Régen nagyon szerettelek. Emlékszem, sokszor voltunk nálatok. Vidáman beszélgettetek, miközben valaki dominózott velem, mesélt. Ilonka nénje zselécukrot adott a bonbonierből. Nálatok néztem először Popeye, a tengerészt, mert több csatornátok volt, mint nekünk. Játszottam Cirmossal, elkerülve, hogy a foteljába üljek. A kezembe adtátok a nagy kagylót, hogy hallgassam a tenger morajlását. Mindig szeretettel fogadtatok minket.
Aztán minden megváltozott. Egy családi veszekedés. A kiosztás, mert miért nem teszünk valamit, amihez tulajdonképpen nemcsak nekünk kellett volna hozzákezdeni. Neked is. És nem ránk zúdítani a haragod. Ekkor távolodtunk el egymástól. Ti és mi. Mert apa azt mondta, akkor inkább szűnjön meg a kapcsolat, de ő ezt többet nem akarja hallgatni. Talán hiba volt. Talán másként alakult volna minden. De az is lehet, hogy ugyanúgy folytatódott volna az a pocskondiázás, amit időnként a későbbiekben is meg-megkaptunk, általában a hátunk mögött. Néha találkoztunk még a buszon, vagy nagyiéknál. Velem kedves voltál. Mint a gyermekkel, akit csak befolyásolnak, aki semmiről sem tehet. Tudom, később szeretted volna, ha törődöm veled. De nem fordulhattam szembe a családommal. Már csak azért sem, mert nem viseltem volna el a bántásod, a beszólásaid, a megjegyzéseid, amiket a szüleimre teszel. Nem volt gyereked. Mi lehettünk volna, de elmartál magadtól, mint mindenkit, aki nem volt elég erős. Vagy túl erős volt. Korodból kiindulva szép nagy családod lehetett volna, ha nem veszed be anno azokat a bogyókat. Már ükunokák is rohangálhattak volna lábaid előtt. De minden másként alakult.
A végére azért nem hazudtoltad meg önmagad. Szitkozódni, kitépni az infúziót, bottal hátba verni a nővért, mert nem enged haza. Na igen. Mindig volt benned indulat. Mert te voltál valaki. Magas rangú rendőr. Tisztelet övezte lépteid. De mindez már elmúlt. Megsavanyodtál. De megértem.
Te voltál az utolsó. Az utolsó testvér, aki még élt. Az utolsó, kitől még kérdezhettem volna a családi múltról, hogy a dédszüleim, ükszüleim milyenek voltak, hogy dédapám mikor és miért járt Amerikában, hogy milyen volt nagyapám fiatalon, hogy milyen is volt az életed. Rejtélyekről, titkokról, hagyományokról. Mindenről. Már nem tehetem.
Hamarosan újra együtt lehetsz a feleségeddel, a lelketek már biztosan újra találkozott. Szép kort éltél meg. 92 év. Szerettelek, de mint csak távoli rokont. Pedig nem voltál annyira messze. Régen elváltak már útjaink, így annyira nem rázott meg az elvesztésed. Már régen elvesztettelek. De azért fáj egy kicsit a tudat, hogy már nem vagy. A család nagy öregje tegnap elment.
Feri bátyja, legyen neked könnyű a föld. Isten veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése