Másnak csak egy tárgy. Nekem évek óta a kedvenc poharam volt. Amikor csak lehetett, belőle ittam. Apától kaptam, ő a munkahelyén kapta vagy 4-5 éve. Többé már nem ihatok belőle. Anya eltörte. És egy csomó kérdés merül fel bennem.
Miért kellett elmosnia?
Miért kellett kapkodnia és levernie?
Miért akarta a virágozást hamarabb, minthogy a lángost összeállíthattam volna?
Egy biztos. Fejezze be az ültetést, ahogy tudja. Nem érdekel. Valószínű a lángost is megsütheti, ha akarja. Én most csak gyászolni tudok. Nincs már többé a kedvenc, szeretett poharam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése