Ha valamit végig szeretnénk vinni, amihez segítség kell, szükségünk van egy vezetőre. Ha szerencsénk van, olyan lesz, aki segít nekünk. Ha nincs szerencsénk, akkor meg olyan, aki csak magának segít. Az előbbit gyakran félretolja az utóbbi jellem, a zsarnok, aki ígér, de nem tartja be. Megmásítja a múltat. A jelent. És mindig arra húz, amerre a pénztárcája vagy a gyomra viszi. Az egyenlőknél mindig vannak egyenlőbbek, akiknek több jár, mert bár egyenlőek vagytok, ők magasabb szintet képviselnek.
Erről szól az Állatfarm. A kezdeti sikerekről, melyet felvált az önként és dalolva elfogadott nyomor. Csak azért, mert így szabad vagy. Ha belegondolok, mindenféle társadalomra jellemző (lehet) mindaz az önkényesség, ami a könyvben megjelenik.
Megdöbbentő az egész regény. Főleg a vége: a befejezetlenséggel vegyített befejezettség.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése