Az elme harca

- És most mit tennél?
- Elmenekülnék.
- Hová?
- Mindegy. Csak el innen, de jó messzire.
- Miért?
- Mert ez itt már sok. Túl sok. Nem bírom!
- Megoldást jelentene?
- Azt.
- Miért?
- Mert nem szembesülnék a helyzetekkel. Elég már!
- És ha visszatérsz?
- Addigra megoldódna.
- És ha nem? Ha a fejedre zúdul minden egyszerre? Az jobb lenne? Jobb lenne, ha mindent csak azután tudnál meg, s nem telne el idő a problémák között?
- Így sem telik. Még véget sem ért az egyik, már itt is van a másik. Folyos-folytán, hogy már nem tudom, nem akarom feldolgozni mindezt. Belefáradtam.
- Biztos, hogy egyszerre történik? Ugyanabban a pillanatban kezdődik el, s ugyanakkor végződik?
- Nem. De ugyanakkor van jelen az életemben.
- Tehát van időd feldolgozni.
- Már hogy lenne? Probléma hátán probléma, el sem engedhettem még az egyiket, már jön a másik. Apróbb-nagyobb bosszúságok, gondok, bajok. Az egyik ott lebeg a fejem fölött, mint pallos, mi bármikor lesújthat. A másik csak röpke gond, mi hamar jött, gyorsan ment, de mégiscsak itt volt. A harmadik hirtelen tör be, s felforgat mindent, miközben még mindig ott ül a vállamon a letelepedni látszó, s hosszasan időzni akaró első.
- Miért nem engeded el?
- Ennyi lenne az egész? Mégiscsak hátat kellene fordítani mindennek? Akkor minek győzködtél eddig?
- Nem csak ennyi. Engedd el azt, ami nem annyira fontos. Koncentrálj! Ne vedd fel! A világ gondja nem rád tartozik!
- A világ?...
- Még nem fejeztem be! Mérlegelj. Ami nem fontos, azon lépj át, de kímélettel. Ne merülj bele, ne taposd szét. Próbáld megérteni, hogy mi miért történik. Gondolkodj. Ami fontosabb, azon ne töprengj annyit. Nem tudsz ellene tenni. Csak érte. De az sem biztos, hogy érte tehetsz. Nyugodj le. Meditálj. Most pedig halld a mai utolsó tanítást. Éld az életed. Tégy azért, hogy jobb legyen. Ne hunyd be a szemed, lásd a világot, s ami mögötte van. A problémákat, és azok megoldását. És a jót, hogy legyen mivel felépítened a jövőd.