Gyöngyszem

Azt hittem, már semmi nem lep meg. Tévedtem. Mr. Érzékeny, 40 vagyok és a bicepszem nagyobb a fejednél rám írt. A magát alfahímnek képzelő barátocskám szegénységi bizonyítványát mutatja, hogy ész helyett máshová gyúrt, valamint a női nemről a véleménye, amit a bemutatkozójában, valamint az adatlapja többi részén olvashatunk, igencsak lekicsinylő.

Íme levelezésünk.

ő: szia..keresek egy lányt aki szeretne babát és tetszem neki. miklós

Én: Szia! Azt hiszem, akkor nem engem keresel. Egyelőre távol áll tőlem a gyermekvállalás. Szép estét!

ő: majd ha akad egy arab vagy egy pénzes cigány akkor majd itt lesz az ideje

Én: Bocsi, de nagyot tévedsz. Nem motivál sem a pénz, sem pedig a más népcsoportot, identitást és kultúrát valló férfiak. Általánosítás helyett a jövőben próbáld inkább más "bókkal" meghódítani a kiszemelteket, ugyanis ezzel a feltételezéseddel nem szerzel túl jó pontot.

ő: elhiszed hogy szarok arra hogy milyen pontot szerzek nállad?

És itt sajnos megszakadt, mert sikerült elérnem nála, hogy letiltson. Milyen kár! Pedig olyan szép pár lehettünk volna! Hogy egy-két levélen belül mi lett volna a válaszom eme becses férfiú véleményére, azt inkább nem írom le. A nyomdafesték nem tűrné. Annak ellenére, hogy még mindig él bennem a régi mondás: "Magyar szakos vagyok, nekem szabad."

Megjegyzés: az, hogy ő, és az, hogy Én nem véletlen elírás, csak mutatja a kettőnk közötti értelmi szintet. Nem az egóm, hanem a tény szólal meg, amikor azt mondom, hogy ő egy s.ggfej f.szkalap, Én viszont kedves vagyok, türelmes, és nőiesen rúgnám tökön, ha szemtől szembe mondaná ezt nekem.