Kijelenthetem, győztem. Önmagam fölött. Tegnap és ma is sikerült megvalósítani a konyhában, amit akartam. Pedig új dolgok, az egyiket a múlt heti főzőcskén találtuk ki Edittel és Rékával. A másik csanálosi recept, és bár sokáig kacsingatott rám az ostya, most mégis sikerült elkészítenem. És nem csak ezek az élmények teszik a Napnál is fényesebbé ezt a hétvégét.
Tegnap legyőztem az egyik nagy mumust. Jobban mondva, ő is győzött, meg én is. Én azért, mert a végére jutottam A kőszívű ember fiainak. Ő pedig azért, mert megtetszett a regény. Azt hiszem, mostanra értem meg rá. Ennyi év kellett ahhoz, hogy megértsem, felfogjam. Még így is voltak részek, amik kissé érthetetlenné váltak a latin kifejezések miatt. De talán, ha majd egyszer újraolvasom, még jobban át tudom majd élni a leírtakat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése