Életízesítő

Élet és étel. Azonos betűk, azonos hangok. Csupán a sorrend változik. Étel nélkül nincs élet. Élet nélkül nincs étel. Mindenki másként szereti. Sósabban, borsosabban, több vagy kevesebb feltéttel, nyakon öntve vagy szimplán. Mennyire hasonló a két szó! Mennyi hasonlóság van a jelentésében, ha kicsit mélyebben belegondolunk! Egyszer így vágyunk rá, máskor úgy. Ízesebben, felturbózva, teli fantáziával. Máskor viszont a hagyományos kell. Az egyszerű, szolid. Ami másoknak talán unalmas...
Az elmúlt napokban ízesebb volt az életem. A már említett L'art pour L'art és a szakmai nap csak a kezdet volt:

Csütörtök:
Színház az iskolával. A dzsungel könyvét néztük meg. Nagyon tetszik a darab! Még egyszer meg kell néznem, de most nem a karzatról, hanem onnan, ahonnan az elől játszódó eseményeket is látom, nyaknyújtogatás nélkül.

Péntek:
Jazz est. Kevesen voltunk, főleg a családtagok, ismerősök, és a betévedő vendégek alkották a közönséget. Ennek ellenére fantasztikusak voltak. Jó volt hosszú idő után ismét élő zenét hallgatni!

Szombat-Vasárnap-Hétfő:
Meg volt a pörkölés. A vállam vöröslik és ég. Még mindig. De már alakul. És talán nem is hámlik le...

Kedd:
Majális. A Népkertben. Kicsit fura volt belegondolni, hogy pont ott. De a zöldalmás vattacukor... Most is megennék egyet.

Szeretnék még egy darabig így, ennyi ízzel teli életet enni!