Én olyan fiatalos, kedves, üde, fitt és vidám tudok lenni. Pláne akkor, ha kipihenhetem magam. Amire hónapok óta nem nagyon volt lehetőség, mivel nem magamtól keltem fel, hanem a család aprajára, vagy éppenséggel nagyjára. És ez két esetben "csodás". Egyrészt amikor a sokadik éjszaka után, másrészt pedig amikor néhány órán belül többször is csattanásra, puffanásra, vinnyogásra, sírásra, ordításra, veszekedésre kelek. Ráadás, ha mindkét eset fennáll.
Alig várom, hogy
- vagy kinője öcsém ezt a korszakot, reménykedve abban, hogy én is kibírom addig idegekkel
- vagy legyen egy tartós munkahelyem olyan fizetéssel, amivel fenn tudom magam tartani, és elköltözhessek itthonról.
Jelige: Hogy végre rendesen kialudjam magam...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése