Adott egy történet - három kötetben (erről hamarosan bővebben). Készült ebből film - trilógia. A történet néhol eltér, sok a kihagyás, de ez egy másik poszthoz tartozik majd...
A Függelékét olvasva, elmélyülve a regény nyújtotta világ utolsó morzsáiban, egy pillanatra megálltam. Emlékeztem. Egy részre a második kötetből. Akkor és ott jelentéktelennek tűnt. A szereplők alakja a film szerint jelent meg, a helyszín viszont a könyv alapján élénkült meg. Leperegtek az események. A találkozás, a tettek, az útra engedés. Akkor. Ott.
Aztán néhány órával később bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam. Megálltam egy csatornánál. Abból a történetből készült a film, amivel aznap foglalkoztam. Már nagyjából 40 perccel azelőtt elkezdődött. És én nem tudtam róla. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy annál a jelenetnél sikerült bekapcsolódnom, amelyik órákkal hamarabb beugrott, lejátszódott bennem.
Égi jel? Pusztán véletlen? Vagy csak szerencse? Nem tudom. De talán nem véletlen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése