Várakozás

Érezted már bágyadtan ücsörögve, hogy valami nem jó, valamin változtatnod kellene, valami hiányzik? Mit tettél ekkor? Elhessegetted, hagytad kattogni az agyad, vagy cselekedtél? Hogyan? Miért?

Az elhessegetésen már sikeresen túl vagyok. Második fázisba léptem, kattog az agyam jó néhány dolgon. Gondolkodásban, agyalásban nagyon jó vagyok. Leírásban is. Megvalósításban már kevésbé. Az valahogy nem megy, félrecsúszik, kisiklik. Akkor is, ha biztatóan indul. Számos kérdés tekereg bennem, mardos, mint egy vadállat, marcangol, mint egy fenevad, mar, mint egy kígyó. Lehet, hogy az a baj, hogy nem tudok szelektálni, hogy melyikkel kezdjem. Vagy az, hogy a biztonságot nem merem feladni. De íme a kétségek, amik gyötörnek. Nem fontossági sorrendben.

1. Tanulás
Furcsa, de ez lesz az első évem, amikor a szeptemberrel nem kezdődik semmi. Nem kell órára járnom, készülnöm, kelnem. Nem kell a nagyáruházak polcait böngészve füzeteket, tollakat, egyéb kiegészítőket vennem. Se naptárat, se semmit. Hiányzik a tudat. Hiányzik a tanulás, vágyom arra, hogy valami új tudást elsajátítsak. Az új ismeretségekre, amit nyújthat. Arra, hogy rendszer legyen az életemben.

2. Munka
Oké, hogy most az alváshiánytól eltekintve teljesen jó. Élvezem, érdekel, plusz tájékozottságot ad. De meddig marad meg? Meddig számíthatok arra, hogy van munkám? Még egy bő év, vagy kevesebb? Újra bagoly lettem. Csak az ideálisnál pár órával később fekszem. Úgy a holtpontot követő két óra múlva. De meddig fogom én ezt bírni? Hiszen már lassan harmadik hónapja, hogy átlagban legalább minden második éjjel dolgozom! Mikor adja fel, és melyik előbb? Az idegeim vagy a testem? És utána? Vajon lesz valaha olyan állásom, ami az egyébként nem túl magas igényeimet kielégíti, és tudok majd mellette egyedül, szabadon élni?

3. Lakás
Az előző függvénye. Egyedül, vagy valaki mással. De nem a szüleimmel. Elszakadva végre tőlük. Bizonyítani, hogy meg tudom állni a helyem, a saját lábaimon, a segítségük nélkül. Kell a változás, de stabil anyagi háttér nélkül nem megy. Jah, hogy ez nagy kérés a mai világban?!...

4. Párkapcsolat
Bizonytalansági faktor mindenhol. Mintha félnének tőlem. Élőben is, levelezve is. Ennyire rémisztő lennék? Miért? Mitől félnek? Csak azt érzem, hogy ha bárki is közelebb kerül, hamar el is kerül. Vagy csak szimplán nem érdeklek én senkit... Ismerkedni meg sehol nem lehet. Nem vagyok már csitri, nem járok szórakozni, az internetes társkereső meg olyan, hogy leírni mindent lehet. De a személyes találkozástól valamiért ódzkodnak. Bezzeg ha csak egy numeráról lenne szó...

Szóval bizonytalanság, hiány és félelem a köbön...