Amikor azt hiszem, ettől már nem lehet rosszabb, akkor mindig jön a cáfolat: "Deh, lehet!"
Lassan hányingerem van a családomtól, a viselkedésüktől, hogy senki nem hajlandó megérteni a másikat, úgy beszél, ahogy egy kóbor kutyával sem, és ott tesz keresztbe, ahol csak lehet. És mindezek mellett legyek kiegyensúlyozott, épelméjű, energiával feltöltött, hiszen mindjárt vége a szabadságnak, és kezdődik a tanév. Jó lesz hallgatni a barátok, kollégák beszámolóit, csak szar lesz belegondolni, hogy nekem is ez jár, csak nem kaptam meg...
Két normális lény van csak a családban. Az egyik Öcsi. A másik az ékszerteknős...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése