Élmények hada

Körülbelül két hete, hogy megtudtam, testvériskolánk elhívott minket egy versmondó versenyre. A IX. Ady Endre versmondó versenyre. A település neve szinte ugyanaz, mint a miénké, csak nincs benne "új". Két diákkal, egy kollégával, a tisztelendő úrral és a falugondnokkal indultunk útra. Életemben először léptem át a román határt, hogy megérkezzek a Partiumba. A település nagyjából hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint az, ahol én is tanítok. Az iskola kétszintes, van egy focipályája és egy teljesen különálló tornaterme. Utóbbi épületben van a mellékhelyiség, a főépületben nincs. Az épületekben hideg van. Spórolnak, ahol csak tudnak. A kollégák gyakran nem kapják meg időben a fizetésüket, és ha kapnak is, akkor sem mindig az egészet. Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik ezt a hivatást választották, mint az anyaországban élők zöme. A versmondó versenyre a művelődési házban került sor. Szép épület kívülről és belülről is. A padlófűtés nem valósult meg, hiába kaptak ígéretet arra, hogy ebben az évben elkészült. Így egy hatalmas szerkezet (mint egy óriási hűtőszekrény) szolgáltatta a meleget, melyet csak a verseny szüneteiben üzemeltethettek. Zúgott. Nagyon. A megmérettetésen rengeteg gyönyörű szavalatot hallhattunk, a zsűri dolgát csöppet sem irigyeltem. Összesen 35 tanuló vett részt, 20 az ötödik-hatodikos, 15 pedig a hetedik-nyolcadikos csoportban. Tanítványaim közül az egyik oklevéllel, a másik pedig különdíjjal tért haza. De messze van még a hazatérés története!
A verseny után beszálltunk a falubuszba, és indulás. Nem, nem haza. Nagykárolyon át (itt sajnáltam nagyon, hogy nem két napra érkeztünk, hiszen így nem volt idő kiszállni) eljutottunk Érmindszentre. Rémlik valahonnan a név? Ady Endre szülőfalujáról van szó. Megnéztük a szülőházat és azt az épületet is, amit szülei később építettek. Hatalmas élmény volt! És nagyon hideg is...
Visszatértünk testvériskolánkhoz. Az iskolaigazgató és felesége a saját otthonukba invitált meg minket vacsorára. Finom házi készítésű meggylikőr után következett a leves. Húsgombócokkal. Nagyon finom volt! Másodiknak pörköltet kaptunk krumplival. Isteni íze volt. A harmadik pedig a desszert. Tejporos-kókuszos tekercsek, ostyában. Ígéretet kaptam, hogy a receptet elküldik mailben az igazgatónk részére.
Erősen későre járt az idő, elindultunk hazafelé. 9-fél10 között értünk haza, mármint a faluba, ahol tanítok. Az utolsó busz viszont, ami Miskolcra jött, 20.22-kor ment el. Így az éjszakát a főnökasszonyomnál töltöttem. Kipihentem magam, kaptam reggelit és szendvicseket is. Ezúton is köszönöm!!

A következő élmény már teljesen máshoz kapcsolódik. A körzetünk képviselője ígéretet tett, s szombaton meg is tartotta: minden olyan gyerek, aki tavaly októberben vagy azután született és kérte, kapott egy fát, amit a szülők ültethettek el. Egy kis ünnepi műsor és torta is járt, a sorsoláson pedig öcsi fája egy törökmogyoró lett. Ígéretet is kaptunk: amelyik fa nem hajtana ki tavasszal, azt pótolni fogják.