Hosszú volt a múlt hét, de ennél is hosszabb e hét első két napja. Olyannyira, hogy bár azt terveztem, kedden megírom majd a történéseket, mégiscsak most jutottam el idáig.
Drága főnököm minden meggyőzőerejét bevetette, s elérte a célt: szerda helyett az nagy dicső kedden kellett utoljára iskolába mennünk. Ekkor tartottuk meg délután a körülbelül fél órás karácsonyi műsort. Volt benne tánc, betlehemezés, ének és két verses blokk. Ahhoz képest, hogy hány gyerekünk van összesen, sikerült mindezt összeraknunk.
Előtte azonban igencsak jól éltünk. A diákok már elhagyták az épületet, és a műsorig még volt időnk. Előkerültek hát a finomságok, amiket négyen vittünk. Kolbásszal töltött husi, különleges fasírt, majonézes saláta, édes sütik, és a sima és juhtúrós pogácsa. Utóbbi kettőt én ügyeskedtem össze és anya sütötte ki. Jó volt ez így.
De ez még csak a második nap itthon, és nem tudom, hogyan fogom kibírni a maradék 1,5 hetet...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése