Ma ismét bebizonyosodott, hogy nem vagyok egyszerű eset. Ha lenne bakancslistám, tuti szerepelne rajta, hogy x alkalommal vért adni. De nemcsak a lista híja, hanem vénáé is. Majdnem sikerült egy roppant kedves, türelmes, aranyos hölgy eddigi szúrószériáját lezárnom. Az egy dolog, hogy már a bemenet előtt is lezsibbadt a bal karom. Ráadásul ahhoz annyiszor nem is nyúlt. Pedig még vicceltünk is apával a folyosón, hogy inkább szóljak, szívesen pucolom a hagymát, ütöm a tojásokat a hagymás vérhez. Amikor meg olyan hangot hallottunk, mint a húsklopfolás, összenéztünk, és röhögtünk, hogy ez nem lesz elég, meg biztosan azért hallottunk ennyit, mert még mozgott...
Aztán behívtak. Ilyenkor lenne az, hogy én legszívesebben az ellenkező irányba vándorolnék. Egyrészt ezért kell mellém kísérő, mert valakinek be kell löknie az ajtón. Másrészt meg... Na az a következőkből kiderült.
Elsőre nem talált vénát a vérvételis hölgy, aztán szúrt, hogy talán ott, de nem jött össze. Nem baj, nem vagyok egyszerű eset, rontottam már el úgy egészségügyisek napját, hogy én voltam az első alany - nuku vénával.
A második kísérletet már a lehető legkisebb tűvel próbálta, és a szúrást követően jobbnak látta, ha mihamarabb vízszintbe helyez, és a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy ugye nem akarom lerókázni, mire én mondtam, hogy nem áll szándékomban. Azért a tutiság végett még kerítettek nekem egy vesetálat is... Még sosem kellett lefeküdnöm, lehet legközelebb ezzel kezdem.
A harmadiknál azt mondja a bent lévő adminisztrátornak: "Nézd meg, megszúrom, és nem vérzik!" Ekkor már ketten fürkészték a kezeimet, hogy vajon hol vannak a vénáim, vannak-e egyáltalán használhatóak, vagy megáll a tudomány. A kézfejemben találttal nem is kísérletezett, mert az úgyis durranna rögtön.
A negyedik sikerrel járt. Igaz, hogy vérsüllyedésre nem futotta, valamint az egyik kémcsőbe csak annyi került, mint amennyit egy csecsemőtől venni szoktak. Be is írták megjegyzésbe, hogy rossz vérvételi lehetőség...
Mikor bő 20 perc után kijöttem, már rengetegen vártak a sorukra. Így kell megállítani egy rendelés normális menetét! Aztán lassan visszatért a színem is, és a kezem is melegedni kezdett. Most úgy nézek ki, mint egy rossz drogos, a csuklóimat nem nagyon tudom behajlítani, mert ott is próbálkozott, és végül onnét járt sikerrel. De örök hála és megbecsülés neki a kitartásáért, kedvességéért, mert ha feladja, engem nem lehetett volna a közeljövőben könnyen berángatni vérvételre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése