Még egy mínusz

Most aztán igazán örülhetek annak, hogy január közepén az időjárás úgy két hónap előnyben van. De csak most az egyszer, és csak a körülmények miatt. Íme egy rövid statisztika az elmúlt fél évből, mely bár fejlődést mutat talán, mégis inkább csak egy újabb nagy szemétkupacként jelenik meg.

1. Több hónapon át tartó levelezés, találka többszöri kérése a részemről, majd magamba zuhanás, mert túl hamar belelkesültem egy "Na végre!" érzéssel.
Tanulság: Amíg nem találkoztok személyesen, addig ne éld bele magad semmibe, mert úgysem jön össze semmi.
2. Adatlap megnézése, majd VIP tag lévén tudja, hogy ki nézte meg, rám ír. Rövid levelezés után találkát kér, majd a telefonszámát is megadja. Aztán kap képet, hogy azért mégse legyen lutri, és másnap közli, hogy mégsem szeretne látni.
Tanulság: Okos tett, hogy nem adod meg a telefonszámod néhány levélváltás után, ellentétben a gondolkodni nem tudó pasival, aki ezt megteszi.
3. Alig két hetes levelezés után előbb képet, majd azt látva randit kér, mivel szimpatikus, elfogadom. Első alkalomra kitűzött nem valósul meg, mivel a munkám mellett nem tudok egyszerűen fellépni egy társkeresőre annyira sem, hogy öt perc alatt megbeszéljük a holt és a mikort. A második alkalmat mára tűztük ki, hogy megejtsük az első találkozást, és az ominózus időpont előtt egy órával beszéltük le, hogy hol és mikor. Hát, nem tudom. Neki biztosan jobban telt, mint nekem. Ugyanis közel 1,5 órán át vártam a Centrum melletti szökőkútnál. Annyira mellette, hogy ha még jobban próbálom, akkor már benne vagyok. Jöttek-mentek az emberek. Ki futva, ki sétálva. Előbbiek általában a villamoshoz vagy a buszhoz. Voltak néhányan, akik felém tartottak, de egyik sem állt meg, hogy "Szia". Olyan is volt, aki várt egy lányra, csak egyik sem rám. Lényeg a lényeg, hogy ugyan újabb pofonba nem sikerült beleszaladnom, de mivel két buszjegyem is ráment erre az alakításra, eléggé bosszant az ügy. Na meg úgy egyébként is.
És még mielőtt jönnének a kérdések:
- Nem, nem hívtam fel, mivel nem cseréltünk telefonszámot. Lehet, régimódi vagyok vagy egyenesen paranoiás, de szerintem az a személyes találkozásnál kell megtörténjen, és csak akkor, ha mindkét fél akarja.
- Nem, nem késtem el. Egyenesen 15 perccel a megbeszélt időpont előtt ott voltam, hála a drágalátos tömegközlekedésünknek, így azt sem mondhatja, hogy de ő ott volt.
- Nem, abszolút nem vagyok benne biztos, hogy érdekelni fog a kifogás-nyafogása, hogy miért nem jött el.
- Igen, dühös vagyok.
Tanulság: Még mindig jó ötlet nem megadni a telefonszámot annak ellenére sem, hogy így az esetleg közbejött esemény nem jelezhető. Emellett pedig nagyon jó elgondolás, hogy továbbra sem lelkesedünk a találka előtt, és erről lebeszéljük anyánkat is.

A hócipőm tele van azzal, hogy nem rajtam múlik a dolog, és mindig pofára ejtenek...