Szünet után

Jó volt ez a pár nap. De hamar elrepült. Legalább annyira, mintha még a padokat koptatnám. Mondjuk koptatom is, csak a másik oldalról...
Az egész a péntek estével kezdődött. Majdnem csak csajos póker Zsuéknál. Valahogy a lapjárás igencsak kedvezett nekem, az első körben második lettem, a másodikban pedig nekem volt a legtöbb zsetonom, amikor abbahagytuk. De egyet, azt hiszem, alaposan megtanultunk: kaját legközelebb nem akkor rendelünk, amikor megéhezünk, hanem már az érkezés után...
Hétfőn sikeresen letudtuk anyai ágon a temetőzést. Jó volt ennyi idő után újra vezetni, és öcsi is jól bírta az utat. Annyira, hogy csak a piros lámpáknál, illetve a megérkezés után ébredt fel arra, hogy áll Fruzsi.
Szerdán a szmogos idő ellenére kirándultunk Rékával és Edittel Lillafüredre. Messze a zajoktól, távol a szmogtól... Néha úgy érzem, jobb lenne csendesebb helyen lakni. Amikor viszont reggel kelni kell, nem gondolok erre, mert akkor még korábban kellene kelni, és az nem hiányzik...
Péntek este az előbb említett két hölgyeménnyel megnéztük a Menyasszonytánc című darabot. Komolyabb hangvételű mű, de zseniális. Két kiemelkedő és maradandó eleme volt számomra. Az egyik magából a történetből ered: a katolikus vallású lányról kiderül, hogy örökbe fogadták, és egyébként zsidók voltak a szülei. A darab végén azonban változik a helyzet, és nagyon találó a "jelenleg református" nézet. Antropológiai szempontból az Akinek a szeme kék című filmre emlékeztet a történet: két csoportra osztották az embereket, és a kék szeműek a kísérlet időtartamára jelentéktelenebbekké váltak. Hasonlóan ahhoz a kísérlethez, amiben az egyetemisták egyik fele börtönőrt, a másik fele pedig börtöntölteléket "játszott" egy ideig. A darabban a leányt nem fogadják be a katolikusok, akik között nevelkedett, mert zsidó. Nem fogadják be a zsidók sem, mert túlságosan erős a katolikus "kisugárzása". Egyszerűen zseniális alkotás! A másik ok az, hogy jelnyelvi tolmácsolás is volt a darab mellé, és egy volt jelnyelves csoporttársammal is találkoztam az előadás szünetében. Azóta is erősen él bennem a vágy, hogy újra belevágjak ennek az ismeretlen, de valamilyen szinten már ismerős kultúrának a felfedezésébe...
Szombaton Linda jött öcsinézőbe. Kaptunk zenélő kulcsos játékot. Nekem nagyon tetszik!! :)
Ma pedig eljött a sütés ideje. Székely lepényt csináltam, a receptet innen vettem. Nagyon tetszett a dolog, mivel 1 kg lisztből indul ki, és nálam is ez az alapegység szokott mérvadó lenni. Azonban most csak fél kilóval dolgoztam részben azért, mert először csináltam ezt a receptet, másrészt pedig azért, mert csak 125 grammnyi juhtúró volt itthon. A jövőt tekintve biztos, hogy meg fogom még valósítani ezt a receptet, azonban kis változtatások lesznek, illetve már voltak is. Legközelebb a tésztába is teszek egy kis sót, és több juhtúrót teszek a fél adaghoz is, amiből egyébként 8 lepény jött ki. Másrészt viszont jobb, ha a szalonna felesbe megy: a fele jó kis zsírszalonna, a másik fele pedig húsos...

Jó volt ez a szünet, de holnap kelni kell. Úgyhogy hirtelen, de vége szakad ennek a hosszú írásnak...