Út a sztárság felé

Mostanában csak kapkodom a fejem. A szürke, unalmasnak ható hétköznapjaimba, a nyugodt kis világomba bombaként csapódnak az új dolgok. Csak kapkodni tudom a fejem, és ha már ott a lehetőség, lecsapni rá. Az egész talán azzal kezdődött, hogy egy évfolyamtársam megkért, olvassam át a szakdogáját és a záródogáját, és írjam meg, szerintem mi hiányzik még belőle. Aztán jött az egyik volt kolléganőm kérése, hogy fordítsam le a festményei címét németre. Utána a másik volt kolléganőmé, hogy ötleteljek egy picit a lánya egyik házijában. Aztán jött egy üzenet majd lavina indult: részt vehettem tisztelt és nagyra becsült tanáraimmal egy sorban ülve életem első sajtótájékoztatóján, képviselve egy határon túli magyar szervezetet. És utóbbiról felvétel is készült, amit ma le is adtak a városi tv-ben! Igen, benne voltam! :) És ha azt hinném, hogy most már nyugodtabb időszak következik, akkor csak ábrándoznék! Jön a helyettesítés szabadságolás miatt, majd egy levél alapján megjelenni egy bizonyos helyen és időben, és ha minden jól megy, hamarosan utazhatok is a sógorok fővárosába előadást tartani és rokonlátogatás céljából. Élek, na!