Sérült lelkek kicsiny tárháza

Lassan szakmaváltáson gondolkodhatok, hogy legalább a fejfogáson kívül szakszerűen elemezni is tudjam az elmúlt néhány napban rám író pasikat. Vegyük szépen sorban az új listát, azokat, akik mostanában kapcsolatba léptek velem a társkeresőn.

Jó fiú:
Felhasználónevét a trendnek megfelelően angolul írja. Alig pár hónapja szakított, de neki barátnő kell, mert hiányzik valaki, aki szereti. Kétszer beszéltünk eddig. Most másodszorra a szokásos "Hogy vagy?" után beírta, hogy egyedülálló. Mikor közöltem, hogy tudom, már beszéltünk, visszaírt, hogy Ó tényleg? És mit mondtam még?...
1. Fogalmam sincs a többiről, csak arra emlékszem, amit fent leírtam eme bejegyzésben veled kapcsolatban. Nem voltál túl érdekes.
2. Vegyük a sarkított szituációt, ha ezt randin játszanád el, mármint, hogy úgy kezeled a helyzetet a második alkalommal, mintha nem találkoztunk még volna, akkor vagy egy színpadi jelenet keretében osztanálak ki hisztérikaként, vagy csak annyit tanácsolnék, hogy azért jó pont, ha már emlékszel arra, hogy találkoztunk, és elég ciki, ha nem.
3. Nem az a lényeg, hogy miről, hanem az, hogy a név ismerős.
4. Nem túl jó taktika arra, hogy megtaláld a vágyott "mert olyat szeretnék aki öszintén szeret" lányt, ha a nevére sem emlékszel. Ez se nem csokireklám, se nem 50 első randi premier.
5. Nem segít rajtad, ha mindezek után learanyomozol...

Vasutas:
Néhány levél, néhány cset, aztán eltűnt a színfalak mögött. És akit csak az érdekel, hogy milyen gyakran és milyen hosszú szoknyát hordok. Nem mellesleg a felhasználónevem is elírta már az első levelében. Ennek ellenére intelligens kérdéseket is fel tudott tenni, de azt még mindig nem szeretem, ha firtatják, hogy miért nem lehet csevegőre hívni. Talán mert pont akkor léptem ki, amikor megpróbáltál rám írni?

Név+xxx:
Az a három egyforma betű a végén túl sokat sejtet. Tudom, lehet, hogy előítéletes vagyok. A második beszélgetés és néhány levél után az oldalon barát jelöl. Jelölni lehet, de elfogadni nem fogom. Szeretnéd, ha kijelezné, hogy mikor vagyok fent? Hát én nem szeretném, ha látnád. Csupán ennyi az oka. Sem itt, se fészbúkon. És nem vagyok a drágád, valamit rád is vonatkozik, hogy ha nem válaszolok cseten, az azért van, mert vagy időm, vagy kedvem nincs csevegni, csak felugrottam megnézni a leveleimet. Erre megkérdezi, hogy ezt most miért, és a "Mit miért?" válaszomra bejelöl. Logika???

Vállalkozó:
Szerinte az érvelésem, hogy miért nem teszek fel képet, nem állja meg a helyét, mert akkor az utcára sem mehetnék ki anélkül, hogy el ne üssön valaki ittasan. Szintén olyan, aki rögtön csevegni akar, ahogy meglátja, hogy beléptem. Most már annyira nem is ír, miután párszor zátonyra futott. Egyébként meg nem tolerálom, hogy más nőket beszélsz ki nekem a "hátuk mögött". Engem vajon akkor mennyinek és hogyan?...

Mr. Nem tudok élni anélkül, hogy szeressenek:
Atya-gyatya... Érzékeny, nincs önálló élet szerelem nélkül, 90%-ban csak az motiválja, csak akkor boldog. És ezért nyavalygok is rendesen, mert neki csak egy káros szenvedélye van, a párkeresés és a párkapcsolat. A másik meg szerintem az, hogy két beszélgetés alatt többször is megkérdezed, hogy nem kérek-e rólad fényképet. Nem, köszönöm szépen a felajánlást, ha majd változik a véleményem, tudatni fogom. Második cset után már barátnak jelöl. Azt hiszem, azt hiszi, hogy ezzel elérhetne valamit. Nem. Ugyanaz vonatkozik rád, mint az egyik előzőre: nem akarom, hogy többet tudj rólam, mint amennyit engedek. Úgyhogy te sem leszel barátként az oldalon...

Névtelen, akiről csak kevés maradt meg:
Azzal végződött, hogy megsértettem, amiért közöltem vele, hogy nem akarok hamutálat nyalni. Pedig akár még le is szokott volna értem. Hiába mondtam, hogy inkább magáért tegye, a válasz az volt, hogy valamiben meg kell halni. Ha a hülyeség fájna... Az a pasi, aki csak azért nem lenne a nap 24 órájában együtt a barátnőjével, mert három műszakban dolgozik. Barátai nincsenek, mert 7-9 éve leépítette a kapcsolatot velük az exe miatt. Se barátok, se nő. Az egyik legnagyobb hibát követte el, amit egy ember elkövethet. A másik nem egyetlen tagja sem érdemli meg, hogy teljesen feladjuk magunkat, s ezzel együtt a barátainkat. Akkor nem lennénk mások, csak bábuk, amivé ő is vált.


Ez a elmúlt nagyjából egy hét termése. Kritikus vagyok? Pimasz? Gúnyos? Cinikus? Pesszimista? Meglehet. De nem értem a gondolkodásukat. És - ez most csúnya lesz - azt sem, hogy ilyen, ilyesmi stílussal hogyan tudnak valaha is összeszedni egy normális nőt.
Nem vagyunk egyformák. És ez a baromi nagy szerencse!