Vissza

Még azelőtt, hogy megszólalna az ébresztő hangja, kinyitom a szemem. Úgy érzem, végre kipihentem magam. Aztán amikor pár perccel később a reggelihez készülődök, kiderül, hogy nem. Emlékeim szerint a vajas dobozban már nem sok van. Előveszem tehát a másikat, ami előtt egy sztrapacskával teli mikrózható műanyag leledzik. Mikor a vajat már megkaparintottam, tenném vissza a sztrapacskát, ami kiesik a kezemből, és mint a reklámban a leeső kókuszdió, úgy válik külön az alja és a teteje, az étel egy része pedig a járólapra kerül. Mérgesen és szomorúan összetakarítom, majd konstatálom, hogy nem azt a vajas dobozt kellett volna kivenni. Ezek után, azt hiszem, normális az érzés: minél előbb vissza kellene kerülni az ágyikómba.