyere?! Lécciléccilécci!!) Ezt követte a Kálvária megmászása, ahová Judittal utoljára értünk fel. DE!! Megcsináltuk!!
Gondolhatnánk, hogy a hazafelé vezető út nem hoz izgalmakat. Nos ez nem így történt, ugyanis a határ előtt úgy 12 km-rel megálltunk, hogy könnyíthessen magán mindenki, akinek kell. Így tett Csabi is a távolban. Levi éppen telefonált, amikor a következő beszélgetés elhangzott:
Norcy: - "Levi, gyere gyorsan! Gyuluska rókázik"
Levi (a telefonba): - "Figyelj csak, most le kell tennem, szükségem van a kamerára." - majd rohant Csabi felé, hogy megörökítse az eseményeket. Így sikerült, hogy felszabadult egy hely a buszon, ugyanis egy rókával kevesebben léptük át a határt.

Végül hazaértünk. Az eddigi legjobb utat tudhatjuk magunk mögött, jó társasággal, felejthetetlen élményekkel. Fél Feszty-körképpel Csabi arcán. És a megalakult Csak Csajok, melybe jómagamon kívül Judit, Linda, Zsazsi, valamint a főcsaj, vagyis Levi tartozik.